Az mára lerágott csontnak számít, hogy minden megváltozott.
Igen, ez igaz a méhészkedésre is.
Július 14-ét írunk, és ki lehet jelenteni, hogy vége a napraforgó virágzásnak, ennyi volt.
Anno 1980-as években ilyenkor kezdődött!
Ja ja.
Mi következik ebből?
Bő két hónap szívás.
Alig van virágpor, a méhek néznek ki a kaptárakból, áll minden.
A pergetés egyértelműen úgy kezdődik, hogy hajnalban elszedés, este teszem vissza a pergetett lépeket.
Van aki másként gondolta, és akkora rablás van nála, hogy az elmondhatatlan.
Gyakorló méhész, értelmes ember ilyent nem csinál, hogy a pergetett lépeket, nulla hordásban visszateszi.
Aztán olvasom, hogy mennyit szeretnének adni a virágmézért, és van aki simán leadja.
Az akácot 2.000-ért veszik, és veszekednek a méhészek, hogy kitől vigyék el előbb.
Ez már a vég kezdete.
Ebbe már bele sem kezdek, hogy mit lehetne tenni a komoly felvásárlási ár emelkedéséhez, mert ez lehetetlen.
Addig amíg a méhészek ajánlgatják a portékájukat, gyakorlatilag saját maguk értékelik le a termésüket, nincs mit tenni, had gazdagodjanak a kereskedők.
Most eljött ez ő idejük, nyernek a forint gyengeségén, és a kiszolgáltatott méhészeken akik képtelenek megérteni, hogy sokkal magasabb ár is lehetne, ha a középső ujjacskájukat felmutatnák az ilyen méltatlan ár hallatán.
Más ágazatokban nem ilyen szerények a termelők, és simán fogy a portéka.
Barack, dinnye, tojás, hús és még sorolhatnám.
Jah, hogy a méz nem alapélelmiszer?
És a nutella?
Befejeztem.
Jó pergetést mindekinek!
Nagyernyei Attila