Elmerültem az első cikk olvasásában, és a válasz a másodikban volt. Ez alapján kimondható az, hogy itt nem az acetilkolin észteráz enzim által végzett valódi lebontásról van szó növényeknél, hanem egyfajta méregtelenítő tevékenység miatti metabolizációról. Az érdekes az, hogy emlősök esetén is ilyenről ír. Ezáltal pedig lehetséges lenne, hogy az acetilkolin észteráz nem tudja elbontani a neokat? Ha ez így van, akkor a pempőben sincs olyan mértékű dózisesés, amit én feltételeztem, tehát a méhpempő ebben az esetben komoly kockázatot jelenthet a méhanyára és a fiasításra nézve. Ebből pedig az következik, hogy a neok tényleg a legalattomosabb, legveszélyesebb növényvédőszerek. Márpedig azért, mert azokon a területeken, ahol a gyűjtő méhek nem szednek össze annyi mérget, hogy legalább eltévedjenek, azokban a méhészetekben a pempőn keresztül lehet olyan kumuláció, ami anyaveszteséghez, fiasítás pusztuláshoz vezet (én azonban a dajkapusztulást még mindig valószínűbbnek tartom ilyen esetben is, ami szükségképpen fiaspusztulással jár, de ilyen formában az anya alultáplálása miatti fiasítás leállással is akár). Azt továbbra is fenntartom, hogy mindkét alrendszer együttesen nem károsodik, de ezek szerint egyes méhészetekben külön-külön, más formában történő kártétel is lehetséges.