Tegnap a Bonyhádi Méhészklubon feltettem a következő kérdést.
Szerintetek van még a mezőgazdaságnak olyan ágazata, hogy a termelő nem tudja, hogy eladható lesz e terméke?
Évtizedekig a méhészeket állították példaképnek, hogy milyen nagy az összefogás, és a rendszerváltást is zökkenőmentesen átvészelte ágazatunk.
Ez a hízelgő megállapítás mára a múlté.
A sertéstartók, tejtermelők, de növénytermesztők is úgy készítenek éves tervet (pl. olyan növényeket vetnek)melyet a piackutatók súgására tesznek.
A méhészeti ágazatnak NINCS PIACKUTATÓJA.
Ott van Forián Zoltán, aki a cukoripari változásokat 5!!!! évre előre felvázolja.
Mi még egy hónapra előre sem látunk.
Akkor, hogy fejlesszünk, beruházzunk ha nem tudjuk még TERVEZNI SEM a bevételünket?
Én ezt látom ágazatunk egyik legnagyobb problémájának, hogy a méz ára sinusgörbéhez hasonlít, amely most igencsak az alsó hullámvölgyében tanyázik.
Totálisan vakon termelünk, még az irányt sem látjuk, ha pedig valaki azt állítja, hogy "lesz ez még rosszabb is" kikiáltjuk ellenségnek.
Szerintem a "lesz ez még 1.500-nál több is" ugyan olyan káros "piacelemzés" volt.
Egy biztos, hogy 2017. január 10-én semmit nem tudunk.
Nincs az országban olyan méhész, kereskedő, piacelemzőről nem is beszélve, aki jósolni merne.
Ezért érthetetlen számomra ez a nagy tülekedés, a kezdő méhészek támogatása, képzése, fiatal gazdák nyomulása.
Amikor beléptünk az EU-ba arra gondoltam, hogy kinyílott számunkra a piac, hosszú távon biztosítva a stabil árakat.
Azon már rég túl vagyok, hogy átvágtak bennünket a nyakkendős honatyák, de ennyire?
Minek engednek be Európába addig Unión kívüli mézet amíg nekünk eladatlan készleteink vannak?
Hol vannak a védővámok, az Uniós termelők védelme?
Ez volt az igai átverés, amire most döbbentünk csak rá.
Nem kívánom visszasírni a régi időszakot, de volt olyan, ha tudtam mennyi termelő családom lesz, szerződést köthettem.
Megsaccoltam a várható termést, kihozták a hordókat, és nyugodt voltam, mert tudtam tervezni.
Most a legbiztosabb a bizonytalanság.
Nagyernyei Attila