Nem akartam túl nagy feneket keríteni a dolognak, de meglepetésemre pont egy ilyen perifériára szánt megjegyzésem váltott ki vitát. Gábor! Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy a mellékkérdés mellékkérdésére adott válaszoddal semmi bajom, elfogadom, jó logikai magyarázat. Akkor azért leírom a fő kérdést, mert szerintem óriási gyakorlati jelentősége van. A méhcsaládok ugyebár felderítőket küldenek ki, hogy tájékozódjanak a táplálék forrásról. Egy méhészet röpkörzete durván 75 négyzetkilométer. Ha ezt az egészet úgy akarja felderíteni, hogy felosztja a területet mondjuk 100 négyzetméteres egységekre, és ott végigjár minden fűszálat, hogy van e táplálék, akkor egy négyzetkilométer= 1000 m -szer 1000 m: 1 millió négyzetméter, azt elosztva a 100 négyzetméterrel kapunk tízezret. 75 -ször tízezer, az ugye családonként 750 ezer db méhre lenne szükség a felderítő tevékenységre. Ez nyilvánvaló képtelenség. Akkor is az, ha a 100 négyzetmétert növeljük, a 75 ezret csökkentjük. Azt ugyanis nem lehet megszervezni, hogy mindegyik méh más- más területet térképezzen fel. Tehát kizárhatjuk ezt a felderítési módot. De akkor miképpen van ? Virágok esetén láttam olyant, hogy a méhek ultraibolya fényben látják a virágot, tehát messziről világít számukra. Ezért a felderítők odamennek, megnézik van-e benne nektár, ha igen, jelzik a többinek is. Az édesharmat és a kirablásra ítélt kaptár viszont nem világít! Annak mennyi esélye van, hogy megtalálja. Így szinte semmi. Kivéve akkor, ha nem csak méhcsaládon belül, hanem családok között, ne adj isten méhészetek között is fennáll az információs hálózat. Tehát elég lenne a röpkörzet egy méhészet egy családjának megtalálni egy forrást, amennyiben az olyan mennyiségű táplálékot jelent, hogy létrejön a légifolyosó, akkor erre a légifolyosóra rátalálva csatlakozni lehet az információs lánchoz. Az majdnem teljesen mindegy, hogy a légifolyosót miképpen ismeri fel a méh. Hang alapján, szag alapján, vagy látás alapján. Én hang alapján szoktam megtalálni. Hiába nézem, a méheket nem látom, legfeljebb az alacsonyan futó részeken lehet látni egy-egy nagy sebességgel elhúzó méhet. A lényeg az, hogy a légifolyosó minden pontjában felismerhető: bármelyik pontján állva hallod a zúgást. A méhek a levegőben lebegő illatanyaggal is jelölhetik, és azt sem szabad elfelejteni, hogy nekik ütközniük sem szabad, tehát a látásnak is van szerepe.
Itt jön a képbe Misi zseniális megjegyzése:
Egyébként:
A rablást figyelve esetenként felmerült bennem a gyanú, hogy a rabolt család a kezdeményező.
Tehát ha állításommal ellentétben nem, de még inkább: nem csak a kellően be nem tájolt méhek jutnak el így a légifolyosón, mint információs sztrádán más méhészetekbe,hanem a betájoltak is, és ott a legközelebbi, vagy legnagyobb forgalmat bonyolító kaptárhoz betérhetnek. Abban az esetben, ha oda bekéretőznek pl. egy vihar miatt, és a saját családjukban gond lévén (nyúlós, atka, anyátlanság), akkor ezt a családot informálhatják a saját családjuk hollétéről. Azáltal, hogy visszamennek az eredeti családhoz, elhozzák az új választott családba a táplálékot, értesítik őket a helyről, hogy hová kell menni. Ha ez ne adj isten így van, akkor térdre-imára, mert más sajnos nem marad számunkra.
Azonban senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy nagy hordások idején az olyan légifolyosók kialakulnak, amelyek annak bármely pontját messziről képes az ember is nagyobb távolságból megtalálni. Jómagam számtalan esetben találtam már rá az erdőben bóklászva, úgyhogy annak kialakulása nem volt véletlen, arról nem beszélve, hogy több alkalommal megfigyelhető, valóságos jelenség volt. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt a méhek ne használnák ki információs csatornának. Visszatérve a rabló méhekre. Szerintem mellékkérdés ezek után, hogy a rabló méhekre átugrik az atka vagy sem. Rabláskor a rabolt család kaptárja teljesen ki szokott ürülni, ha nincs fias. Szerintem ekkor a rabló családhoz távoznak. A rabolt család méhei a rablási útvonal mini légifolyosóját követve képesek eljutni a rablóhoz. A lényeg itt jön: légifolyosó nélkül nem képesek eljutni oda, hiszen
a rabló méhek nem fognak táncot lejteni nekik, hogy hová kell majd menniük. Ebből következik a rablási távolság. Minél hosszabb a légifolyosó, annál több méhre van szükség, hogy annak minden pontjában felismerhető legyen. Tehát egy rabló méhcsalád nem tud több száz méteres légifolyosót fenntartani. De atkás méhészetek kiürülése lehetséges ily módon nagyobb távolságra is, egyszerre sok család kirablása által keltett folyamatos légifolyosóval.
Azért Izso60 magyarázatát mindenképpen várom, talán ő tudja a választ arra, hogy a rabolt család méhei milyen módon informálódnak arról a helyről ahová menniük kell, legyen az bárhol. Tehát adott esetben akár nem a rabló család kaptárja.