Egyetértek Attilával, de szerintem először a saját portánkon kéne rendet tennünk. Mert mi magyarok meg méhészek úgy is annyira szeretjük egymást. Mi mindig összefogunk, sohasem ártunk egymásnak... Mert mi -mármint a magyarok- azt hisszük, hogy keresztény magyar emberként kiváltságokkal, előjogokkal élhetünk a világban. (Márai után szabadon) Azt gondoljuk magunkról, hogy aztán nálunk nincs is becsületesebb, tisztességesebb, sajnálatra méltóbb nemzet a világon. Mi tőlünk aztán mindent meg kell venni, mert csak a magyar a jó. Mi minden piacon jelen lehessünk de ide aztán ne jöjjön ám senki! Hát hogy képzeli bárki is? Mer` szegény magyart mindenki csak bántja, mindenki kihasználja. Az EU meg az amerikaiak meg az oroszok meg az egész világ... De mi magyarok nem vagyunk ellenségei egymásnak. Szerencsére. Mindazon által, hogy csak egy kis porszemek vagyunk itt Európa közepén azt gondoljuk, hogy mi majd aztán mindenkinek jól megmondjuk hogyan kell megváltani a világot. Tudjuk, minden a pénzről szól. Nem csak az unióban hanem még Mária országában is. Az utóbbi években Marsall segély mértékű pénzt kaptunk az uniótól.Kár, hogy ennek nagy részét csak néhányan élvezik.Azok, akik döntenek ezeknek a pénzeknek a sorsáról.Jelen esetben épp a nemzeti-keresztény vezetés. Ők biztosan jól ismerik Istenük 10 parancsolatát, azon belül is a 7. -et. Jobb kezekben nem is lehetne a pénz sorsa... Itt van pl. a nemzeti programunk is. Az egekben van a semmit érő szereknek az ára. Milyen támogatott szert érdemes venni? Nem rég vezetőségi tag előadását hallgattam. Azt mondja, hogy új szer került a támogatott szerek listájára. Ajánlani, véleményezni ugyan nem tudja, de lényeg hogy lehet választani. De hát akkor ki teszi be az ismeretlen szert a támogatásba? Vagy miért teszik be, ha nem ismert a hatása? Szóval majd amikor mi magyarok megbékélünk egymással és nagyjából tudjuk, hogy mit akarunk és egy irányba is tartunk vele, akkor érdemes keresni más országok partnerségét. Addig meg minek? De mi magyarok egy évezred óta nem tudunk egymással dűlőre jutni, így aztán nem is jutunk egyről a kettőre. Gyengék vagyunk , jelentéktelenek esendőek. És néznek minket kultúr népek és látják képtelenségünket a haladásra. (Ady után). Mit akarunk mi a világ mézpiacán, ha alapszabályról meg közhasznúságról megy évek óta a vita? Miről szól ez az egész drága keresztény méhésztársak? Kíváncsi vagyok, mi az egyesület ajánlása, kidolgozott stratégiája a kis kaptárbogár vagy a lódarázs megjelenése esetén?! Vagy egyáltalán atkaírtás dolgában... Szeptemberben Szentlőrincen jártam, ahol két szakmai előadó atkáról tartott előadást. Mindkettőnek ugyan azt a kérdést tettem fel. Utólag sajnálom, hogy csak egyiknek tettem fel előadásakor, a másiknak csak privát beszélgetés alkalmával előadása után. A Destruktorról érdeklődtem. Egyik azt mondta, dobjam ki. A másik, akitől nyilvánosan kérdeztem azt válaszolta, hogy ugyan ezt még nem használta, de Perizint igen. Azzal meg volt elégedve, és ezt is használná. Na most akkor mit gondoljon az ember? Itt tartunk, totális egyesületi meg ágazati meg szakmai válságban és az EU-n botránkozunk, mert nem kell a mi jó minőségű Hungarikumunk...