Furcsa módon sikerült anyásítanom. A meganyátlanított termelő család fészke mellé raktam be a gödöllői pároztató kaptárt lezárt kijáróval úgy, hogy az alját levettem és újságpapírral fedtem, amit több helyen átlyukasztottam. Ezt a módszert Örösi Pál Zoltán könyvében olvastam. A professzor szerint az újságpapírt átrágva a két nép szépen egyesül. Ez nálam nem egészen így történt. A család ugyanis egyáltalán nem foglalkozott a pároztató kaptárral, és a pároztató népe is jól elvolt magában, mert az újságpapírt csak nem akarták kirágni. Két nap múlva megelégeltem a dolgot. Lebölcsőztem a családot (a pároztató behelyezésekor még nem volt bölcső, ez biztos), majd néhány óra múlva levettem az újságpapírt, lesz, ami lesz alapon. Másnap bekukkantottam a kaptárba. A pároztató nem látszott ki, a fiatal méhek bundásan lepték. Ez így zajlott pár napig. Ekkor újra lebölcsőztem a családot. Úgy látszik, nem volt egyetértés a fiatal és az idősebb méhek között. Megint eltelt pár nap, és még mindig semmi. Már nem volt nyílt fiasa a családnak, és petét sem találtam. Viszont a pároztató feletti részben elkezdtek munkáslépnyelveket húzni. Ebből arra következtettem, hogy fogadnák az anyát, csak az valamiért nem jön ki a pároztatóból. Így hát merész húzásra szántam el magam. Vasárnap reggel a lépeket kivettem a pároztatóból, és beakasztottam a fészekbe. Ma délután ellenőriztem a családot. A pároztató lépjeit tovább építették, és még további lépnyelveket is húztak. Az anya már nem volt a kis lépeken, viszont három keretben is találtam petét. Úgyhogy végül csak elfogadták az anyát. Nem hiszem, hogy ismét élnék ezzel az anyásítási módszerrel, de tapasztalatnak nem volt rossz. Mellékeltem néhány képet a mai állapotról.