Pontosan ez volt az idegesítő az egész rajzásban, elméletileg még nem lett volna ott az ideje. Ezért abban a tudatban voltam hogy kibírják a tisztító pergetésig. De még itthon, az indulás előtt közvetlen is volt egy raj, ami már tényleg nem hiányzott a napi programba. De az első napon is, a vándortanyán elég rendhagyó volt a viselkedésük a méheknek, (18 évben vándoroltam már akácra) Azt nem tudom hogy van-e köze a fura rajzásokhoz, de brutál vad volt az egész állomány, repülésük sem a megszokott volt, ilyenkor a klasszikus tájolás volna rendjén, illetve ha több kilós hordásba érkezünk akkor tájolás és hordás gyakorlatilag egyszerre. Most inkább a fejetlenség és nagyfokú ingerlékenység volt a jellemző. Ilyen még nem volt hogy az első napon ne tudjam lábra állítani a kaptárakat. Mi érkezéskor éjszaka először takarunk, majd nyitunk. Mivel végig az állománnyal vagyunk, ráérünk másnap lábazni. De most fel kellett adnunk, bírom a szúrásokat, de ez már nekem is sok volt. De a következő napon már kezdenünk kellett a tisztító pergetést, a vadság bár csökkent de még mindíg tartott. A hordás 1-2 kiló körül lehetett, mérleget ekkor még nem raktam alá, de már semmi kutatás nem volt. Majd normalizálódott a viselkedésük, a napok előre haladtával. Közel viszonylag nem volt más állomány. Akácon ha közel kilométeren belül egyedül vagy, az szerintem jónak számít. Volt hogy tucat nagy állomány is volt egy kupacban, valamikor persze erdő is volt hozzá, nagy és öreg. De lényegében nem volt gond.