Az NB kaptár alsó kijáróval is ugyanolyan jól működik, mint felső kijáróval, viszont sokkal több az előnye az alsó kijárónak.
A felső kijárót az alábbi okok miatt szokták ajánlani:
1. A család jobban védi a kijárót, mert az közelebb van a fürthöz.
Erős család minden gond nélkül megvédi az alsó kijárót, gyenge családot meg nem kellene tartani.
2. Télen kevésbé jelent gondot a páralecsapódás.
Ez igaz, de milyen áron? Szerintem méz kg-okban mérhető a felső kijárón elszökő meleg kompenzálása (főleg kora tavasszal). A páralecsapódás alsó kijáró esetén csak akkor jelent gondot, ha a fészket nem szűkítették le a takart léputcák számának megfelelő mértékben.
3. A fészket jobban a kijáróhoz köti.
Én ezt nem tudom értelmezni, de szoktak ezzel érvelni.
4. A felső kijáró a talaj szintjétől magasabban van.
Valóban elég cikis dolog a kaptárak előtt kaszálni, de így is úgy is meg kell tenni, ez van.
Lássuk a hátrányokat:
1. A méhek tavasszal nem tudják kitakarítani a kaptárt.
A penészedésnek indult kaptárhulladék rossz klímát teremt, és melegágya a gombás betegségeknek, illetve a viaszmolynak. A méhésznek kell kitakarítania a kaptárt, és ez március táján túlságosan "költséges" beavatkozás. Egyrészt a méheknek sok munkába és mézbe kerül visszafűteni a fészket, másrészt a méhész szempontjából egy felesleges munka, amit az ilyenkor még viszonylag rövid munkára alkalmas időben kell elvégezni.
Alsó kijárós kaptárt egy jól fejlett méhcsalád március folyamán önerőből, minden gond nélkül kitakarít. De. Ha legalább 30 cm széles alsó kijáró van a kaptáron (lentebb még írok erről), akkor a beteleléskor egy A4-es félfamentes rajzlap becsúsztatásával, tavasszal egy mozdulattal ki lehet takarítani a fészek alatti terület 2/3-ad részét. Ezzel sokat segítünk a családnak, a fészek kihűtése nélkül.
2. A méheknek sokkal több munkába kerül tisztán tartani a kaptárt
Ez látszólag az első ponthoz tartozik, de mégsem teljesen. Tavasszal nagyon káros ebből a szempontból a felső kijáró. Nyáron már tisztán tudják tartani, de sokkal több erőfeszítésbe kerül, ami más tevékenységtől vonja el a család erőforrásait.
3. Atka elleni füstölésre, szublimálásra, ködölésre szinte alkalmatlan a kaptár.
4. Atka fertőzöttség ellenőrzésére szinte alkalmatlan a kaptár.
Bár az előnyök és a hátrányok száma pont ugyanannyi, a hátrányok mégis sokkal hangsúlyosabbak az előnyökhöz képest. Tehát egyértelmű, hogy a mai atkás viszonyok között, a kaptárra alsó kijáró kell. Boczonádi idejében nem volt atka, de ha lett volna, akkor biztos Ő is így gondolná.
Milyen a jó alsó kijáró? (Szerintem)
A fészek közepére esik, és 30 cm széles. Ekkora résen már be lehet tolni egy A4-es méretű ellenőrző lapot, és ez már megfelelő méret az atkafertőzöttség objektív megállapítására. Ennél kisebb kijáró erre a célra nem alkalmas. Megfelelő szűkítő használatával bármekkorára leszűkíthető.
Atkalapnak nagyon bevált a fehér színű farost lemez, étolajjal vastagon bekenve. Ebbe az atka beleragad, de a méh nem. A méhek nehezen tudják letakarítani, de a kiváló tisztogató hajlamú családok bizony hamar lepucolják. Amitrázos füstölés esetén 6 óra elteltével érdemes elvégezni az atkahullás ellenőrzését. Lehet 5 vagy 7 óra is, a lényeg, hogy mindig ugyanannyi legyen. Csak ekkor kapunk reális képet. Nem az a cél, hogy minden lehullott atkát megszámoljunk, hanem az, hogy lássuk a tendenciát és a nagyságrendet. Ehhez bőven elég 6 órát várni. A 24 órás várakozás túl sok, addigra általában már megkezdik a lap letisztítását a méhek.
A családok 10-20%-a alá célszerű atkalapot tenni a sorozatkezelés idejére. Érdemes olyan családokat kiválasztani, ahol az adott idényben nem volt fiasítás megszakítás (nem rajzott le, nem volt anyacsere, stb.). Olyan családot is érdemes vizsgálni, ahol esetleg vírusfertőzés nyomai látszanak, vagy méhen atka volt látható a családvizsgálat során.
A higiénikus alj fekvő kaptár alá nem való. A tálca és a rostaszövet közötti távolság túl kevés, a lehullott kaptárszemétből kikelő viaszmolyok hamar ellepik a családot. Hiába takarítja a méhész akár minden nap (bár ki az, akinek erre van ideje?), a tálca melletti holt térbe lehulló, kitakaríthatatlan kaptárszemétből is képes rengeteg viaszmoly kifejlődni. Mivel az alj össze van építve a kaptárral, így a teljes kitakarítása csak a keretek eltávolításával lenne lehetséges, ami valószerűtlen egy méhészetben. Ezen kívül jelentősen megnöveli a kaptár árát, többlet súlyt eredményez, és az ilyen kaptár magasabb a többitől, ami szállításnál gondot okozhat.
A fentiek a saját tapasztalataimat tükrözik, és minden amit leírtam a gyakorlatban is kipróbált. Lehet, hogy mások másképp csinálják, és nekik is működik a dolog, de nekem ezek váltak be.