Mézmarketing / Mézhamisítás / Mézárak

Annak idején már az első pergetéskor is szűrtük a mézet, akkoriban ez a környezetünkben még ritka szokás volt.

Az hogy mikor milyen megjelenésű méz kelendőbb, az éppen a médiákban terjeszett hírektől is függ. Most pillanatnyilag néha  hátrányosabb a profi megjelenés. De volt például a zárjegyes mizéria. Na az is egy jól félrekomunikált dolog volt. Addig folyamatosan vették és dicsérték a mézünk már 10 éve a piacon, sokszor már zavarban is voltam mert sokszor kérdezték hogy mitől jó az én mézem. Igazából csak próbáltam "jól" méhészkedni, ennyi. Nem önfényezésként írtam csak a történet előzménye miatt. Majd jött a fordulat, egyszer már nem kellett annyira a "jó" mézem meg alig alig vittek valamicskét. Mert közben bejött, az OMME-és zárszalagos üveges kampány. De mire rájöttem hogy hol van a kutya elásva, nem kevés anyagi veszteség és őrlődés volt az ára. 
Véletlen jöttem rá, mert aktuálisabb időszakokban reklám dézsmazárat is alkalmaztunk, mig megint eljött az ideje , és javult a kereslet. Majd időleges elhagyásával csökkent. Ha ez kell, hát legyen, gondoltam. Aztán nem árt beszélgetni sem az emberekkel. Így kiderült számomra az is hogy töbségében úgy értelmezték az egyesületi zárjegyet hogy kizárólag az lehet jó méz amellyen az rajta van. De volt még szélsőségesebb dolog is, amikor az terjedt el hogy a szomszéd város piacán a méhészt meg is büntették az OMME-és reklám zárjegy hiánya miatt. Ez mint minden hülyeség gyorsan terjed, így volt hogy minket is kérdőrevont néhány vásárló,mert hogy igen bátrak vagyunk hogy nics ilyen szalag a mézünkön, nem félünk a többszázezres büntetéstől? Persze nagyon csodálkoztak, amikor elmondtuk hogy mi a valóság. Aztán mint minden, ez is elcsitult. Majd következett a még rosszabb, a választék bővítés címén más mézével kereskedő őstermelő méhészek. Azért tudja azt az ember, ha már több időt tölt a szakmában, hogy kinek mi fér bele, mire tud vándorolni időben és térben, továbbá mennyiségileg is mi az amit kilehet préselni egy adott állományból. Közben megjelentek a különböző "csodaszerekkel" eléggé a kuruzslás kategóriája. Majd jött az öntött viaszgyertyák garmadával, hm  azért ezt már még sem lehet lefedni, méhész őstermelőivel. De lesznek itt még keményebb konfliktusok is, hiszen volt már úgy 2004-ben is hogy keményen csökkent a felvásárlási ár. Akkor volt méhész akki azt hitte hogy az egész termését kihozza a piacra és eltolja hirtelen olcsón, az egész akárhány  tonnát pár piacon. Persze lett nagy csalódása és 1-2 hét után belátta hogy mekkorát tévedett. Azóta sem láttam, a piacon mézet árulni. De megpróbálta, és lett némi eredménye is az árletörés. Lényeges a minőségi méz, de bizony sok más dologgal is meg kell birkózni. Az is biztos, hogy még nehezebb idők jöhötnek.
Más, többször feljön hogy telített a szakmánk, (főleg az lesz, ha bedugul a piac) valahogy nem tudok öszintén örülni a sok, folyamatosan meghirdetett méhész tanfolyamoknak sem.

Robotur hozzászólása mézmarketing témába pontosan beleillik, de a kinai méz téma annyira tartozik ebbe a topicba, mint a kaptárgyártás vagy az anyanevelés. Kezdünk hasonulni a Ződ méhészfórumhoz. Ott a kinai méz problémát az EGYEBEK topicban tárgyalják. Az EGYEBEK-ben a fajsúlytalan vagy nem túl aktuális kérdésekről szokás beszélgetni. De említhetném a MÉHÉSZET újságot is, ahol szintén az a jellemző, hogy a súlyosabb problémákat vagy meg se említik vagy bagatelizálva szólnak róla. Itt meg fogadjam el, hogy évi 70 000 tonna kinai méz szerepéről mellesleg legyen szó valamelyik topicban.

Az érdekképviseletnek éppen az a feladata, hogy minden problémát a valós súlyának megfelelően kezeljen. Most az OMME munkájával éppen az a baj, hogy a problémákat nem a súlyának megfelelően kezeli. Tudtommal ez a fórum nem vénasszonyok pletykálására alakult, hanem szakmai érdekképviseleti kérdések megvitatására. Most a magyar méhészeti szakmának az egyik legsúlyosabb kérdése a kinai mézzel szembeni versenyképességünk. Ha ennek a problémának a megvitatása itt nem kap megfelelő rangot, akkor ne csodálkozzunk ha máshol még ennyire se fontos. Ne csodálkozzunk azon, hogy addig nem mozdult az OMME, amig Takács Feri ki nem rugdosta őket az érdekképviseleti munka  nyílt színpadára. Tisztában vagyok azzal és mindenki, aki komolyabban foglalkozik a szakmai érdekképviselettel, hogy Takács Ferinek személyes anyagi érdeke fűződik ehhez, de senki nem mondhatja, hogy a magyar méhészek számára érdektelen a kinai méz európai jelenléte. Nemcsak mézmarketing probléma és nemcsak árprobléma csupán a kinai méz. Sőt elsősorban nem ez a probléma.

Persze túllihegték a szakmát, agyontámogatták fedezet nélkül.  Olyan mint a deviza hitelek, felpumpálták ezt is mesterségesen, most meg kipukkad.  Aki régen csinálja az pontosan tudja hogy semmi nem örök. Hiszen még a kommonizmusnak is vége lett, az pedig valóban nagy szó, ehez képest a méhészeti zűrzavar az molyfing. Ha tartósan lent fog maradni az ár, akkor sokak csődbe mennek, olcsóbb lessz a méhe és az eszközök is. Fennmaradni az fog aki rendesen megtanulta a szakmát,  ami nem kevés idő. Minden körülmény közt ki tudja hozni a maximumot a méhekből, gyorsan tud dönteni és lépni a méhekkel, virágról virágra. Felértékelődik a méhészet legnagyobb tőkéje, a méhész tudása, a többi lényegtelen amolyan uri muri.  Sajnos a csődre már van is példám egy pár éve kezdett velem korú srác. De van még kolléga aki előadást tartott nekem hogy egy család mennyit hozhat, megerősítettem ez tényleg így van, mást nem mondtam minek? Hát nálam még több is lett, nála a fele sem, most jön a nagyobb pofon, minden méze otthon van hordóban. Ennyire nem szabad elkényelmesedni, a világ bizonytalan ehez elég egy híradót megnézni. A cél a méztermelés és annak fokozása, de nem Merkel néni cicijére alapozva, hisz az elapadhat bármikor. Mindig a legrosszabra kell készülni, ez a gondolkodásmód nálam törvényszerű. Paraszti tevékenységekből fakad, ahol már bizony az elmult huszonöt évben elkenték a számszélit egypárszor.

Geddekas! Az egész fórum bisztos nem a szakmai érdekképviseleti kérdések megvitatására alakult. Arra ott szakmapolitika topic. A kínai mézről meg híába beszéljük rojtosra a szánkat egymás közt, attól még itt van és ki tudja meddig lessz? Inkább alkalmazkodni kell valahogy a jövőben, tudod aki nem hajlik az törik.

Az utóbbi hozzászólók szinte kivétel nélkül nagy igazságokat mondtak ki, hiszen az életből a napjaikból és küzdelmeikből fakad. Sokan közületek sem ma kezdték a szakmát velem együtt.

Még Geddekas-nak is van némi igaza abban, hogy a "kinai méz", mint olyan lényegesen meg torpanthatja, meg is rokkanthatja a méhészeti ágazatot.
Azonban nem csak a kinai méznek nevezett akármi okozta véleményem szerint a jelenleg kialakult helyzetet, hanem az utóbbi évek munkahelyteremtő, un. "önfoglalkoztató" munkahelyteremtésnek eleget tevő számtalan , államilag támogatott méhésztanfolyam is!
Ez aztán előtérbe helyezte a méhbetegségek erősödését, mellesleg a monokultúra elterjedése, ami a mezőgazdaságban dolgozó nagyszámú munkaerőt is a nyakunkra küldte.
Összetett probléma ez, ezért lenne rengeteg teendője egy normálisan működő érdekképviseletnek!!

Azonban egy teljesen biztos: a piacozó méhészeknek nagyon fontos, hogy  termelési eszközei tiszták, rendezettek, a környezete a kívülállók számára se legyen "kupleráj", a pörgetési - és tárolási körülményei tiszták és rendezettek legyenek.
A méz kiszereléséről már nem is beszélve!!!
Az üvegek mézesüvegek legyenek, előírásoknak megfelelő cimkével, lehetőleg ne spóroljon az OMME zárjeggyel sem!
A mézkezelés, a kimelegítés módja, a méz szűrése, mind nagyon fontosak. Nincs rosszabb reklám, mint egy túlmelegített, karamellizált mézzel megjelenni, akármilyen tiszta is az a méz, hitelét veszti azonnal! A hitelességet nagyon könnyű elveszíteni! Megtartani sem egyszerű a jelen helyzetben, amikor már mindenki piacozni akar, de visszaszerezni már nagyon nehéz!
Én is látom a környezetemben piacozó Őstermelő méhészt aki heti két piaccal, három standdal, nagyobb országos rendezvényeken a "saját" mézét árulja! Mindezt 200 körüli méhcsaláddal! Ez még a kívülálloknak is meredek, nem még olyannak aki ebbe benne van.
A kinai mézzel nem tudunk árainkkal versenyezni, de az  állandó megbízható minőséggel igen !  Úgy ahogy Attila leírta:Ma odakiáltott méhészetem mellett elhaladó kamion ablakából a sofőr, hogy adom e az akácmézet 2.000-ért?
"Visszakiabáltam, hogy jövő tavasszal elviszi e a méheket Nógrádba 100 Forintért?"

Nem szabad a munkánkat a segédmunka szintjére lealacsonyítani!!!
Az aki olcsón adja a mézét, semmivel sem lesz több bevétele, de a társai előtt becsülete sem sokáig!
 

"Az aki olcsón adja a mézét, semmivel sem lesz több bevétele, de a társai előtt becsülete sem sokáig!"

Ez csak egy szép elmélet, de a piacon a vevő dönt, és az ár is sokat számít. Van hogy már 50-100 forint különbség hatására is elvesztheted a vásárlók javarészét. A piacon a megjelenés természetesen fontos, de ez ma már alap.
A becsület az, ami manapság egyeseseknél a legutolsó szempont. Egy tissztességtelen konkurenciával szemben, nincs tiszta verseny, csak veszíthetsz. Vagy megelégedhetel a morzsákkal. Aztán lehet nézegetni othon a tele hordókat.
Ma, a piaci verseny legkevésbé a becsületről szól, vagy  az igazságosságról, de ez mindíg így volt és lesz. Az ügyeskedő  a nyerő, más meg a nyelő. 

Az a vevő, aki 100-200 Ft-ért a minőségi, megbízható árut elcseréli a bizonytalanra, még, ha szépen szóló beszéd, vagy reklám és a pénz csábítja is el, sosem volt az "igazi" vevő!!
Ha holnap te adod 200-al olcsóbban, lehet, hogy visszajön, de már meginog benne az általad árult minőségi garancia.
Ráadásul, máris "vesztettél 200- Ft-ot kilónként! Nem fogsz ennyivel több vevőt szerezni, tehát a bevételed nem fog nőni!

Egyetlen esetben tudsz ebből nyereséggel kiszállni, ha az áru amit olcsóbban adsz, NEM A TE TERMÉKED!!!
Erről írtam az előző hozzászólásomban (200 családtól heti két piac, három standdal)

QUQURIQ !!!

Mi a piacon minden méhésszel jó viszonyban vagyunk.
Segítjük is egymást, amiben tudunk. Figyelmeztetjük egymást a kaja fogyására, az atkák sokaságára. Átküldjük egymáshoz a vevőket, ha nekünk nincsen olyan mézünk mint amit a vevő kér! Az árakat a szezon elején megbeszéljük, csak minimális eltérés van, ha túl jó volt valakinek a termés. Max. 100 ft.
De van olyan is, hogy max 100 ft -al drágábbért adja valaki a mézét valamelyik fajtából. Ez csak egy-egy különleges méz estében fordul elő. A többi egyforma áron van. Ha valamelyik vevő a másik méhészt keresi, megmondjuk, hogy az melyik napokon jár a piacra! Vagy megköszöni és tovább megy, vagy azt mondja, hogy sebaj, most itt is vesz mézet, mert beteg a gyereke.
Nincsen harag, gyenge piacokon persze méhészkedünk!!!

Mindenki maga alakítja ki a környezetét!...

Kiskakas!

Az hogy milyen viszony alakul ki, az mindíg az adott személyektől függő. Illetve az adott kistérség vásárló ereje is sokat számít. A méhészek között is mindenféle ember van. Szép és jó egy idealizált képet mutatni kifelé, de ez inkább a felszín. De öszintén?  Mindent aggodalom nélkül, megbeszélnétek  a konkurenciával, ugyes bajos szakmai problémátokat. Dehogyis, egyet kell megérteni, az üzletben nincs barátság, csakis kölcsönös érdekek mentén lehet tartós jó kapcsolatot fenttartani. Szerencsések azok, akikk még nem szembesültek élesebb piaci konfliktusokkal, becsüljék meg kiváltságos helyzetük.

Szeretnék hozzászólni a témához, bár a következőket már többször említettem.
Nagy István pécsi méhészboltos előadást tartott Szekszárdon a marketingről.
Ő mesélte, hogy az egyik kurrensnek számító mézét nagyon elkapkodták, ezért felemelte duplájára az árát.
És mit gondoltok mi lett?
Még jobban fogyott!
A Szekszárdi Szüreti Fesztiválon, már vagy 15 éve hagyományosan kiállítanak, és árusítanak is egyesületünk tagjai.
Hárs méze majdnem mindenkinek volt, de óriási árkülönbségekkel.
Ismét az a kérdésem, hogy szerintetek melyik fogyott legjobban?
Az amelyik a legdrágább volt.
Megkérdeztem egy vevőt, hogy ne haragudjon, de miért ezt választotta?
Válasza..... azért, mert gondolom az árában benne van a minőség is.
Én most nem azt állítom, hogy olcsó húsnak híg a leve effektus érvényesül a méz esetén, de aki képes még manapság is odaadni egy kiló akácmézet 1.800 Ft-ért, az valójában nem kunkonkurenciánk, hanem ellenségünk.
Leértékeli szakmánkat, és gyanút ébreszt vásárlóban, méhészben, hogy az van e az üvegben mint ami a címkén.
A kiváló minőségű, tiszta mézhez magas ár tartozik!
A pancsolmányokhoz, Takács Ferenc szerint iparilag előállított szutykokhoz, pedig büntetés és kuka járjon.
Akkor lesz rend a mézpiacon.
Nagyernyei Attila

QUQURIQ !!!

Robotur!

"De öszintén?  Mindent aggodalom nélkül, megbeszélnétek  a konkurenciával, ugyes bajos szakmai problémátokat".
Igen, mindent megbeszélünk!
Megbeszéljük, hogy ki mivel védekezett atka ellen jól vagy rosszul, Kinek mennyi lett a téli elhullása, Ki, ad lepényt és ki nem, ki miért csak kevesebb kajával tudott betelelni, kinek hány anyja nem párzott be,...stb...
Miért baj, hogy egymás kárából tanulunk? Sőt van úgy, hogy felhívjuk egymást valami fontos információért. Vagy volt úgy, hogy hozott nekem a kolléga sörélesztőt a lepénybe. Vagy én hoztam neki izo szirupot a lepénybe...
Miért baj, hogy segítjük egymást? Nem ez a természetes? Ha a kolléga többet szeretne termelni, úgy sok családot szaporít! Van ám azzal munka...!
...ha dolgozik, miért sajnáljam tőle?
Nekem is ösztönző, hogy ne maradjak le, hogy fejlődjek.

Kiskakas!

Hát igen, amíg egyensúlyban van a kereslet a kínálattal, addig viszonylag könnyű normális keretek között tartani ezeket a kapcsolatokat. A gond ott kezdődik, amikor bekapsz egy-két övön aluli ütést. Utánna valahogy már inkább kerüli, vagy jobban megfontolja az ember a mondókáját. Nem szabad keverni a barátságot az üzlettel, sok emberi kapcsolat ment már tönkre miatta.
Egyébként nállam sem lehet 1800-ért akácot kapni. De ha valahol mégis ennyi lenne, az okok ismerete nélkül látatlanba, nem igazán érdemes ítélkezni felette.
Nagyon más a mozgástér egy 4-5 ezer lakosú, vagy egy sok tízezres város piacán. De az sem mindegy, hogy ez az országban melyik szegletében van. Illetve mekkora ott, a fizetőképes kereslet. Közmunkán az árokszéli ücsörgésből nem lesz vastag a pénztárca. De a minimélbéres melós sem dúskál, sem a varrodákban a havi 45 ezerért rabszolgamunkát végző nők. Ez a réteg nem igazán fogyaszt mézet, talán ha beteg a gyerek....

Tisztelt méhészek!
Forgalomban van olyan lépesméz amihez nincsen csorgatott méz öntve, pusztán a kivágott, lefedett lép van csomagolva, és amelyen az olvasható, hogy "eu és eu-n kívüli országok mézkeveréke.
A szóban forgó termék pedig nem a pellengérre állított cégek neve alatt került forgalomba.
Kíváncsi vagyok erről mi a véleményetek?

Csak nem a Méhészújságban vagy az OMME honlapon olvastad?
Honnan vagy Te ilyen jól informált?

Üdv. jani bátya

Üdv. jani bátya!

Ne törődj vele honnan az infó, létezik a dolog és mi a véleményed róla?

Illetve mások is nyugodtan írják meg a véleményüket, azok is akik egy ideje már nem szólnak hozzá a fórumhoz.

Annyira nem lep meg, mivel ezekbe a lépekbe utólag, géppel töltik a mézet. Most meg ugye a "kutyult" a divat.