Aranyos Szabó Űr!
Az az érzésem, a méhészmesteri oskolában nem csak talajtant nem oktattak, de szemmel láthatóan földrajzot sem, viszont a középiskolai érettségije alapján némi földrajzi alapismeretet megelőlegeztem Önnek... Hibáztam...
Ez úton hívnám fel szíves figyelmét, hogy Mezőhegyes és Mezőberény légvonalban is valamivel több, mint 65 km-re esnek egymástól, s noha az Alföld nagytájon található mindkettő, az egyikük a térség legdélebbi, másikuk a legészakibb részén foglal helyet, s részben jelentősen eltérő talajtani viszonyok jellemzik őket. Eltérő kistájakon találhatók tehát, Mezőberény a Békési-sík, míg Mezőhegyes a Csongrádi-sík kistáj települése.
Hiánypótlásként javaslom a Google segítségét kérni:
https://www.google.hu/maps/place/K%C3%B6r%C3%B6s-Maros+Nemzeti+Park/@46.4838238,20.6236484,10.25z/data=!4m5!3m4!1s0x4746664424c8b713:0x692386b1e6f96fa9!8m2!3d46.5863808!4d21.1138546!5m1!1e4?hl=huNem mennék bele a táj földtörténetének, geológiai viszonyainak részletes elemzésébe, az érdeklődés esetén akár a Wikipediáról is "leszedhető", de némi domborzati, s a talajképződés szempontjából lényeges momentumot idéznék:
"Békési-sík ( 1250 km²):
A középtáj (24,3%-a) északi részén helyezkedik el, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén, 18 darab településsel amelyek közül jelentősebb: Békéscsaba, Gyomaendrőd, Murony, Kondoros, Mezőberény, Szarvas. 83 és 92 méter közötti tengerszint feletti magasságú, infúziós lösszel és agyaggal fedett, jelenleg magas ártéri szintben elhelyezkedő marosi hordalékkúp-síkság peremi része. Kis átlagos relatív reliefű (2–3 m/km²), észak-nyugaton 5 m/km² feletti. A felszíni infúziós löszös, ártéri iszapos, agyagos üledékek a marosi illetve a körösi hordalékkúpok peremi zónájához tartoznak, illetve azok közén rakódtak le. Ezekhez az üledékekhez jelentős hasznosítható nyersanyag előfordulások kapcsolódnak: cserép- és vázkerámiai agyag (Békéscsaba 11 M m³), téglaagyag (Mezőberény 6,5 M m³, Gyoma 0,5 M m³), falazó és vakoló homok (Kondoros, Endrőd, Csárdaszállás, Kamut, Örménykút)."
"Csongrádi-sík (1800 km²):
Békés és Csongrád megye területén helyezkedik el. A középtáj 35%-a, annak nyugati és dél-nyugati részén található. 29 darab település helyezkedik el itt, jelentősebbek: Ambrózfalva, Tótkomlós, Makó, Hódmezővásárhely, Mezőhegyes, Fábiánsebestyén, Székkutas. A kistáj 80 és 101 méter közötti tengerszint feletti magasságú, enyhén a Tisza-völgy irányába lejtő, a marosi hordalékkúphoz kapcsolódó tökéletes síkság. Ortográfiai domborzattípusát tekintve rendkívül kis reliefű ( 1m/km² alatti a jellemző érték), alacsony ármentes síkság, amit rossz lefolyású mélyedések tagolnak. A marosi hordalékkúp nyugati zónája a Tisza és Maros áradásai által kialakított holocén felszín. A felszíni formák egyveretűek, változatosságot a lösziszapos felszín szikes agyaggal kitöltött erodált mélyedései és a Száraz-érhez kapcsolódó, különböző feltöltöttségi állapotban levő morotvák, morotvaroncsok jelentenek. Az agyagos, iszapos felszín közeli üledékeket keletről nyugatra egyre vastagodó infúziós (ártéri) lösztakaró fedi."
Mint látható, vannak (s én sem állítottam egy szóval sem, hogy ne lennének) a Csongrádi síkon is lefolyástalan, szikes, agyagos foltok, de korántsem ezek jellemzik a kistájat, a szikes területek aránya e térségben 5 % alatt van, s ezeken az épeszű mezőgazdász nem termel sem kukoricát, sem napraforgót.
No, de maradjunk a talajok megismerésénél:
"Talajok:
Talajképző kőzet a középtáj nagy részén az alföldi lösz. Ez egy durva kőzetlisztből álló, meszes, fakósárga üledék, amely a manapság legelfogadottabb (Richthofen) elmélet szerint a szél, a csapadék és a növényzet együttes jelenléte mellett, hulló porból keletkezett, többnyire a pleisztocén kori jégtakaró déli szegélyén elhelyezkedő ún. periglaciális övben, hideg füves sztyeppen. Fellelhetők benne mészkonkréciók (löszbabák), az apró szárazföldi, úgynevezett lösz-csigák, valamint jégkorszaki emlősök maradványai. Veszélye (ami a Dél-Alföld túlnyomórészt sík domborzata miatt a Körös-Maros közében nem jellemző), hogy nedvesség és terhelés hatására roskadásra hajlamos, így magasabb löszfalak alatti települések esetében életveszélyes is lehet.
Löszös üledékeken képződött csernozjomok - feketeföldek - jellemzik leginkább a területet, azokon belül is főként mészlepedékes és réti csernozjomok - [gleyic] chernozems. Legfontosabb talajképző folyamat a humuszosodás, ami hazai csernozjomok esetében igen nagyfokú (2-5% szervesanyag-tartalom), emellett a karbonátok kilúgzása is megemlíthető, ám ezen talaj-altípusok esetén az ritkán lehet mélyebb a humuszos szintnél. Az ilyen, csernozjom (mezőségi) talajokra jellemző a humuszanyagok felhalmozódása, a morzsalékos szerkezet és a kalciumos talajoldat kétirányú mozgása. A laza szerkezet és a magas szervesanyag-tartalom ideális feltételeket biztosít a talajlakó állatok számára -mint például a földigiliszta-, amelyek nemcsak ürülékükkel járulnak hozzá a talaj termékenyebbé tételéhez, hanem járataik révén közvetlenül javítják annak szellőzését. Míg a mészlepedékes csernozjom talajok esetében a mészlepedék jelenléte, valamint a kedvező vízgazdálkodás, nitrogén-, foszfor- és kálium-ellátottság különös fontosságú, addig a réti csernozjomoknál a humusz-felhalmozódást kísérő, gyenge vízhatást érdemes megemlíteni, amelynek következménye a glejesség is, így vasmozgással szintén számolhatunk.
A nátriumsókban gazdag, magas talajvíz hatására több helyen szikes talajok (szolonyecek - solonetz) is kialakultak (2-5% a területen). Ez a legnagyobb területet Békéscsaba és Kétegyháza között foglalja el. Jellemző talajképző folyamataik a kilúgzás, sófelhalmozódás, valamint az oszlopos szint kialakulása. A szikes talajok típusát a vízben oldható sók talajban elfoglalt helye és aránya, valamint a sók oldottsági, avagy kristályossági mértéke határozza meg. A Szolonyec talajokra jellemző oszlopos B-szint kialakulásának oka, hogy a szintben található agyag a száradás és nedvesedés váltakozásának következtében a duzzadást és zsugorodást váltogatja, amitől az oszlopos tagozódás kialakul. Ezt még az oszlopok közé bepergő talajrészek is állandósítják, így az oszlopos B-szint levegőtlenné válik, vízáteresztő képessége pedig jelentősen leromlik. Éppen ezért az itt élő növényzet főleg lágyszárúakból, fűfélékből áll, mivel csak az oszlopos szint feletti talajrétegben találnak megfelelő tápanyagokat.
A Körösök mentén öntéstalajon (fluvisol) képződött a talaj, mivel itt az időszakonként megismétlődő áradások szállította üledék, valamint az erózió okozta talajrész-mozgások gátolják a talajképződési folyamatokat. Éppen ezért a szelvényekben nincs szintekre tagozódás, a rétegek tulajdonágait pedig a folyók üledékének milyensége határozza meg. Említendő továbbá ezen talajok esetében a redukció, ami a hordalék kirakódása idején, a vízborítottság miatti póruseltömődések és a kevés szerves anyag anaerob lebontása következtében indult meg, és ami kismértékű glejesedést váltott ki. A víz visszahúzódása után ezek a redukált anyagok oxidálódtak, így gyenge rozsdásodás is megjelent a talajokban.
Az ország legtermékenyebb talajai találhatók a Körös-Maros közében, alattuk pedig a legkiterjedtebb szénhidrogén energiaforrás-mezők."
(Az idézetek Kovalovszi "Magyarország talajai" c. munkából származnak.)
Mint említettem, e tájhoz sok emlék fűz, "gyökereim" egy része itt gyökerezett, s egy ideig éltem és dolgoztam Békésben (néhány évig Szarvas városi kertészeként). Van tehát némi fogalmam arról, amiről beszélek, ráadásként a "gyakorlat" mellé nem átallottam némi elméleti ismeretre is szert tenni. Sajnálom, hogy egy buta megfogalmazás helyreigazítása nyomán támadt késztetése személyes ellenszenvének ily módon hangot adni. Felhívnám figyelmét, hogy nem személyében támadtam, mindössze arra igyekeztem rávilágítani, hogy ökörséget beszélt, amikor a mezőhegyesi napraforgó-területeket "mocsárként" aposztrofálta...