Én a napraforgó után mindig mérsékelten szoktam szűkíteni a fészket, hogy a betelelő élelmet azokba a lépekbe raktározzák amelyeken telelni fognak. Egyébként a szabadon hagyott 18 kereten "szétpacsázzák", és ezt már macerásabb egy helyre pakoltatni velük.
Ajjajjj. A napraforgó után, valamirevaló kaptárban semmit nem kell csinálni a fészekkel, hitványabb kaptárakban sem szűkíteni hanem inkább bővíteni kell. Egyebek mellett ez a "szátpacsázzák" jelenség az, ami miatt a fekvőkaptár alkalmatlan bármire is. Ugyanis, nem csak a mézet pacsázzák hanem a fiast is, és nem csak ilyenkor hanem egész évben. A "méhész" meg nem csinál mást, mint tavasztól őszig szűkítget bővítget, bővítget szűkítget, tilitolizik, pacsátlanít. Én meg csak röhögök. Ezen meg inkább sírok:
Elég egyformák a családok, de amelyek anyát váltottak azok természetesen 1-2 kerettel kisebbek.
Ahol anyaváltás van, vagy bármilyen jellegű anya probléma év közben, azok nem 1-2 kerettel szoktak kisebbek lenni hanem jóval. Erre meg nem is nagyon van mit mondani:
Anno a Hunornál pedig félig eltakartam a fészek fiókot, hogy így koncentrálják a telelésre szánt mézet. Na akkor tanuljatok kicsit mindannyian. A 10 keretes Hunor rakodó kaptáraim fészkét keresztben egy fóliával napraforgó után letakartam, a gyengébbeket egy kicsit jobban. Ilyenkor a családok már fészekre hordanak, de a pluszt engedtem nekik a méztérbe.
Tanulni viszont lehet belőle, mégpedig azt, hogy mit hogyan ne csináljunk a méhészetben. Rakodóban eleve koncentrálják a mézet, beavatkozás nélkül is. A méznek meg nem a fészekben van a helye hanem a méztérben, a fészekben a fiasítás helye van! Kaparni szoktam a falat amikor ilyeneket hallok, hogy fóliát tesznek a fészek meg a méztér közé, közben jujjgatnak, merthogy a méztérbe hordják a mézet meg a telelő élelmet a méhek. Hát hova kéne nekik hordaniuk könyörgöm? A fészekbe ami tele van virágporral meg fiasítással? Aki hülye (mert mást nem lehet rá mondani) az nyugodtan szopassa csak magát egész évben. Akinek meg van egy csepp esze annál szépen behordják a méhek a szotyit, az aranyvesszőt meg ha kell még a cukrot a méztérbe, amin szépen ki is telelnek, tavasszal meg az anya ott kezdi a petézést. Ha meg valaki nem akar két fiókon teleltetni akkor októberben kiveszi alóluk az akkor már üres fiókot és ennyi. Régen én is csináltam de nem vagyok a magam ellensége, inkább két fiókon teleltetek.
A gyengébbek kedvéért írom, hogy már a napraforgó pergetés megkezdésekor beteszem a kijáró szűkítőket
Tyűűű hallod, nem szívesen lennék méh a te méhészetedben! Nálam teljesen nyitva vannak a kijárók, ennek ellenére is tele a kijáró méhekkel még reggel 6-kor is. Mert melegük van, meg még a szolidágó "gőzét" is ki kell nyomniuk valahol.
Akkor elmondom én is, hogy mennyit dolgozom a méhekkel. Levettem a harmadik fiókot róluk. Míg fent voltak a szöktetők azonnal látszott (tehát bele sem kellett nézni a kaptárba) hogy melyik az a két család amelyik anyátlan lett, mert azoknál a szöktető hátulján 3 marék méh kutatott. Ezeket néztem meg és anyásítottam, a többibe bele sem néztem. És ha kész lenne már a csörlős "mérlegem" akkor nem is néznék már bele egybe se, majd csak tavasszal. De így még egyszer muszáj lesz, mert nem tudom hogy melyiknél nem teljes még a telelő készlet. Ha kész lesz a "mérleg" akkor ez az utolsó turkálás is meg fog szűnni, mert az majd mutatni fogja hogy melyik kaptárnak mekkora a súlya, abból meg tudni fogom kinyitás nélkül is hogy melyiket kell még etetni. Azaz a napraforgó elvétele és a betelelés az egyetlen munkafolyamat lesz.
Értem én, hogy milyen "jó" a fekvővel dolgozni, mert hogy semmit nem kell leemelni, meg bármelyik keretet ki tudom venni, na de hiába, ha amúgy meg tízszerannyi munka van vele. A kijáró szűkítőket meg majd szeptember közepén-végén rakom fel, mint általában minden évben, akkor is csak az egér meg a cickány miatt, mert egyébként fel sem raknám.