Kommentár nélkül közöm ezt a sajtóközleményt!
"Az Aranynektár Kft. és a tulajdonos Fulmer család sajtóközleménye
“A méhészek Nagy István agrárminiszter korábbi munkaadóját sejtik az ukrán méz
importtilalmának eltörlése mögött” címmel az Átlátszó hírportálon megjelent írás
azt a hamis látszatot kelti, hogy az ukrán méz import tilalom eltörlése baráti
alapon, egyéni érdekből született, de ennek semmilyen ténybeli alapja nincs.
Ez az írás komoly kárt okozott a politikán kívül maradó, évtizedek szorgalmas
munkájával eredményeket felmutató Fulmer családnak. Egy korábban megjelent
Átlátszó cikk pedig azt is sugallta, hogy az ukrán import tilalom feloldása hozta nehéz
helyzetbe a magyar méhészeket. Ezekkel a cikkekkel olyan hamis képet közvetített,
hogy egy politikussal ápolt, állítólagos baráti viszony miatt került egy egész ágazat
súlyos válságba.
Később az Átlátszó ugyan elismerte, hogy a méhészetek válságát nem az Ukrajnából
származó valódi, hanem a Kínából származó hamisított méz okozta, és részben azt
is megírta, hogy nincs ténybeli alapja annak, hogy a tilalom feloldása baráti alapon
történt volna. De a helyesbítések nem olyan formában jelentek meg, amelyek kicsit is
ellensúlyozni tudnák a valóságtól távol álló, először megjelent állításokat.
Erre példa, hogy a hamis információkat egy másik újság, a Népszava is átvette, és
azt már tényként kezelte. Természetesen minden hamis állítás nyilvánosságra
hozatala jogkövetkezményekkel fog járni, de ez sajnos időt igényel. Ennek a
nyilatkozatnak az a célja, hogy idejében felhívja a figyelmét a hazai médiának, hogy
az Átlátszó hírportál hírei ebben a témában hamisak, és ha ez valaki számára még
érdekes, arról ne az érintett, Fulmer Ferenc megkérdezése nélkül adjanak hírt, úgy
ahogyan azt a fent említett két hírportál tette.
Az Átlátszó sugalmazásával ellentétben nincs baráti viszony Fulmer (név
változtatás előtt Takács) Ferenc Aranynektár és a Fulmer cég tulajdonosa és
Nagy István agrárminiszter között. Munkakapcsolatuk húsz éve szűnt meg, tíz
évvel korábban, mint amikor Nagy István megjelent az országos
politikában. Azóta is csak formális alkalmanként találkoznak. Csak az ágazatot
érintő, szakmai tanácskozásokon, rendezvényeken és az üzemátadásokon.
Megtévesztő, amit az Átlátszó állít, hogy „A politikus valóban elég könnyen
összeköthető az egyik nagy mézes céggel”. S hogy ez lenne az oka annak, hogy
„Nagy államtitkári ciklusának végén, 2018 tavaszán az Aranynektár Kft. tulajdonosa,
Takács Ferenc Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.”
A kitüntetést a Külgazdasági és Külügyminisztérium javaslatára a
mézexportban elért, több évtizedes eredményekért kapta Fulmer (Takács)
Ferenc. A kitüntetésről köztársasági elnök döntött, a döntéshez tehát semmi
köze nem volt az Agrárminisztériumnak. Nyilvánvalóan szerepet játszott a
kitüntetés elnyerésében, hogy a Fulmer család cégek adják a minőségi
piacokra, fogyasztói csomagolásban, magas hozzáadott értékkel exportált
magyar méz túlnyomó többségét.
Félrevezető az Átlátszó azon megállapítása is, amely szerint „2020 őszén, amikor
már Nagy István volt az agrárminiszter, a kormány 58 millió forint uniós támogatást
ítélt meg a cég termelési kapacitásának fejlesztésére. A beruházás összköltsége bő
83 millió forint volt, aminek 70 százalékát fedezte az EU-s pénz.”
Ezt az EU által nyújtott támogatást a Versenyképes Közép-Magyarország
Operatív Program keretében kaptuk, ennek a támogatásnak semmi köze az
agrárminisztériumhoz, mert nem is tartozik a hatáskörébe.
Az Átlátszó újságírója azzal is hamis képet fest, hogy ezt írja, „Arról nincs információ
a kormányzati honlapon, hogy mekkora volt a beruházás összköltsége, és mekkora
részét fedezte a kormány által odaítélt közel 1 milliárd forintnyi támogatás.
Érdekesség viszont, hogy mintha a dátumokkal lenne egy kis kavarodás. A
támogatási kérelem dátumaként ugyanis 2021. augusztus 30. szerepel, a támogatás
megítélésének napja 2022. november 11. (bő egy évvel később), viszont Nagy István
agrárminiszter 2022. november 18-án vett részt a feldolgozó átadásán. Vagyis
kereken egy héttel azután, hogy a kormány odaítélte a pénzt a cégnek, már meg is
történt a támogatott fejlesztés felavatása – vagy legalábbis úgy tettek.”
Azt, amit az Átlátszó „kavarodásnak” nevez, épp azt mutatja, hogy a formális
kapcsolatokon kívül semmilyen más érdekérvényesítő eszközzel, informatív
csatornával nem rendelkezik a Fulmer család. Nem színlelte azt, hogy mintha
elkészült volna a beruházás. A törvények ugyanis lehetővé teszik, hogy a
pályázat benyújtása es a helyszíni ellenőrzés után elkezdje azt, saját pénzből. A
megoldás a látszólagos ellentmondásra az tehát, hogy mivel a bürokrácia
malmai lassan őröltek, ezért tovább tartott a pályázat elbírálása, mint a
beruházás fő elemét jelentő üzemcsarnok felépítése. A lassú ügyintézés miatt a
Fulmer cég előbb építette fel az üzemcsarnokot annál, minthogy a támogatást
megítélték volna a beruházáshoz.
Valótlan az Átlátszó azon megállapítása, amely szerint „A cég 2022-ben közel 1
milliárd forint támogatást kapott a kormánytól, most az olcsó ukrán méz tovább
értékesítésén profitálhat”.
A cikknek ez a mondata különösen visszatetsző, ami csak arra alkalmas, hogy
az ágazat szereplőit egymás ellen hangolja. A hamis kínai méz dömpingje miatt
az ágazat minden szereplője (a mézkiszerelők is) válságba kerültek. A hamis
méz miatt a csomagolók is elvesztették az exportpiacokon a nyereségüket. A
küzdelem a több évtized alatt felépített piaci jelenlét megtartásért folyik.
Az Átlátszó azon állítása, hogy az ukrán méz olcsó, valótlan, csak az
elkeseredett méhészek félrevezetését eredményezi. A magyar csomagolók
számára az ukrán méz valamivel drágább, mint a magyar. Az ukrán méz azért
fontos a magyar csomagolóknak, mert a magyarral ellentétben mindig
beszerezhető az aktuális piaci áron.
Az Átlátszó cikkében megjelent: “a támogatást kapó FULMER GmbH. Magyarországi
Fióktelepe nevű vállalkozás nagyságrendekkel sikeresebb. A cégadatbázis szerint 34
fővel működő cég éves nettó forgalma 2018-2022 között 4,5 és 7 milliárd forint között
volt, az adózott eredménye pedig a leggyengébb évben is 127 millió forint lett. Két
éve különösen jól sikerült: 2020-ban 978 millió, 2021-ben pedig 1,1 milliárd forint
profitot termelt.”
A Fulmer családi cégek 2021 és a 2022 es kimagasló eredményének közzététele
azt a látszatot kelti, hogy miközben a termelők tönkre mennek, a csomagolók
óriási profitra tesznek szert. Azt az információt viszont az Átlátszó elfelejtette
közölni, hogy ugyanebben a két évben az elmúlt tíz év legmagasabb
felvásárlási árait kapták a méhészek a mézükért. A méz felvásárlási ára 2023-
ban esett a felére.
Az Átlátszó szerint „A 2023-as beszámolók leadási határideje idén május vége, ezért
a cég tavalyi mérlegéről még nincsenek nyilvánosan elérhető adatok”.
Ez az állítás is valótlan. A 2023-as auditált mérlege és eredmény kimutatása a
Fulmer család cégeinek ugyanúgy elérhető volt a nyilvános adatbázisokban,
mint az előző éveké. De valószínűleg nem illett az újságíró koncepciójába
ennek közlése, mert a nyereség 2023-ban óriásit zuhant. (Ha az újságíró
megkérdezte volna Fulmer Ferencet, akkor arról is tájékoztatást kapott volna,
hogy 2023. második félévében, cégcsoport szinten, veszteség keletkezett.)
Ezek a hiteles információk bemutatták volna azt a tényt, hogy a valódi mézet
csomagoló vállalkozások ugyanúgy megszenvedik a hamis importméz
dömpingjét, mint a méhészek. Persze csak akkor, ha ez lett volna a cikkíró
szándéka"