A gyakoribb oxálsavas csorgatás megoldotta azt a problémát, hogy oxálsav csorgatás mellett felszaporodik az atka azoknál a törzscsaládoknál, akikről nem készül szaporulat? Gyakoribb csorgatásnál sem tapasztaltál méhelhullást, anyavesztést? Kizárólag oxálsav csorgatással védekezel a mai napig, vagy szoktál valamilyen szerrel kontrollt csinálni?
A könnyebb kérdésekkel kezdem. Nagyon csekély méhelhullást tapasztaltam mindig, de tényleg csak nagyon csekélyt. Anyavesztést soha nem tapasztaltam. Ez a konkurens szerek kedvelőinek rémmeséje. 2010 óta csak oxálsavval védekezek az atka ellen.
Ha anyavesztést okozna az oxálsav, akkor zárókezelésnek végképp alkalmatlan lenne, hiszen ősszel, télen az elveszett anya szinte pótolhatatlan. A csurgatás után az én méréseim szerint még a 14. napon is több atka hullott, mint a kontroll családoknál (15 méhcsalád volt a kontroll, ami a kísérlet alatt nem kapott semmilyen kezelést). Én ebből azt gondoltam sokáig és nemcsak én, hanem sokan az országban, sőt külföldön is, hogy az oxálsavas csurgatás olyan jó módszer, amit nem kell sorozatkezelésben alkalmazni. Nem tudtuk, hogy a sérült, életképtelenné váló atkák még néhány napig a méheken maradnak, ezért tapasztaltunk még a 14. napon is több lehullott atkát a kezelt családoknál, mint a kezeletlen kontrollnál. Az oxálsavas csurgatás hatásvesztése a szakirodalomban közölt pontosabb mérések szerint 8-9 nap. Ezért javasolnak ma már 7 naponkénti ismétlést. Így a csurgatások hatása átfedi egymást.
Azért nem érzékeltem, hogy az egyszeri kezelés hatékony volta nem megalapozott, mert akkoriban minden évben rengeteg szaporulatot csináltam és a csurgatásos kezelés mellett a méhállományomban soha nem érte el az atkák szaporodása a veszélyes szintet.
Mikor derült ki számomra, hogy oxálsavas csurgatás esetén is sorozatkezelésre van szükség?
Négy évvel ezelőtt méhészeti szezon végén augusztus végén elestem és eltört a bal combcsontom. Nagyon nehezen gyógyult és következő évben tavaszon a másik oldalon a túlterheléstől a csípőm kezdett el rettenetesen fájni. Ezzel méhészkedtem két évet. Nem mertem a szaporulatokkal bajlódni, de az állományt fenntartottam. És ekkor láttam meg, hogy az átlagos méhészetek kis szaporítási rátája mellett sorozatkezelés nélkül nem elég hatékony az oxálsavas csurgatás. Következett a csípőprotézis beültetés éve. Ekkor tavasszal eladtam a méhállomány 80 %-át. A maradék már kevés lett volna kísérletek végzésére, ezért nem volt más választásom, kísérlet nélkül belevágtam az oxálsavas csurgatásos sorozatkezelésbe. Bejött.
Ahogy a szakirodalom is írja tényleg lehet az oxálsavat szublimálás és csurgatás esetén is sorozatkezelésben alkalmazni. Szublimálás esetén gyorsabban csökken az oxálsav hatása, ezért 3 naponkénti ismétlést javasolnak 6 alkalommal, csurgatás esetén 7 naponkénti ismétlést 3 alkalommal.
Miért kell az oxálsavval is sorozatkezelést csinálni?
1.
Ahogy a többi atkairtó szer sem, úgy az oxálsav sem hat a fedett fiasban levő atkára.
2.
A csurgatásos eljárás esetén sem ér el minden kikelt atkát az oxálsav, ezért az atkák egy része érintetlenül továbbél és szaporodik. Az oxálsavas szublimálás ugyan elér minden kikelt atkát, viszont olyan hamar veszíti hatékonyságát, hogy 3 napoként ismételni kell, ahogy az amitrázos füstölés esetén is tesszük.