Ezen a fórumon volt téma a nyáron a Válságtanácskozás, ahová Attila révén meghívót kaptam. Októberben írtam arról, hogy a javaslatommal kapcsolatban a Küldöttgyűlés napirendi pontjára tettem javaslatot. Ezt az elnökség elfogadta, előterjesztettem, és történt szavazás is. Most átmásolom ide azt, amit a zöldön erről írtam.
A napirendi pont lényege a következő volt. Ahogyan Dzsoe bácsi ( a piros betűs, nem a kék, és nem J-vel írva) májusban linkelte be ide, hogy a Bizottság beterjesztette a Mézdirektiva módosítási javaslatát. Ebben annyi szerepelt, hogy elfogadás esetén a mézkeverékeknél fel kell majd tüntetni a származási országokat. A konkrét tervezetben azonban az nem szerepelt, hogy százalékosan csökkenő mértékű legyen a felsorolás. Annyit tudni kell, hogy az EU döntéshozatali mechanizmusa szerint a Bizottság javaslatát megtárgyalja a Parlament, és a Tanács is, és ha mindhárman egyetértenek, akkor lesz végleges a jogszabály. Nos a nyáron jöttek némi hírek, miszerint az országok feltüntetése oly módon történne, hogy csak az ország rövidítése lenne, tehát Kína esetében: CH. Ez nálam végleg kivágta a biztosítékot. Nagyon régóta támadom a Mézdirektívát a belső ellentmondásai miatt. Ami azonban sokkal fontosabb. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a módosítási javaslat nem azt célozta, hogy a mézkeverést tiltsa be. Aztán amikor jobban átgondoltam, akkor tudatosult bennem. Az EU-s nem Eu-s mézek keverési lehetőségének semmi köze az áruházláncok ilyen igényéhez. Tehát az, hogy egalizált mézeket tudjanak értékesíteni. Ha ez így lenne, akkor a söröket, borokat is egalizálnák. Nem ismerem a különböző sörfajtákat, de sokfélét szoktam látni otthon, gondolom külföldön sincs másképpen, sörfajtákat lehet kapni, nem egalizáltat. Szóval ez csak egy fedősztori. Amúgy pedig, ha én hamisítani szeretnék, akkor pont ilyen jogszabályért lobbiznék.
Már a válságtanácskozásra is azért hívtak meg, mert az FF-n leírtam, a Mézdirektíva egy hibás jogszabály, mert a hamisítást veszélyként értékelve a kritikus szabályozási pontban ellentétes módon szabályoz, ahogyan az a döntési fa szerint szükséges lenne. Lehet, hogy ezt sokan nem értik, ezért most közérthetőbben próbáltam megfogalmazni. A jogszabály azért hibás, mert ha a hatósági rendszer a forgalomba hozatal előtt nem tudja kiszűrni a hamis mézeket, akkor a keverés hatására minden méz hamis lesz. Ha tiltaná a keverést, akkor a valódi méz valódi maradna, a hamis pedig hamis. Tehát ha nem engedné meg a jogszabály a mézek keverését, akkor a valódi mézből nem lehetne hamisat gyártani. Így az a helyzet alakult ki, hogy a szabályozott állapot rosszabb helyzetet teremt a szabályozatlanhoz képest azon a téren, amit szabályozni kíván. Hiszen a jogszabály azt lenne hivatott meghatározni, hogy mi a természetes méz jellemzője. A jogszabály így a hamisítás törvényi biztosítéka.
Az EU együttdöntési mechanizmusa szerint a Tanács döntése értelmezésem szerint a Mezőgazdasági és Halászati Tanács egyik ülésén kerül megszavazásra. Én azt kértem a Küldöttgyűléstől, hogy az OMME azzal a kéréssel forduljon dr. Nagy István mezőgazdasági miniszterhez, hogy ekkor ne szavazza meg a módosítási javaslatot arra hivatkozva, hogy a címkézési szabály nem a hamisítás megelőzésének eszköze. A hamisítás veszélyének kritikus szabályozási pontja a mézek keverésének tilalma. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a mézek keverésének tilalma alapvetően két méhész mézének tilamát is jelenti. Tehát a létező legrosszabb eset az, hogy csak termelői mézek lehetnek forgalomban. Ilyen veszély azonban azért nem fenyeget, mert a lobbiharc eredményeképpen a feltételekhez kötött keverési lehetőséget el fogják tudni érni. Ez a feltétel a mi részünkről az lenne, hogy hamisítási gyanúba keveredett földrajzi régiók méze keverékben nem használható, hanem csak önálló földrajzi megnevezéssel. Így pl. Kínai vegyes virágméz, vagy Török virágméz. Emellett lehet Magyar akácméz megnevezés is. A lényeg az, hogy bármelyik hamis ezek közül, csak nem derült ki róla, attól a többi valódi méz valódi maradna. Összekeverve azonban minden valódi mézből hamis méz keletkezne. Ami a dolog pikantériája, hogy anank a megtagadását kérné az OMME a minisztertől, amire előtte éppen ő kérte fel. Elismerem, hogy ez morális kétségeket vet fel. Pont ezért tartottam szükségesnek azt, hogy megkérdezzük a 14 ezer méhész képviseletét vélhetően azok akaratával korrelációban döntő küldöttek megkérdezését. Amennyiben ez egy széles támogatást tud maga mögött, akkor a Miniszter Úr akár azt is mondhatná, hogy ugyan ő ezzel nem ért egyet, de a magyar méhészek akaratának megfelelően mégis vétózni fog a szavazáson. Ha ugyan egyhangú szavazási eredmény kell a döntéshez. Egyszerű többség, vagy minősített többség esetén semmi jelentősége nincs a dolognak. Éppen ezért azt is kértem a Küldöttgyűléstől, hogy a szavazással kérje fel az OMME-t, hogy vegye fel a kapcsolatot egy Európai szakjogásszal ( Pungor Adrián javított ki a szünetben, amikor én nemzetközi jogászt említettem), aki fogalmazzon meg szakvéleményt arról, hogy reális-e az, hogy az elfogadott jogszabályt az OMME megtámadja az Európai Bíróságon, valamint adjon árajánlatot a perben lévő képviseletre. Tudomásom szerint a jogszabály elfogadásától számítva két hónap áll rendelkezésre a bírósági útra.
Voltak reagálások. Egyik küldött megkérdezte Bross Pétertől, hogy neki mi a véleménye. Ő a minisztériumi útnak semmi esélyét nem látja. A perrel kapcsolatban nem volt ilyen elutasító. Én azt a megjegyzést tettem, hogy a végtelenül korrupt Parlament és a Bizottság bürokratáival szemben az Európai Bíróság függetlenségében lehet még bizalmunk. Arról nem is beszélve, hogy a perben megfogalmazott állítást egy elutasítás esetén cáfolni kellene. Ugye én ezt vártam 3 hónapig a minisztériumtól is, de ilyen cáfolatot nem kaptam. Ha tudnák cáfolni, akkor rögvest megtették volna.
Ki kell emelnem Fekete József hozzászólását. Ő határozottan elutasította a kezdeményezést, pontosan arra hivatkozva, hogy mi kértük ezt a fajta módosítást, ennek megváltoztatása nem lenne vállalható. A per költségeire is volt megjegyzés, ami ugye nem is ismert, nem arról kellett volna most dönteni. Arról majd akkor, amikor elegendő információval rendelkezünk. Sokat gondolkodtam azon, hogy írjam-e meg erről a véleményemet, de félek, hogy személyeskedés lenne.
Nos az eredmények. Ha jól emlékszem, akkor a határozati javaslatot 51-en támogatták, 37-en elutasították, és a 129 jelenlévő küldöttek maradék része vagy nem szavazott, vagy tartózkodott. Én 40 körüli tartózkodásra emlékszem, de elnézést kérek, ha a számok nem pontosak. Egy biztos: az igen szavazatok nem érték el az ötven százalékot, de ennek ellenére a Küldöttgyúlés elfogadta a határozati javaslatot. Bross Péter azt mondta, hogy majd emailben egyeztetünk a továbbiakról.
Én ezúton szeretném megköszönni minden támogató szavazatát. Akik elutasították, azoknak annyit tudok mondani, hogy erről azért számoljanak be az őt küldő méhészeknek is, és kérdezzék meg, hogy ők is így döntöttek volna-e. Persze ez érvényes a másik oldalra is. Hiszen én továbra is azt vallom, hogy komoly felelősség átvállalni a mások nevében történő szavazást, ezért nem biztos, hogy a saját meggyőződés egybeesik a képviseltek akaratával. Remélem azonban, ahogyan írtam is, hogy a képviselő és a képviseltek akarata korrelációban van egymással, s a nagy számok törvénye értelmében nem születik ellentétes döntés. A tartózkodók döntését rendkívül hitelesnek tartom.
A mérleg errefelé billent, de eufóriára semmi okom nincs. Azért vagyok szomorú, mert egy irányt szerettem volna kijelölni. Semmi olyasmit nem kértem, ami bármiféle anyagi, vaqy morális szakadékba vezetné az OMMÉ-t. Úgy látom azonban, hogy itt bizony még nem fordultunk célegyenesbe, toporgás van. A jövő majd eldönti merre menjünk tovább.