Én azt nem értem, hogy egy 2015-ben lezárult vizsgálat miért két év múlva lett hír, amikor többnyire egy három napja történt esemény már nem hír a mai lapokban?
Még az hagyján, hogy két évig kotlottak rajta a minisztériumi tyúkok és kakasok, de nem kelt ki a tojásokból semmi érdemleges. Például csak a múlt év végén derült ki, hogy mitől olyan a "kínai méz", amilyen. De akkor sem a minisztériumi és OMME közleményekből.
Előlünk magyar méhészek elől a nemzetközi tájékozottságú saját szakmai elitünk eltitkolta, hogy a "kínai méz" gyantával kezelt "méz".
Pedig az USA Élelmiszer-biztonsági Hivatala 2016 év elején kimondta, hogy a gyantakezelt "méz" nem forgalmazható méz néven. Nemzetközi konferenciákon már tárgyalták a kínai méhészeti termékek furcsaságait, de ebből az OMME vezérkara és a minisztérium semmit se tudatott a méhészekkel. Nehogy már a tudás eloszlassa a balkáni sötétséget, amibe mi magyar méhészek tartva vagyunk. Merthogy nem szándékosan zárjuk el magunk elől az információkat, hanem akiknek kötelességük lenne az információk gyűjtése és átadása a magyar méhésztársadalom számára, azok zárják le előlünk ezeket az információkat.
Mi is lenne más elnökségi tagok mellett a feladata Lászlóffy Zsoltnak, ha nem az ilyen inmformációk közreadása? Ő járogat ki külföldre hivatalból a mi pénzünkön?
Ha nincs közöttünk olyan szemfüles méhésztárs, mint a fényeslitkei Tóth Zoltán, akkor mi magyar méhészek talán máig nem ismertük volna meg a gyantatechnológia lényegét.
Vajon miért? Vajon miért?
Csak nem azért, mert nemcsak Kinából érkezik "kínai méz", hanem talán itt is gyártanak kicsi hazánkban a "kicsi kínai" technológiájával ilyesmit?
Ez csupán kérdés, és persze rossz az, aki rosszra gondol. De hogyne gondolnék bármire, akár félelmembe a legrosszabbra is, ha nem kapunk korrekt információkat azoktól, akiknek pontosan ez lenne a dolguk.