QUQURIQ !!!
Egy kis érdekességnek szántam, kezdőknek és haladóknak egyaránt...
Régebben Apis indica-nak is nevezték. Eleinte azt hitték, hogy a nyugati mézelő méhnek (Apis mellifera) egy fajtája (alfaja), de a két méhet nem lehetett keresztezni, így emiatt is külön fajról beszélhetünk.
Megjelenése
A kisebb testméret jellemzőbb erre a fajra. Szipókája 4,75-5,29 milliméter hosszú, szárnyindexe (cubitális index) változó: 3,18-5,29. Hőszabályozása fejlett. A fészek belsejében 41 C°-ot tart, ami sokkal magasabb, mint a háziméh családok fészekhőmérséklete (35 C°).
Megjegyzem, hogy az atkátalanságnak az is oka lehet, hogy a család magas hőmérséklete miatt pusztulnak az atkák.
Kutatók is kísérleteztek már ezzel a módszerre, csak nagyon nehezen tudták beállítania fix 41 C-t.
Ez a méh is üregekben fészkel, több párhuzamos függőleges lépet épít. A méhcsalád 10-20 000 méhből áll. A méhcsaládon belüli munkamegosztás hasonló, viasza 2 C°-kal magasabb hőmérsékleten olvad azaz 65 C°-on. Propoliszt ez a méh nem használ a rések betömésére. A fő ellenségei a hatalmas japán darázs (Vespa mandarinia), valamint a méhevő madarak. Az indiai méh úgy repül, mint némelyik légy, szabálytalan cikk-cakkban. Így védekezik ellenségei ellen. Gyűjtési körzete 1 km-en belül található. Kommunikációs tánca hasonló mint a mi méhünké (háziméh), csak lassúbb. A méhanya naponta 300-800 petét rak. Az ázsiai méhatka (Varroa destructor) nem tud jelentős kárt okozni a méhcsaládban. A munkásméhek felismerik az atkát és képesek eltávolítani. A varroa atka átkerült a háziméh családokba, és jelentős pusztulást okozott. Magyarországon 1987-ben a méhcsaládok 1/3-ad része pusztult ki emiatt. Károsításától kémiai védekezés nélkül napjainkban már nem lehetne méheket tartani.
Ennyit sikerült mára kikapirgálni!
Kiskakas, Baldavári László