Szerintem Nagyernyei több mindenben vitakozik Brossal, mint Te, ez alapján Te sokkal jobban a Bross embere vagy, mint Ő.
Ezt a Bross bilogot évek óta magamon érzem, különösen az előző vezetés időszakában volt ez így, talán egykori MÉHÉSZET újság-beli szerepem okán gondolják sokan, hogy én a Bross embere vagyok. Ők elfelejtik, hogy én már a lapnál voltam, amikor ő odakerült. Nem rég egy Bross csapattag elnökségi taggal beszélgettem, mondtam néhány elképzelést, szemmel láthatóan tetszett neki, majd megkérdezte, Te, hogy vagy most a Péterrel. Teljesen megdöbbentem. A szakmai ötletet az előttem álló vezetőségi tagnál, felül írta a lojalitás, a vezetési csoporthoz tartozás kérdése. Ez valójában az Attila által írt, kinek az embere vagy kérdés. Ha velünk vagy, elfogadod, hogy mi vagyunk a dominánsnak, megfontoljuk az ötletedet. Ha nem vagy velünk, esélyed sincs, hogy tudomást vegyünk rólad, illetve az ötletedről. Ez minden, csak nem szakmai elkötelezettség,
Azt gondolom, hogy Attilával, mi valójában egyet értünk a kinek az embere helyzet tarthatatlanságán. Remélem nem bántottam meg soraimmal. Tarthatatlan az a helyzet, hogy szakmai gondolatok azért sérülnek, mennek a süllyesztőbe, mert a vezetés megosztott és egymással csatázik. A mostani megosztottság úgy gondolom Bross Péternek köszönhető. Lemondása elött kikezdhetetlen legitimációjú elnök volt teljes bizalommal. Aki ezt megkérdőjelezte, volt olyan, még jelölő listára se került. Akkor egyesitő személyiség volt, ma megosztó. Megosztó mert, a másik csapat, aki egyébként a lemondása után született, még ma sem bocsátja meg akkori távozását. A másik csapat megszületése kifejezetten neki köszönhető.
Ma tehát az egyesületi összefogás pont a kinek az embere vagy kiválasztás elutasításán, a megosztott vezetés elutasításán keresztül vezet, olyan vezetőségi tag elutasításán keresztül, akinek fontosabb a vezetőségi csoportérdek mint az össz méhész érdek. Akinek fontosabb a saját vezetőségi csoportérdek, mint a szakma az nem való a vezetésbe. És ez az ember még a saját, a felvetett gondolattal való egyetértését is legyőzte, a csoport hovatartozás miatt, amely számára fontosabb, mint adott esetben egy jó ügy. Lehet, hogy idealista vagyok, de nekem a gondolat, az ideológia fontosabb, mint bárki szolgálata. Persze könnyen lehetek öntudatos, mindenféle anyagi függőség nélkül, s elkerülhetem például a méhész szaktanácsadó elnökségi tagokat, akik e tekintetben igen csak megkérdőjelezhetők. Szegény OMME, még odáig se jutott el, hogy ezt a problémát megoldja.