ATKAIRTÁS, de ésszerűen

111

Lassan mondom.....atka nincs, nem is volt, nem is lesz! Mi azazzatka??

"Én még õszinte ember voltam",...... (József  Atilla  MAMA)

De csak egy?  Hol vannak a többiek? A fő "atkabefogadó"??

Azt gondolom, hogy rám céloztál. Írtam is egy hosszú választ az eredeti hozzászólásodra az asztali gépemen, amely néhány esetben kilép a wifiből (szerintem egy meghatározott billentyű kombináció hatására), aztán ha  ezt nem veszem észre, akkor eltűnik a leírt hozzászólásom az elküldéskor. Nos ezt történt. Aztán amikor olyant írsz, hogy a fő atka befogadó, akkor elmegy a kedvem az egésztől, hogy akár egy szót is írjak róla.  Veled azt hiszem én már nem akarok normális párbeszédet folytatni, lemondtam róla. De nem csak ezért nem akarok többé atka témában megszólalni. Magamban megemelem kalapom a Csányi Anti előtt, aki a tapasztalatainak megosztását egy nagyon fontos belső kötelességének érezte. Azért, mert az atka közügy. Azt hiszem azonban, hogy elérkeztünk egy nagyon fontos választóvonalhoz. Az atka ellen a méheinket legális módszerek alkalmazásával már nem lehet megvédeni. Félreértés ne essék, az oxálsav szublimálás, a glicerox is a nem legális eszközökhöz tartozik. Hiszen nincs meghatározva, hogy a kezelés következtében milyen szermaradék terheli a mézet, ez pedig miként viszonyul a megengedett értékhez. Ehhez azonban szükség lenne megengedett értékre, hivatalos nevén MRL érték meghatározására (Maximum Residue Level). Ilyen nincs. Tehát, ha egy kicsit is megemeli a természetes szintet, akkor az illegális. Ez is egy olyan gond, melyben az OMME-nak lenne tennivalója. Ahogyan abban is, hogy éppen ezért elindít egy másik útvonalat a magyar méhészek számára. Konkrétan a nem élelmiszertermelő méhészeti kategória megteremtését. Amelyik ugye mézet nem állíthat elő, de megteremti az elvi lehetőségét a külföldi (elsősorban amerikai) megporzó méhészetek utánpótlás előállítására. Elvi lehetőségről beszéltem, nem gyakorlatiról. Kicsi esélye van a gyakorlati megvalósulásnak, de olyan érzésem van, hogy  az atkakérdés miatt arra még van lehetőség, hogy életben tartsuk a méheinket, de arra nem, hogy élelmiszert termeljünk vele. El kell olvasni az OMME honlapon, vagy az "ingyenes" újságban, hogy egyre nagyobb gond a mézek amitráz szennyezettsége. A jövő az, a jelennel szemben, hogy nem a mézek egy része lesz amitrázzal szennyezett, hanem az, hogy nem lesz méz, amelyik ne lenne szennyezett. Ha a szennyezettség MRL alatti, akkor semmi baj, de ugye az nem újság, amit közölni kell, mert legális. Azzal, hogy közölve lett, azzal azt sugallja a közlő, hogy MRL feletti értékekről beszélünk. Nos ezért lenne fontos a hiteles tájékoztatás: a mézek hány százaléka MRL feletti, hány százaléka az alatti stb. Az oxálsavról pedig még szót sem szabadna ejteni. Pontosabban igen. Meg kellene határoztatni az MRL értékét!
De ez ám egy gyökeresen új Magyar Méhészeti Nemzeti Program lenne. Két ággal. Az élelmiszertermelővel, amelyben ott van az oxálsav MRL értéke, és a nem élelmiszertermelővel, amelyben  nincs MRL, de értelemszerűen használható a fumagillin is, meg a Lítium klorid is. Amely tartalmazná a garancia rendszert is, hogy a két rendszer nem átjárható. Enélkül ugyanis nem az atka fogja ellehetetleníteni a magyar méhészkedést, hanem az atkairtó szerek maradékai olyan módon, hogy a megtermelt mézeket majd meg kell semmisíteni a méhész kárára, és még büntetést is fog kapni, mert forgalomba hozta, azaz eladta a felvásárlónak. Tehát az atkától tovább meg lehetne védeni a méheket, mint amikor elérjük a megtermelt mézek szermaradék miatti fogyasztásra alkalmatlan minősítése miatti élelmiszertermelői kategória végét. Ekkor lenne egy kiút, a nem élelmiszertermelő kategória. De mondom, ez egy teljesen új Nemzeti Programot kíván meg.
Aztán pedig visszatérve Csányi Antira. Még egyszer leírom, minden tiszteletem az övé. Azonban én úgy látom, hogy ez egy zsákutca, melynek már közel a vége. Sokszor leírtam: az atka egy olyan betegség minden mással szemben (nyúlós, Nosema stb), ami nem több évezredes együttélés után maradt  fenn. Az ilyen együttélések természetes egyensúlyi helyzet kialakulásához vezettek. Vagyis az újonnan keletkező megbetegedések száma pontosan megegyezik az eltűnők számával. Ha nem egyezne meg, akkor vagy a kórokozó pusztulna ki, vagy a méh. Nyúlós esetén ugye az eltűnést az ember által történt kiirtások megemelik, ezáltal van egyensúly (hiszen sem a méh sem a nyúlós nem tűnt el). Tehát az égetések a rajzásgátlás ellentételezését jelentik, magyarán a rajzásgátlás miatti nyúlós esetek megnövekedett számát egyenlítik ki. Varroa esetén nincs ilyen természetes egyensúly, az egyensúlyt az atkairtással a méhész teremti meg. Az irtás mértékének pedig azonosnak kell lennie a szaporulat mértékével. Az éves irtás mértékének az éves szaporulat mértékével. Ez egy családra vetítve nagyságrendileg 99 százalék. Miért? Mert ha két év alatt tesz tönkre egy családot az atka, és a tönkretétel mérőszámát tízezer atkának vesszük, akkor egy atkából egy év alatt 100 atka lesz, a  második évben a százból tízezer, kezelés nélkül. Ha azt mondjuk, hogy ötezer atka is tönkre tudja tenni, akkor abba belefér egy bizonyos mértékű kezelés is. Egyensúly akkor lesz, ha a szaporulat kerül kiirtásra, de az eredendő szülőállomány létszáma megmarad. Ekkor nem pusztul ki sem az atka, sem a méh. Tehát, ha egy atkából egy évben lesz száz, akkor ebből kilencvenkilencet kell elpusztítani. Ha csak kilencvennyolcat pusztítunk el minden évben, akkor a tizenötödik évben elérjük a tízezres számot. Értelemszerűen, ha a méhészek nem 99-et pusztítottak volna el átlagosan az elmúlt negyven évben, hanem eggyel többet, akkor nem lenne atka. Miért nem pusztítottak el eggyel többet? Azért, mert a 99 atka a sajátjuk, a plusz egy pedig a közös atka. Tehát, ha a 99 atkát nem pusztítaná el, akkor kipusztulna a saját méhészete,  ha a századik atkát nem pusztítja el, akkor a közösség méhészete pusztul ki azután, amikor már nem tudja a saját kilencvenkilencet kipusztítani. Miért nem pusztul ki a századik? Nem azért mert az úgy el tud bújni, hogy nem találjuk meg, hanem azért, mert ha nem teszi meg mindenki, akkor pótlódik másoktól , akik a kilencvenkilencet sem irtják ki. Tehát, ha száz méhészből kilencvenkilenc kiirtja a századikat is, de lesz egy olyan, aki csak kilencvennyolcat, akkor előbb utóbb mindenkinél meg fog jelenni az egy darab atka. Ezért van igaza wr-nek, hogy nincs értelme az egyénnek (!) lenullázni az atkát. A közösségnek viszont igen!  Ennek azonban az az ára, ha nem tudja az egyén kiirtani a kilencvenkilencet, csak kilencvennyolcat, akkor ott vége lesz a méheknek. Ezért mondom azt, hogy zsákutca az Anti-féle út, tehát ha érzékeljük azt, hogy már nem tudjuk kiirtani a kilencvenkilencet sem, az egyik vagy másik módszerrel, akkor a harmadik módszert tanítsuk meg mindenkinek. Akik majd ugyanúgy csak kilencvenkilencet fognak pusztítani, és nem százat, hiszen azzal úgysem jutna az egyéni méhész előrébb. Ezzel szemben én azt az álláspontot képviselem, hogy én mindaddig pusztítom a másik méhész atkáit is, amíg annak vannak atkái. Mert ugye az atka nem vész el, csak gazdát cserél. Ha pedig rám cserélte le az eredeti gazdáját, akkor az már az én atkám, ahogy egykor nagyon helyesen éppen Te mondtad. Én ennél tovább megyek. Azt állítom, hogy minden nálam lévő atka mindig is az enyém volt, ezért az én felelősségem kiirtani mind a százat. Csak akkor mondom, hogy ezek nem voltak mindig az enyémek, ha látom azt, hogy máshol elpusztultak a méhcsaládok atka miatt, és sokkal több van nálam, mint amennyi évente az adott technológia szerint szokott lenni.  Ebből viszont az következik, hogy arra játszom, hogy a másiknak ne legyenek méhei. Szemben azzal, amit Anti képvisel. Én csak akkor tudnám azt képviselni, amit Anti, ha olyan szabályozás születne, hogy mindenkinek ki kell irtani a az utolsó atkát is. Ha a húszezer méhészből egy is életben hagyhatja az utolsót, de tovább megyek, ha az Európai kontinensen egyetlen méhész is életben hagyhatja, akkor  az Anti-féle hozzáállás zsákutcába vezet. Lenne még egy megoldás amikor azonosulni tudnék az Anti-féle szemléttel. Amikor az lenne kimondva, hogy ellenőrizhető módon kellene minden méhésznek mindig fenntartania az atka elleni védekezést a kilencvenkilenc százaléknál nagyobb mértékben. Ebben az esetben lehetne arra játszani, hogy a másik méhészete is életben  maradjon. Ennek hiányában viszont arra kell játszani, hogy kipusztuljon.
Ez az én véleményem. Érdemi cáfolatokat elfogadok. De csak az érdemieket! Most talán érthető az, amit szoktam emlegetni: Az idő majd eldönti kinek van igaza. Kinek lesznek még méhei tíz év múlva is? Aki kiirtja minden évben a másik hatszáz atkáját is a saját egy atkáján túl, vagy aki nem hiszi el, hogy van olyan hely már az országban, ahol 600 atka van a saját egy atkán kívül, és azt hiszi, hogy csak az az egy atka létezik, amit most éppen lát. Aztán amikor megkapja, mert meg fogja kapni ő is a hatszázat idővel, akkor nem hasal-e el még a hatszázadik előtt, esetleg éppen az ötszázkilencvenkilencediknél. Hát én nagy esélyét látom annak, hogy el fog hasalni, ezért bizony arra játszom, hogy hasaljon is el! Na ezért nem válaszoltam a megszólításra! Járja mindenki a maga útját, ha a közös útról nap, mint nap bebizonyosodik, hogy járhatatlan. Azt sem állítom, hogy ez enyém járható. Mondjuk úgy, hogy egy százalékkal nagyobb esély van a járhatóságra. A nem élelmiszertermelő kategóriában!  Az élelmiszertermelő kategóriában jelenleg legálisan egyiknek sincs  esélye.

Itt több minden került felvetésre, de én most a mézhez szólnék hozzá. Nem tudom elhinni, hogy a mézben ennyire magas lenne az atkaölőszer tartalom. Pont a multkor volt szó róla, hogy az amitráz nem oldódik vízben (mézben). Én olyan adatokat is szeretnék látni, hogy a napraforgó olajban, a repce olajban mennyi neo, glifozát vagy ciántraniliprol van. Ez mind határérték alatti? Na de husból, olajból, margarinból mennyit eszünk meg egy évben? Még ha határérték alatti, ezekből tíz kilókat fogyasztunk évente. Mézből jó ha egy kilogramm jut. Amig független labor eredményt nem látok a mézemről, nem találom bizonyítottnak a dolgot. Akkor el hiszem, hogy mit használjak és mit ne. Vagy ezek olyan nagy titkok, mint az akác pollenszáma mézeladáskor?

 "

Véleményem szerint ezt rosszul tudod Fülemüle:
"Pont a multkor volt szó róla, hogy az amitráz nem oldódik vízben (mézben)."
Az amitráz igenis jól oldódik vízben.
Régebben járt körben egy "recept", az amitrázas-vizes falapról.
Ha elmosod a furetto típusú  füstölődet, akkor is megtapasztalhatod, hogy tej színű folyadék lesz belőle, vízzel való keveredésekor.
Nagyernyei Attila

Fülemüle!
Nagyon jól látod a dolgokat! Az MRL pont arról szól, hogy figyelembe veszik azt, hogy mennyi az adott táplálékból az átlagos napi fogyasztás, megnézik, hogy milyen maradékérték okoz tüneteket a kísérleti állatoknál, és ezeket az adatokat összevetik egymással. Ha a maradékanyag szint a tűrhető kategóriában van, azaz a hosszú időn át tartó napi fogyasztás összege nem éri el azt szintet, ami a kísérleti állatoknál a hosszan tartó etetésnél kóros elváltozást idéz elő, akkor megkapja az engedélyt. A maximum megengedett szint azt jelenti, hogy a szokásos táplálkozási viszonyok mellett az a szint nem okoz káros hatást a vizsgált faj esetén. Tehát az engedélyezésnek elvileg valóban azon szempontok szerint kell történnie, ahogyan nagyon helyes módon Te is megközelítetted a dolgot.
Aztán, hogy a valóságban tényleg minden MRL érték mögött megtalálható-e a teljes vizsgálatsorozat, abban már nem vagyok biztos. Legjobb példa erre az NNI nektárban, pollenben  megengedett szintje. Kezdetben azt deklarálták, hogy semekkora szint nem engedhető meg a méhek védelme érdekében. Ezen az alapon már akkor be kellett volna tiltani a használatukat, amikor először kimutatták a nektárban. Ehelyett elkezdték emelgetni a megengedett szintet. Ami ugye az eredeti szabályozás szerint nonszensz. Hiszen ha az valós kísérleteken alapult volna, akkor az azt sugallja, hogy megvizsgálták, és ha megjelenik a nektárban, akkor az már bizonyítottan káros. Ilyen esetben nem lehetséges, hogy megemeljék a szintet. Nagy valószínűséggel a történtek fényében az történt, hogy az egyre több adat napvilágra kerülésével úgy emelték a megengedett szinteket, hogy még beleférjen a valóságos maradványértékekbe, tehát fütyültek arra, hogy okoz-e kárt a méheknél az adott szint, vagy sem. Így viszont nevetséges az egész MRL meghatározási szisztéma, ha az eredeti elveket nem tartjuk be. Meg kell jegyeznem, hogy Geddekas akkoriban ezt a kérdést tényleg helyesen közelítette meg. Azért kaptak engedélyt a gyártók, mert az engedélyeztetéshez benyújtott dokumentumokban szerinte (én nem találtam meg ezeket) azt állították a gyártók, hogy nem jelenik meg a nektárban, pollenben. Tehát ha megjelent, akkor automatikusan vissza kellett volna vonni az engedélyeket. Én például nagyon sokáig óriási tévedésben voltam. Azt hittem, hogy az NNI-k esetében is olyan hatásmechanizmusról van szó, mint pl. az ivermectinek esetén. Az ivermectineket azért lehet emlősökön alkalmazni, mert azoknál nem vált ki hatást. (Most nem akarok a részletekbe belemenni.) Tehát a tiszta helyzetek azok, amikor a szer a célszervezetre hatással van (megöli), a nem célszervezet számára pedig közömbös a hatása (nem mérgező). NNI-k esetében nincs szó erről. Ugyanúgy van hatása a nem célszervezetekre is, csak abban bízunk, hogy a maradékanyag szintek nem érik el a  nem célszervezeteknél a hatáshoz szükséges szintet. Hát pontosan ezért gondolom én azt, hogy lesz olyan pont a jövőben, amikor már nem lesznek olyan kémiai szerek, amelyekkel biztonságosan lehet védekezni. Ugyanis a parazita fajok sajátossága az, hogy gyorsabban szaporodnak, mint a gazdaszervezetek, ezért az alkalmazkodásuk gyorsabb a szerekhez, mint a gazdaszervezeteké. Ahhoz, hogy hatékonyan lehessen ellenük védekezni, emelni kell az adagokon. Az emelt adag  azt jelenti, hogy a gazdaszervezet, vagy a nem cél szervezet is magasabb adaggal találkozik, ami viszont már nála is hatást vált ki. Az atkaölők esetében én  bizts vagyok abban, hogy a megengedett MRL érték alatta van annak, mint amennyit a méh elbír. Már csak azért is, mert az egyedi méh elpusztulásának nincs jelentősége. Jenő írta a papírzsepis fluvanilát használatakor, hogy azok méhek amelyek először felszívják a nedves fluvanilátot, azok azonnal elpusztulnak. Ettől függetlenül a méhcsaládot meg lehet menteni. Alapvetően egy atkaölő adagjának  tényleg  nem kellene összefüggésben lennie az emberre gyakorolt hatással és a méhekre gyakorolt hatással, de ember esetében a valóságos hatást kiváltó szintekhez képest biztonsági szorzókat is használnak. Ezért állítom én annyira magabiztosan, hogy előbb fogják megtiltani a magyarországi mézek forgalmazását, mint, hogy kipusztulnának a méhek az atka miatt. Ugyanis az emelkedő atkaszám emelkedő kezelésszámot von maga után. Az emelkedő kezelésszám magasabb maradékanyag szinteket eredményez. A magasabb szintek pedig már látszanak is a kereskedők jelzései alapján! Nem hatósági jelzések alapján! Tehát, ha elmulasztjuk a nem élelmiszertermelő kategória bevezetését, és nem próbálunk átállni a mézelőállítás helyett a méhelőállításra (természetesen a piaci lehetőségek azonnali kiépítésével) akkor elvágjuk a saját lehetőségeinket. Nem szabad abban ringatni magunkat, hogy az oxálsav, mint természetes mézalkotó bármekkora értékét tolerálni fogja a szabályozás. Kétségkívül ez most egy menekülőút. Azonban azt gondolom, hogy zsákutca. MRL érték hiányában az icipicit megemelkedett szintre is lehet azt mondani, hogy az ilyen méz fogyasztásra alkalmatlan. Most csak arról van szó, hogy a hatóság figyelmét ez elkerüli. Hosszú távon egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem kerüli el.
Azt is látni kell, hogy milyen okokról beszélhetünk. Egy: A méhészsűrűség! (Nem a méhsűrűség!) Kettő: A szabadság.
Azért ezek, mert a méhész dönthet szabadon arról, hogy milyen szerrel, mennyit kezel. Ennek következtében lesznek akik keveset kezelnek, amiért összeomlanak a méhcsaládjai. Az összeomlás azt jelenti, hogy legalább százszor annyi atkája van ahhoz képest az összeomló családoknál, mint amennyi a negyven év alatt átlagosnak mondható. Ez szétoszlik a nem összeomló családok között. Magyarországon átlagosan van 60 család méh egy méhész kezében, egy röpkörzet kb. 80 négyzetkilométer, azaz Magyarország kb. ezerkétszáz röpkörzet. Húszezer méhész esetén van röpkörzetenként kb. tizenhat méhész. Ki lehet számolni pontosan, hogy mennyi méhcsalád összeomlása mennyi többletterhet jelent egy röpkörzet méhészei számára a százszoros mennyiségű atkával. Ehhez mennyivel többet kell kezelni, annak mennyivel lesz nagyobb a mézben a maradékanyag szintje. Ugye nem onnan közelítettem, hogy romlik a hatékonyság (tehát nő a tolerancia), ezért magasabb adagot kell használni, ezért több lesz a mézekben a maradékanyag, hanem a tényből, hogy magasabb a mézekben a maradékanyag! A kiinduló pont lehet az is, hogy sok új gyakorlatlan méhész van, aki helytelenül kezel atka ellen, de az is lehet, hogy  a kiindulópont a tolerancia. Ott van összeomlás, aki séma szerint kezel, és nem alkalmazkodik a toleranciához. A maradékanyag szint emelkedés pedig ott van, aki alkalmazkodik. Tehát aki nem alkalmazkodik, annak nincs méze (mert az elpusztult család nem termel mézet), aki alkalmazkodik, annak megnövekszik a maradékanyag szintje. Magyarán minden méz maradékanyag szintje megemelkedik. Az egy egérút, hogy az oxálsav szint emelkedik meg, és nem az amitráz. Tehát az eredendő baj az összeomló családok. A vándoratka fogalom kialakulása idején én azt állítottam, hogy az eredendő ok a tolerancia. Nem vándoratka van, hanem saját atka. Ami túlélte a kezelést. Vándoratka fogalom esetén nincs olyan atka , ami túlélte a kezelést, hanem olyan atka van, ami nem kapott kezelést. Igen ám, de hiányoztak a kezelés hiányában összeomlott családok. Most viszont vannak kezelt összeomlott családok. Tehát megjelent a vándoratka is! Nem eldönthető, hogy a tolerancia miatt, vagy a gyakorlatlan méhészek miatt. Szerintem a tolerancia miatt. Ha amiatt, akkor egészen biztosan eljön az a pont, amikor értékesíthetetlenné válik a mézünk  (de akkor is, ha túl sok olyan méhész van, aki eleve rosszul kezel). Hacsak nem vezetünk be szabályozást. A kritikus szabályozási pontnak megfelelően. Azaz, ha valahol június 15 után 100 atkánál több van, akkor kártalanítás nélküli irtás. Erről ugye tudjuk, hogy megvalósíthatatlan. A kezelési séma szabályozása pedig szerintem már nem is lehetséges.
Látom írt Attila is. Ha a vizes pancsolmány működött, akkor az arra bizonyíték, hogy a vízoldékony bomlástermék felelős a hatásért, nem pedig a zsíroldékony (tehát nem-vízoldékony) amitráz. Egyébként én utána néztem, és az amitráz MRL értékébe mindig beleszámolják a vízoldékony bomlásterméket is, vagyis azt is amitráznak tekintik.

Oszkár!
Tekintettel arra, hogy mindkét fórumon már sokkal korábban leírtam az aktuális adataimat, ezért éreztem provokatívnak a kérdésedet. Utána nézhetsz!
A normális párbeszédet elsősorban azért nem tartom lehetségesnek, mert a hozzászólásaidból olyan következetlenség árad ebben a témában, ami áthidalhatatlan közöttünk. Pedig egyébként egy értelmes embernek tartalak.
A következetlenség az, hogy bírálod az én emelt kezelésszámomat egy emelkedett atkaszám esetén! Ez az a pont, ahol nálam elszakad a cérna. Ezzel azt sugallod, hogy nem értek az atka elleni kezeléshez, ellentétben Veled, aki ért hozzá. Azért, mert Neked sikerült azt az egy atkát kiirtani egy csomó szublimálással. Azt gondolod, hogy Nekem is egy atkával kell megküzdenem. Nem! Nekem hatszázzal! Én egy dologra kérlek! Ha Neked is majd hatszázzal kell megküzdeni, akkor még véletlenül se emeld meg a kezelésszámodat, és számolj be az eredményekről! Akkor leszel hiteles! Egyébként nem!

Az amitráz esetében még tartom magam az előző véleményemhez. Ha valami nem vízoldékony, nem is lesz az. Ekkor szoktak olyan trükköket bevetni, hohy szuszpenziót hoznak létre, amikor eloszlik egyenletesen a hatóanyag, de oldat akkor sem lesz belőle. Ezért fehér. Ez a szuszpendáló anyag most belekerül a mézbe, vagy nem, erre viszont nem tudok válaszolni, arra vizsgálatok kellenének.

Igen!
Attila rosszul tudja! Az amitráz nem oldódik vízben. Ne tévesszen meg senkit, hogy a Takticot és a Mitacot is lehet vízzel hígítani. Szerintem emulzió, nem  szuszpenzió.
Mi a különbség a kettő között? Emulzió esetén olaj van a folyadékban diszpergálva, szuszpenzió esetén szilárd részecske. A vízben való oldhatóságért a folyadék felel. Megjegyzem, hogy szappanok esetén a molekula egyik fele a zsírokban oldódik, a  másik fele pedig a vízben, ezért lehet a zsírokat vízben oldani.
De, mint írtam nincs jelentősége a dolognak maradékanyag tekintetben, mert beleszámítják mindkettőt.
Bár ha arra gondolok, hogy a megszáradt papírlapon Mitac esetén kristályokat lehet találni, akkor az sem lehetetlen, hogy a Mitac szuszpenzió, és a Taktic esetleg emulzió. Tehát utóbbi esetben a kristályos amitrázt először olajban oldják, amit emulgeálnak, előbbi esetében pedig szuszpendálják a kristályos amitrázt. Taktic esetében ugyanis én mindig keresgélem a csillogó kristályokat a megszáradt lapokon, de nem találom.
A kérdéshez még annyit tennék hozzá, hogy az amitráz vízben azonnal bomlik. Tehát nincs jelentősége a szuszpenzió megjelenésének a mézben. Pontosabban az amitrázzal szennyezett viaszszemcsék is szuszpenziót képeznek a mézben, de itt ugye a zsíros fázis megvédi a bomlástól az amitrázt. A fajsúlykülönbség miatt azonban derítéssel ez eltávolítható. Jelentősége lehet  ennek a Mitac szempontjából a Taktichoz képest. Ugyanis, ha a Mitac szuszpenzió, akkor elbomolva emelheti a méz amitráz bomlástermék szintjét, hiszen itt hozzáfér a víz.  Igen ám, de  ha a Taktic emulzió, akkor itt is van fajsúly különbség, ami még jobban deríthető a folyadék mivolta miatt, mint a viasz. Ezáltal Taktic esetén a szennyezés eltávolítható, ha az emulzió. Magyarán az is lehet, hogy nem azért jelent problémát az amitráz szennyezés, mert nagyobb a felhasználás, hanem azért mert emulzió helyett szuszpenzió használatára tértek át a méhészek, és a bomlástermék is amitráznak számít, amit  együttesen meg is mérnek mindig. A Taktic helyetti Mitac használat jelent meg a kereskedők vizsgálatában. Más kérdés, hogy annak a Taktic gyengébb hatása volt esetleg az oka.
Na most már sokadjára módosítgatom a hozzászólásomat, de ezt még pontosítani szeretném.
Tehát maga a Mitac nem feltétlenül szuszpenzió, hanem olyan oldószerrel elegyített amitráz, ami elpárolog, ezért ott marad a kristályos amitráz (Megrázásra csörgő Mitacos flakon esete is ezt bizonyítja). A hatásért a porszemcséjű amitráz felel, amit az atka szintén a tappancsaival vesz fel a méh szőréről, mint a kristályos oxálsavat is. Az amitráz hatása azért gyorsabb, mint az oxálsavé, mert kisebbek a kristályok, gyorsan felszippantja, nem kell a nagy kristályoknak feloldódni,széttöredezni, hogy felszívódhasson. Az ilyen apró szemcsék belekerülnek a mézbe, ott elbomlanak és a bomlástermékek megemelik a méz amitráz szintjét. A folyadék fázisú Taktic pedig lehet, hogy azért kevésbé hatásos, mert abból nem szívódik fel annyi a tappancsokon keresztül, mint a kristályosból. Ugye tudjuk, hogy a glicerin oxalát a kültakarón át is felszívódik, ezért sokkal hatásosabb, mint a szublimált során keletkező nagy kristályok. Ha az amitráz oldódik glicerinben, akkor az is hatékonyabb lehetne?

n

 

 

Most már nem módosítgatom tovább az előző hozzászólásomat, de még mindig tovább lehet gondolni a dolgot. Mi történik a Furettóben a Mitac és a Taktic esetén? Ha a Mitac egy könnyen párolgó oldószerben oldott amitráz (ugye nem csak vízben oldódó, zsírban oldódó kategória létezik, hanem olyan is van, hogy alkoholban oldódó), akkor az magas hőmérsékleten hamarabb eltűnik, mint az amelyik nehezebben szárad (Taktic). Léteznek száradó olajok,  a lenolaj ennek a tipikus példája. Tehát Mitaccal  több amitráz kristály keletkezik, mint Takticcal, ugyanakkora hőhatás esetén a Furettoban. Vagyis az a megfigyelés, hogy a Mitac jobb, mint a Taktic Furetto esetén, annak egészen egyszerűen ez az oka. A több hatóanyag, ami ugye a tolerancia bizonyítéka. Az előző hsz-ben leírtak alapvetően a papír alapú kezelésre érvényesek, attól függően, hogy melyik készítménnyel készülnek. Ott lényeges szempontnak azt tartom, hogy nagy valószínűséggel más módon kerül az atka testébe a folyadék és a szilárd részecske. Furettónál szerintem mindkettőből szilárd részecske lesz. Mitac esetén elpárolog az oldószer, Taktic esetén az sincs kizárva, hogy elég. Az amitráz pedig jól bírja az égést, tehát nem károsodik. Tehát Furettónál a mézben mindkét készítmény közvetlen oldódással és bomlással emeli a méz maradékanyag szintjét, ha igaz a feltevés. Azonban itt sincs semmi csoda. Ha megfigyelhető a hatásban különbség a két készítmény között, akkor annak oka az, hogy az atka testében elért szintek okozzák a különbséget, ami a tolerancia bizonyítéka. Ha nem lenne tolerancia, akkor a két szer közötti hatásban nem lenne lehetne különbség (legalábbis a terápiás sávban nem, az alatt igen). A Taktic éppen olyan jó lenne, mint a Mitac. Ezt, hogy mások is tudják, elsősorban Jenőnek írtam, aki úgy érzem kételkedik az amitrázzal szembeni tolerancia létezésében.
Oszkárnak csak annyit, hogy bizony nem ártana, ha egy kicsit mélyebbre próbálnál ásni a mondanivalómat illetően. Én nem arról beszéltem, hogy van valakinek 600 atkája vagy éppen kevesebb van. Hanem arról, hogy mi a helyzet akkor, ha valakinek hatszázszor annyi atkával van dolga, mint a másiknak.  Az igaz, hogy alapvetően ez a légtérre vonatkoztatható csak. Senki nem tudja megmondani azt, hogy ahol ennyiszer több atka van a légtérben, ott a kaptárban mennyivel van több. Azt azért nem véletlenül írtam, hogy az atka nem vész el, csak gazdát cserél. Csak abban lehetünk biztosak, hogy az az atka vész el, amelyik a mászkáló méheken van, mert az ott fog elpusztulni, ha nem talál be egy kaptárba. No igen, az fog még elpusztulni, amelyik az NNI mérgezés miatt eltéved. A többi méh viszont keres magának egy kaptárt, amelyik tud tájékozódni és repülni. Szóval az arányokra érdemes figyelni. Egy saját atkára jut 600 másik. A légtérben. Ha a közelben nincs másik szomszéd, akkor ezek hol landolnak? Egy atkát irtani vagy hatszázat? Ez itt a nagy kérdés. Az sem túl vigasztaló, ha egy atka helyett tízet kell irtani. Az sem összevethető az egy atka irtásával.
A probléma nem a csökkent hatásban van alapvetően, hanem abban, hogy van olyan légtér, ahol ilyen előfordulhat! Csak szólok, hogy ez egy létező jelenség. Aki a Balaton déli partján a nyugodt vízen hasal a gumimatracán, azzal mi fog történni, ha odaér az a vihar, amelyik az északi parton a nagy hajókat forgatja bele a vízbe. A Balatont most nem Jenő miatt említettem, mert Jenő eleve egy tankerben üldögél, amelyet minden oldalról kikötött. Csak a félreértések elkerülése miatt!

111

B

Az, hogy mennyi van a légtérben azt Te magad is ki tudod számolni. Nyilvánvalóan attól függ a szám, hogy a tiéiden kívül még hány méhcsalád van a környéken. Én azt gondolom, hogy alapvetően a másik méhészetbe aszerint kerülnek az atkák, hogy amikor közös méhlegelőre járnak, akkor az atkás méhészet méhei csatlakoznak a más méhészetek méheihez. Tehát szükség van a közös méhlegelőre. Én azt gondolom, hogy olyan nincs, hogy ahol háromszáz család kimegy, ott a másik méhészetben, ha odatájoltak nem kellene egész nyáron folyamatosan védekezni az atka ellen, több ezres hullásokkal. Ez ugyanis így zajlik. Nem egyszerre kerülnek be, hanem folyamatosan, a bekerülők aztán folyamatosan szaporodnak is. Itt nagyon komoly atkahullásoknak kell lennie. Aztán látni kellene a rengeteg atkarajt is, amelyek folyamatosan érkeznek. Ha Nálad volt ilyen, és ennek ellenére voltak olyan csekély hullásaid tavaly ősszel, akkor valamit tényleg nagyon jól csinálsz.