Ez a cikk megint egy rakás csúsztatás. Nem "halálra marták" a méhek Bélát, hanem Béla anafilaxiás sokkot kapott a méhszúrásoktól. Halálra marni az esztenán garázdálkodó vérmedve, esetleg az állatkertben a kifutójának háborgatására érzékeny szibériai királytigris szokta Bélát. Sajnos az anafilaxiás sokk nem kezelhető házi szerekkel, csak a sokk első tüneteinek jelentkezését követő időszakban és csak életmentő adrenalin injekció (szükség esetén megismételve és azonnal kórházi utókezelés szükséges, ahol szteroidok adásával szokták kiegészíteni a sürgősségi kezelést) segíthet. Kalciumot adni persze lehet, de hasonló hatékonyságú a szenteltvíz és a sámántánc is.
Egy ödémás tünetek folytán fellépő fulladásos tünet valamilyen szükség-intubálással (hallottam már töltőtollal intubált esetről) még esetleg átmenetileg kezelhető, de a keringés-összeomlást még képzett szakápoló is csak adrenalinnal képes megelőzni.
Az ilyen esetek csak akkor előzhetők meg biztonsággal, ha a költözés, vándorlás szervezője előzetesen beszerzi az adrenalin injekciót (párosan!, mert egy injekció nem injekció), s képes a túlérzékenységi reakciót produkáló személyt kezelni is. Az anafilaxiás sokk tüneteinek felismerését, a probléma kezelését a méhész alapvizsga szerves részévé kellene tenni (a túlérzékenységi reakció azoknál is kialakulhat, akik a megelőző időszakban nem mutattak ilyen tüneteket). A mérgeskígyók tartásának engedélyezésekor a megfelelő, biztonságos tartási körülmények előírásán túl a megfelelő ellenszérum tartását is előírja az engedélyező hatóság. Talán megérjük egyszer, hogy a túlérzékeny reakció kezelésére szolgáló epinefrin injekció beszerzése legyen a hivatás gyakorlásának egyik feltétele, s azt a méhészet tulajdonosának kötelezően magánál kelljen tartani. Az érdekvédelmi szervezet akár a MMNP-ból is finanszírozhatná az injekció beszerzését, a cukortámogatás mellett vagy helyett is.