Lelkeim!
Mi ez a fene nagy, dühödt biózás ebben a témában. Ide nem jövőképet rajzolni járnak a népek, hanem egymást hergelni, s erőst haragudni. Főleg a neonikotinoidokra, de természetesen mindenre és mindenkire es.
Végre wr (nem szép így nemecseki kisbötűkkel, de alázattal el köll fogadjuk a szerző írásmódját) helyretette a dolgot, ám egy dologban azért szükséges vitába szállanom véle is.
"Amit írsz azzal szerintem minden józan paraszti ésszel megáldott ember tisztában van. De nézzük akár csak a helyi, területi viszonyokat. Egy adott település körül legyen mondjuk néhány száz hektáron búza elvetve. Ma, hogyan, mivel lehetne megoldani ennek a területnek a szerves trágyával történő trágyázását? Sehogy, semmivel.
És már itt elkezdődnek a problémák. Milyen kenyér lesz abból a búzából aminek a földje már sok éve nem kapott szerves trágyát, helyette kap műanyagokat, rengeteg vegyszert, a terület néha már úgy néz ki mint valami marsbéli kietlen táj. És az innét készült kenyeret esszük, mert nincs másik. És betegszünk, mert a testnek nem tetszenek a bevitt műanyagok. De a gyógyszergyártóknak meg erre van szüksége, ebből (belőlünk) lesznek milliárdosok."
A szerves-trágya-műtrágya kérdésben nincs igaza, nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a műtrágya azért káros, mert "műanyag". Mielőtt felharsanna a kórus, azért javasolom, talán nézzenek utána. Legelőször talán a növény táplálkozásával, azon belül az ásványi táplálkozásával kellene tisztában lenni. Ha ebben egy kis ismeretanyagra sikerül szert tenni, akkor tudunk csak tovább lépni.
A növények életfolyamataihoz a szénen, hidrogénen és oxigénen kívül szükség van még nitrogénre, kénre, foszforra, kalciumra, káliumra és magnéziumra, de kisebb mennyiségben a periódusos rendszer számos más elemére is. Ezek jelentős részét a növények a talajból veszik fel, és beépítik szervezetükbe. A növekedéshez és az anyagcseréhez szükséges ásványi elemekkel való ellátás és az elemek felvétele táplálkozásként definiálható. A növényi szervezet számára szükséges ásványi elemek tehát tápanyagok. A zöld növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok gyakorlatilag KIZÁRÓLAG SZERVETLEN ANYAGOK. (!) A növények ebből a szempontból alapvetően különböznek más, nem autotróf élőlényektől, amelyek kiegészítésül még szerves vegyületeket is igényelnek tápanyagként. Lényeges dolog, hogy az ionok formájában rendelkezésre álló tápanyagokat a növényi gyökerek a talajban növekedve, a vízfelvétel folyamatához kapcsoltan felveszik, akkumulálják és elszállítják a hajtásba. Az ionok felvételét elősegítik a gyökerekkel szimbiózisban élő mikorrhiza gombák, a pillangósvirágú növények nitrogénfelvételében a nitrogéngyűjtő baktériumok játszanak szerepet. A talajokban a növények által felvehető tápelemek különböző koncentrációban fordulnak elő, és a növények között is jelentős különbségek vannak a tápelem-igény tekintetében.
A műtrágya-szerves trágya összevetésben annyit érdemes tehát megjegyezni, hogy az autotróf magasabbrendű növényi szervezetek nem "szerves" trágyát képesek tápanyagként felhasználni, hanem szinte kizárólag szervetlen ionokat. Az már egy másik kérdés, hogy azon ionok miként kerülnek a növény számára felvehető állapotba. A legjobban ezt a nitrogén példáján keresztül tudom megvilágítani. Tudjuk, hogy a N igen nagy mennyiségben található a légkörben, ám a növények nem onnan tudják felvenni, kizárólagosan a nitrát és ammónium ( NO3- és az NH4+) formákat képesek csak hasznosítani. A szerves eredetű és légköri N-t a növények hasznosítani nem képesek, a N bontását, a légköri N megkötését a prokarióta szervezetek, főleg baktériumok, és egyes szimbionta cianobaktériumok végzik. Az ammonifikáció a szerves-N bontása NH4+ ionra. A nitrifikáció az NH4+ átalakulása NO2- és NO3- ionná. Nem vezetném le végig a nitrogén anyagcseréjét, s a növényi táplálkozás folyamatát sem , azokat megtalálja az érdeklődő a különböző biokémiai, növényélettani és agrokémiai tananyagokban. Inkább a szerves- és szervetlen trágyák közötti különbségre fókuszálnék a továbbiakban. (Atilla vezérünk már tudja, az ásványvizek melyik iont tartalmazhatják, mikor levetetik azokat a polcról...)
Az előbbi okfejtésem bizonyítására sok szakmai érvet tudnék felhozni, a talaj és szervestrágyázás nélküli rendszerek is lehetnek működőképesek (csak drágák), a szervestrágyázást nem szükséges fetisizálni, kiváló növények nevelkedhetnek kizárólag szervetlen ionokból összeállított tápoldatok felhasználásával (Hoagland A-Z oldat 1933-tól működik, alig kellett változtatni és kizárólag a vas miatt javítottak annyit rajta, hogy kelát-komplex-formában -EDTA=https://hu.wikipedia.org/wiki/Etil%C3%A9n-diamin-tetraecetsav - viszik be a vasat a hasznosulás elősegítésére). Tehát látható, hogy a "műtrágya" az, ami hasznosul, a szerves "trágyát" előbb le kell bontania, mineralizálnia kell a prokariótáknak (baktériumok), hogy a bomlás után keletkező szervetlen ionokat az autotróf szervezet hasznosítani legyen képes. Kísérleti úton egyébként bizonyították, hogy a nagyüzemi mezőgazdálkodást is lehet okszerűen és takarékos műtrágyázással folytatni, hiszen a fölöslegben bevitt tápelemek amúgy sem hasznosulnak. Tévedés az is, hogy a szervestrágya egyenlő az istállótrágyával. A nyavalyát egyenlő. Sokkal fontosabb sok esetben a megfelelő talajélet, megfelelő környezeti feltételek, éghajlati és évjárati időjárási hatások szerepe a terméshozamra, mint a "tápanyagutánpótlás". A szerves- (tehát nem kizárólag istálló-!)trágya néhány szempontból előnyt jelent az okszerű mezőgazdaság esetében a műtrágyákkal szemben: a lebomlása, hasznosulása sokkal lassabb, vontatottabb, mint a műtrágya-oldatoké, melyek az esszenciális elemeket azonnal felvehető, ionos, disszociált formában szolgáltatják a növények számára. Tartamkísérletekkel bizonyították, hogy a szervestrágya megfelelő mennyisége (és nem elhanyagolható, hogy minősége) esetén, megfelelő oxigén- víz- és talajélet birtokában a fokozatos tápanyagfeltáródás és hasznosulás előnyt jelent a lökésszerű nagy dózisú műtrágya-szolgáltatta ionbevitellel szemben. Nem közömbös, hogy a szervestrágya nyújtotta humuszanyagok szintén kedvező hatásúak, a talajélet gazdagsága, diverzitása a C-forgalomban jelent nagyon sokat, a mineralizáló szervezetek szaporodása, élettevékenysége szempontjából. Azt viszont csúsztatás kijelenteni, hogy a növényi részek elszállításával jelentős "szervesanyag-fogyást" idézünk elő, az autotróf szervezetek anyagforgalmának lényege az, hogy SZERVETLENBŐL állítják elő a SZERVEST, tehát a szervetlen pótlása az elsődleges, az pedig szervetlen "műtrágyákkal" (magyarán anionokkal és kationokkal) is maradéktalanul kivitelezhető. A talaj flórája, faunája által biztosított és a szervesanyag-visszapótlás során kiszórt szerves anyagot a baciknak előbb le kell bontania, hogy a körforgásba visszakerüljön. A kísérletek bizonyították, hogy ha egy talaj esetében beállt a szervesanyag-egyensúly, akkor a szervesanyag mennyiség nagyon lassan és kismértékben változik csak.
Ennyi a dolog lényege, a szervestrágyázás pedig sokféleképpen kivitelezhető, a mostani zöldítési és természetközeli gazdálkodást favorizáló rendelkezések és azok támogatásai éppen az agyonkemizált mezőgazdasági gyakorlatot kívánják valamelyest visszaterelni abba a mederbe, amelyből az ember kiléptette egykor.
Nem most volt az a kilépés sem, amióta mezőgazdálkodik ez az emlős-faj, azóta konzekvensen átalakítja a környezetét. Aki rögvest és maradéktalanul vissza szeretné csinálni a "projektet"az eredeti, kiindulási állapotig, az nem áll páros lábbal a talajon. Az emberiséget nem lehet betiltani, s azt hiába hajtogatja valaki, hogy miként nem szabad csinálni, amíg azt nem tudja megmondani, hogyan lehet és szabad. Jelen pillanatban lehet, hogy papírra vetve, mű-modellel modellezve még az is igazolható, hogy az egész folyamat visszafordítható és eképpen visszaállítható az eredeti, természetes állapot, ám aki azt állítja, hogy ez belátható időn belül maradéktalanul megvalósítható, amolyan "varázsütésre", az hazudik.
Sajnos csak fikció a biogazdálkodás teljes körű alkalmazásának kivitelezhetősége is. Közti állapot meg hellyel-közzel van csak (integrált), de kedvenc hasonlatom erre az élménytadó, valódi szexuális interakció és a szűzi állapot fenntartásának antagonizmusa. Létezik ugyan egy szituáció, amikor valamiféle szexuális játék űzhető ugyan deflorálás nélkül is (petting), ám eme megoldás inkább csak maszatolás, egyféle játék, nem maga a cselekedet. Aki próbálta mindkettőt, annak nem kell magyaráznom a különbséget. Az emberiség jelen pillanatban egyetlen elemét sem képes igazán visszafordítani a környezetben okozott károknak, egy olyan komplex rendszert, mint a mezőgazdaság, még megugatni sem igen tud. Mindegy, ha valakinek van kivitelezhető ötlete, jó modellje és jövőképe, nosza-rajta, rukkoljon már ki a farbával. Nem Geddekas modelljére gondolok, arról ő is tudja, hogy szép álom, de a valósághoz vajmi kevés köze van. Legfeljebb megélhetési környezetvédő szlogennek alkalmas. Azért küldök néhány linket, olvasgassák, mű- és istállóganéból nyújt némi bepillantást a jelenbe és a valóságba (statisztikákat nem küldök, aki érdeklődik utánuk -szerves- és műtrágya-felhasználás hosszú idősoros adatai-, jelezze):
http://www.agrokemiaikft.eu/cms/page/cikk5#.WjuId9_ia1shttps://szie.hu/file/tti/archivum/Micskei_Gyorgyi_ertekezes.pdfhttp://real.mtak.hu/11766/1/62548_ZJ1.pdfJa, a nyitó idézetben foglalt költőinek szánt kérdésekre van válasz, a magyarázatban kitértem arra, hogy a szerves trágya nem azonos az istállótrágyával, az okos paraszt rájött, hogy szerves az a zöldtrágya is, jó biológiával nem marad le az istállótrágya mögött (a gyenge istállótrágyát meg is veri). Szerves trágya a komposzt is, amit Csányi Anti most éppen az avarterítéssel igyekszik helyettesíteni (a komposzt jobb), magam is komposztálok minden komposztálhatót, s én is használtam már sokféle szervestrágya-helyettesítőt is (mint pl. az alginit), de a tömegtermelés miatt nem csak az ökológiára köll gondolni, hanem a valóságra, azaz az ökonómiára is. Sajnos manapság az istállótrágya egyáltalán nem elérhető, vagy csak kiváltságosoknak, a bio-minősítésűt említeni sem merem, mert nincs az az aranylevelet levelező növénykultúra, mely gazdaságosan fenntartható lenne vásárolt bio-istállótrágyával. A linkekből pedig kiderül, hogy a szigorúan szervestrágya nélküli kontroll is nagyon hosszú évek múlva mutat csak jelentősebb terméselmaradást a trágyázott területhez képest, rövid intervallumokban sokkal jelentősebb az éghajlati, időjárási "évjárat-hatás", azon belül is a legmarkánsabban a víz, azaz az aszály. Mindenesetre a kultúrsivataggá műtrágyázott szántók víziója riogatni jó, aki haragudni akar, a vízionált kép alapján bátran haragudhat, meg tovább hergelheti a többieket...
Arra gondoltam, hogy a bio-minősítő szervezeteknek is kellene szólni, hogy újra kellene gondolni ezt az egész "szerves-szervetlen" kérdést, mert a biológia is mást mond, meg a biokultúra is . Azt hiszem, a biológia volt előbb...