Kedves Zombee!
Én többször beszélgettem már Bíró Sándorral az Ő atkairtási módszereiről. A következő az álláspontja:
1.
Be kellene tiltani a belógatós "hosszú" hatástartamú kezeléseket, mert tapasztalatok azt mutatják, hogy kiválóan alkalmas a rezisztencia kialakítására két ok miatt.
1/a.
Egyik, hogy a hatóanyagtartalom folyamatosan csökken, ezért előbb-utóbb eléri azt az alacsony szintet a méregtartalom, ahol már csak szelekciós nyomásként hat és pont a legrosszabb irányba, tehát a méreg tűrőképessége fokozódik az atkanépességnek.
1/b.
A méhészek soha nem az előírt ideig tartják bent a kaptárban a méregtartalmú lapokat, hanem jóval tovább, tehát Ők is segítik a rezisztencia kialakulását.
2.
Előnybe kell részesíteni a szelídebb védekezési módszereket, közöttük első helyen a szerves savas atkairtást.
3.
Ha már kegyszer-vegyszer (amitráz, taofluvalinát, kumafosz, flumetrin) akkor rövid idejű taglózó dózisokat kell alkalmazni és olyan sorozatban, ami legalább 12-14 nap alatt lefut és a kikelő atkákat pusztítja. Erre valók a füstöléses, ködöléses sorozatok.
4.
Kegyszer-vegyszer esetén szerrotációt javasol, hogy a rezisztencia esélye kisebb legyen. Ezért javasolja a flumetrint. Németországban kapható szer és ezt is be lehet illeszteni a szerrotációba, ha valaki nagyon ragaszkodik a kegyszer-vegyszer módszerekhez.
5.
Neki és méhésztársainak sok éves tapasztalata van a flumetrin alkalmazására és azt tapasztalta, hogy
5/a.
nem kristályosodik ki a tárolt vegyszer,
5/b.
Erős taglózó hatású,
5/c.
Eddig használatos módszerekkel kijuttatható.
5/d.
Semmivel sem kisebb a hatása, mint az amitráznak.
5/d.
A méhek nagyon jól tűrik.
Tomipapával nem a "pártállás" a gond, hanem az, hogy nulla méhészeti tapasztalattal, de bőséges gönyüi kertész és mikulás szaktudással és cinikus személyeskedő rosszindulattal osztja tanácsait itt is és a ződ fórumon is, tehát a másik politikai platformon is. Ott is ugyanazok a panaszok Tomipapa tevékenységével kapcsolatban.
Soha nem kértem Vivaldi, Tükör, Bükk Mézes Jenő stb. kizárását a fórumról, hiszen velük közös csónakban evezünk, ők gyakorló méhészek, akik szakmai tapasztalatuk, csoport öntudatuk, tehát identitásuk megőrzése érdekében vallanak egy adott álláspontot. Ők ha nem is nyílt vitában, de az életben cselekedeteikben többször átértékelik álláspontjukat, mert a valós élet már ilyen.
Tomipapának a méhészet nem a valós élet, hiszen nem méhész, neki a méhészet és a méhészeti közélet egy virtuális csatatér, ahol gátlástalanul öldökölhet, oszthat kegyet, észt stb, Ő itt nem kockáztat semmit, nem veszít semmit, hiszen nincs semmije, amit veszíthetne. Tomipapa még a hitelét, szavahihetőségét se veszíti el a falujában, hiszen a mindennapi életben ott Gönyün Ő nem méhész, hanem egy valós kertész, akihez lehet menni napszámos munkára, akitől lehet vásárolni ezt azt, aki szívesen elmegy Mikulás bácsinak advent időszakában, akivel le lehet ülni iszogatni és a világot megváltani, szidni Gyurcsányt, Orbánt, az éppen aktuális Kormányt stb.
Tomipapa számunkra méhészek számára egy nagyon káros és tipikusan XXI. századi tipikusan internetes jelenség, akit az OMME közéletében felhasználnak egyes méhészvezetők saját céljaik elérésére, hiszen nem méhész és ezért nem kockáztat semmit.