Sziasztok!
Tehát a Kakaskukorékolás rovatban írtakra itt szólnék hozzá.
Nekem is van saját, (sajnos negatív) történetem.
Talán nem titok, én is kint vagyok a "fronton" a saját termelésű mézeimmel, amit főként a méhészetem mellet kínálunk az arra járóknak.
Sok méhész is odatéved, és belátom nem mindig fogadom őket szívélyesen, ha az eladások, a "biznisz" után érdeklődnek.
Ilyeneket szoktak mondani.....jaj csak egy fotót szabad,e ....meg milyen szép a kiszerelés.
Ekkor érzem, hogy bennem is megváltozik valami, és szinte ellenségnek nézem a "kedves kollégát".
Két konkrét estet említek.
Egy fiatal, egyetemet végzett (tehát értelmiségi) kolléga, számtalanszor elment méhészetünk mellett, néha megállt, érdeklődött.
Kezdett furcsa lenni, mert érezni kezdtem benne a rámenősséget.
Azóta már eltelt két év, és a félelmem beigazolódott.
A legprofibb marketingesek is csak leshetnének!
Csilli-villi kiszerelés, a felségének (a menyecskének) meg úgy megeredt a szája, hogy a méz már egyesen gyógyszer, és az a bolond aki nem veszi, természetesen csak tőlük.
Az összes rendezvényen ahol csak lehet kiállít, ami nem tiltott.
Egy másik alkalommal pedig ismét méhész érdeklődő ácsingózott nálunk.
Kérdés nélkül fényképezett (ami szintén nem tiltott), viszont a szórólapom láttán ezt találta mondani.....
....Ah pont ilyenen gondolkodtam, milyen klassz....abban a pillanatban kivettem a kezéből, és összegyűrtem.
Amin én görcsöltem, éjszakákat gondolkodtam, nem a konkurenciának készítettem.
Baromi ideges lettem, és illedelmesen elküldtem a melegebb éghajlatra.
Igazat adok Bercsényi méhésztársnak, hogy a belső piac hamarosan összeomolhat, ha ez a szemlélet fog eluralkodni.
Az ilyen embereknek annyi vér nincs a "pucájukban", hogy saját fejükkel gondolkodjanak?
A Szekszárdi Piacon ha jól számolom 10-en, de a legújabb információim szerint már 11-en nyomják a mézet.
Évtizedekig 3-4 méhész toporgott, hóban fagyban a Szekszárdi Piacon.
Soha, még a fejemben sem fordult meg, hogy én is piacozzak.
Minden elismerésem azoknak akik vállalják a vevőkért folytatott harcot, főként a becstelen, árletörő kollégákkal szemben, aminek a csúcspontja a "Mézes Reggeli" alatt kínált akciós méz volt.
Ugye erre a magyar méhésztársadalom nem volt felkészülve, úgyis mondhatnám, hogy elkényelmesedtünk.
Ha a méhészeknek pénzre volt szükségük, telefonáltak és leadták a termésük egészét, vagy ha nem volt megfelelő az ár egy részét.
Mi van most?
Vérre menő küzdelem a túlélésért, aminek szerintem már a kereskedők sem örülnek.
Azt lenne jó tudni, hogy lent vagyunk e a gödör alján, vagy van még lejjebb.
Felhívnám a figyelmeteket a januári Méhészet egyik cikkére, melynek címe:
"Káosz a méhészetben" és a 10. oldalon olvashatjátok.
Most ebből idézek:
"Saját véleményem: Ne higgyünk azt, hogy további rendeletekkel, szigorúbb szabályokkal ezt a jelenséget meg lehet állítani! Egy valami megállíthatná, de azt senkinek nem kívánom. Ez pedig az, ha a mézünk a "kutyának" sem kellene. Se kis tételben kiszerelve, se nagy tételben."
Tisztelt Méhésztársak!
"Ágazatunk válságban? De meddig?"
Ez a kérdés lesz a XIII.Szekszárdi Tavaszváró-Szakmai Méhésznap fő kérdése, melyre Bross Péternek kell válaszolnia, ugyanis ez az ő előadásának címe.
Nagyernyei Attila