Jenő!
Mondtam én olyat, hogy nem védekezett a mi Geddekas barátunk amitrázzal?
Ellenkezőleg! Én ezt írtam:
"Szakmai dologról folyt a beszélgetés, Ön állított valamit, ráadásul az emlékeire hagyatkozva. Kijelentette, hogy amitrázzal nem elegendő 3 napos ciklusokban védekezni, s kifejezetten a kétnapos ködölés, füstölés mellett tört lándzsát. Önön röhögött minden szakmabéli, aki már kipróbálta a kétnapos ciklust, s a második-harmadik alkalommal kiköltöztek a méhek a környező fákra...Alig várják, hogy valaki kipróbálja az Ön "módszerét", s utána a nyakára hajtogassa az elegáns görbe botját... Ha erre meg azt mondja, hogy ezt "akárkitől" hallotta, de nem tartotta szükségesnek utánanézni, akkor a szakmabéliek tovább röhögnek... Akkor is, ha azt találja mondani, hogy Ön soha nem is védekezett amitrázzal."
Eszerint éppen arra szerettem volna felhívni a figyelmét a főkutatónak, hogy ne tegyen ilyen kijelentést, mert már így is rajta röhög a szakma azon "tarsolytulajdonos" része, amely gondosan elmentette a geddekasi klasszikus kijelentéseket egy majdani "Csuja László Geddekas összes művei" c. díszkiadás számára, melyet a hálától párás szemű méhész-közösségek haszonnal forgathatnak, a kevésbé hálás rétegek pedig a röhögéstől könnybelábadt szemmel vehetnek a kezükbe. A munka szerkesztését szívesen vállalom, esetleg az idézett dokumentumok összekötő szövegének megírásába is beszállhatok, mert a cél egy igazán hasznos, kritikai összkiadás megjelentetése.
Az igazi az volna, ha ez még Csuja életében megjelenhetne, de teljes értéket egy poszthumusz kiadott, a kutató teljes életművét felvonultató kötet nyújthatna. Az önéletrajzi részt akár Geddekas is megírhatná, számítok a te segítségedre és Vivaldi hozzájárulására is. Legalább mi, a barátai fogjunk össze, hogy ne vesszen a feledés homályába az a fényes és nagyívű méhészeti életmű, melyet egykor a hálás utókor bizonyára a mostani Haszonállat-génmegőrzési Központ (HÁgK) átkeresztelésével is el fog ismerni. Szerintem a legjobb új név a "Csuja László Geddekas Méhészeti Intézet" lenne, erre nézve természetesen várok még további javaslatokat.
A méhészeti gyűjteményben kaphatna helyet egy aranyozott "geddekas", a Mester mángorlója, zongorahúrja és a kasok kezelése során forgatott lovagrendi pallosa, a méhminta-vevő automata, az elegáns görbe bot, az óriáslép, s talán még az a kukta is oda kerülhetne, melyben egykor oxálsavat szublimálgatott. Reményeim szerint az a mézminta is szerepelhetne a gyűjteményben, melyet a Mester a ponchos napraforgóról mángorolt egykor, s azok a készpénzfizetési nyugtatömbök is, melyeket a berlini piacon adott a Mester a tőle vásárló hálás németeknek.
A gödöllői arborétumban vagy a Méhészeti Intézet parkjában mindenképpen kellene egy nagyszabású emlékmű is, gondoltam, hogy pályázatot kellene kiírni az elkészítésére. Talán egy bronz Bramac-lécekből összeállított hexagon fejezné ki a legjobban a mi barátunk alkotásának, életművének lényegét. Gondolom, akkor már az egész világon elterjedt "geddekas" szoborba öntése méltó tisztelgés lenne a mi Barátunk életműve előtt. Ha Ti tudtok még okos ötleteket, ne rejtsétek véka alá, több szem többet lát, több láb kevésbé botlik...