Kapom a folyamatos telefonokat.
Néhány vélemény az Elnökségnek írt levélről.
Van aki egyenesen azt mondja, hogy szégyellje mindenki magát, aki kiment ezzel az emberrel tünteti Brüsszelbe, elárulta a magyar méhésztársadalmat.
Én momentán nem érzem magam árulónak, mivel a kínai méz ellen tüntettünk, a Horváth kollégákkal együtt.
Ma sem tennék másként, mert a véleményem nem változott.
Ha pedig nem tetszik egy kereskedő üzletpolitikája, másnak kell kínálni a portékát.
Én abba soha nem megyek bele, hogy ki miként üzletel.
Erre sem bizonyítékom, sem energiám, sem kedvem, hogy nyomozzak.
Emberi tulajdonság, hogy mindig másokban keressük a bajok okait.
Én annak a kereskedőnek adom a mézem, amelyik a legtöbbet kínálja érte, de most még nem szeretném eladni.
A méz nem romlandó, aggódjon érte az akinek szüksége van rá.
Nincs szerződés, nincs elkötelezettség, szabad a piac.
A kollégám 2 hordónként (annyi fér a kis zárt dobozosába) viszi Ausztriába a virágmézét, ottani méhészeknek, akik kiszerelik.
Az árat nem közölném, mert nyugtalanságot okozna.
Holnap újabb tárgyalás lesz, mert engem is érdekel a történet.
A fotelban ülve, a "SKYPE-t" nyomatva, ne várjatok jobb árakat!
Fel kell nőni a magyar méhésztársadalomnak a feladathoz, mert nagyon elkényelmesedtünk.
Egy telo elég volt, és jött a felvásárló, mért, fizetett, és távozott.
Ennek így, ebben a formában vége, vagy nem fogja megérni méhészkedni.
Azért csapnak fel sokan "vándor árusoknak", piacozóknak.
Én is ezt az utat választottam, egy kicsit másként.
Aki a piacokon való mínuszokban való toporgást, és a vele való éjszakázást (kiszerelés, utazás) választja, méltán megérdemli a magasabb árat.
Mindig az volt a baj, hogy sokan vagyunk!
Szerintem hamarosan jön a "Felező méhészcsomag".
Aki nem szeretetből, elhivatottságból állt közénk, annak nincs jövője.
Én soha nem szidalmazok egy kereskedőt se.
Megoldottam mindig a saját problémámat, de valóban most a helyzet nem valami biztató.
Nagyernyei Attila