Vallott Koki.
Íme:
"Sok-sok mellébeszélés és mégis nagy öröm, miközben helyben dupla annyi családdal kényelmesen elérhető az a mennyiség,.."
Tehát ezért kell sok méhcsaládot tartania, hogy megfelelő eredményt érjen el.
De mi az a megfelelő?
Valóban itt is működik a sok lúd disznót győz elv.
Kinek mi tetszik.
Igen ám, de a soknak nagyobbak ám a költségei is!
Ha csak egyet emelek ki, a betelelési költséget azt nem kell megmagyarázni.
Aztán a rengeteg meló, és látható hogy egy határon túl már kezelhetetlen a rajzás.
Mindenki maga dönti el mekkora állománnyal lehet sikeres, de a költségeket, és a befektetett munkát érdemes a kalapba tenni.
A vándorlásról ez a véleménye:
"Nekem helyben meghozzák annak sokszorosát amiért mások éjszakánként szenvedve kínlódva elmennek és visszamennek majd azért a pár hordócska mézért, mindenféle emberekkel hadakozva.."
Azt írta, hogy ehhez közel 1.000 méhcsaládot kell tartania.
Akkor most ki szenved?
A vándorlás valóban egy kockázatos, nagy költségekkel járó rettenetesen megterhelő, fárasztó kiruccanás.
Abban az esetben ha a három tényező összeáll, jó az erdő, jó az időjárás, jók a méhcsaládok még egy termést, sőőőőt akár kettőt is adhat.
Én évtizedek óta vándorolok északi akácra, de csupán néhány alkalom volt amikor alászaladtam.
AZ idén is megérte felmenni, a költségek tetemesek, de mindent kárpótolt a termés.
Ma fogjuk befejezni a pörgetést, amihez Zümi önzetlen segítsége is kellett.
Ugyanis Zümi tegnap feleségemmel együtt a pörgető helységben odatette magát, így szépen haladtunk.
Annyit még hozzáfűznék, hogy ilyenkor rendezem a fészkeket, és nem csak a pergetés megy, hanem méhészkedek is.
Rajom nem volt (még) az idén, remélem így is marad.
Egy szó mint száz, akinek van lehetősége, saját szállító járműje, mint nekem is, bűn otthon maradni egy termelő állománnyal.
Vannak az északi akácról igen szép eredmények, de van aki már a második "kanyart" fel sem vitte, mert nem érte meg.
És ezt kell abba a bizonyos virtuális mérleg serpenyőibe beletenni.
Megéri vagy sem?
Nekem az idén megérte.
És a végén még segítségeim is lettek.
Nagyernyei Attila