QUQQURIQ !!!
Kedves Neo klubtársam!
Sajnálattal olvastam, hogy nem fogsz eljönni, egy nagyon fontos, méheinket érintő megbeszélésre.
.......
Főnix klubtársunk válaszát is várom, a Csévharaszti megbeszélésre el tud -e jönni?
Rá is számítok, a szakértelme miatt!
Kiskakas
Kedves Laci, Klubunk Kapirgálója!
Rövid ideig reménykedtem, hogy a szépségem, egyéniségem sajátos bája, a humort szerető, értő és magas szinten gyakorló mentalitásom, esetleg a bölcsességem gyakorolt komolyabb vonzerőt, s vezetett a meghíváshoz, de a szakértelemben való jeleskedés motiváló hatása eszembe nem jutott volna...
Ha már ilyen szépen gyűlnek a meghívóra reagáló válaszok, illik nekem is reflektálnom a felkérésre, melyet ezúton is köszönök.
Neo barátom a meghívást oly okosan és oly elegánsan köszönte meg és hárította el, hogy igazándiból más dolgom sem lenne, mint azt válaszolni: hálás vagyok és valóban megtisztelve érzem magam a meghívás nyomán, ám meghajolván az érvek -és hangsúlyozom: okos érvek- súlya alatt, csatlakozom Neohoz, s köszönettel kezelve a meghívást, egy másik alkalomra tenném a megismerkedést, találkozót azokkal. akiket még nem ismerek személyesen, illetve akiket már személyesen ismerni volt szerencsém, azokkal elmélyíteni az ismeretséget.
Ám mégsem így teszek, mert szeretném nyitva hagyni az ajtót, megtartván annak lehetőségét, hogy esetleg mégis találunk olyan megoldást, mely segít összehozni egy olyan csapatot, mely aztán képes lesz lökni egyet a neonikotinoidok elleni hazai harc momentán elakadni látszó szekerén.
Elérkeztünk tehát ahhoz a ponthoz, amikor meg kellene határoznunk, mi is lenne a találkozó elsődleges célja, minek szeretnénk prioritást adni? A baráti csevegésnek, az esendő porhüvelyek és a bennük lakozó nemes lelkek táplálásának, vagy félretéve a hedonizmusra oly készségesen hajlamos mentalitásunkat -a pápaválasztó konklávékhoz hasonló megoldást választva-, zárassuk, zárjuk-é magunkra a csévharaszti birtok virtuális kapuját, s mindaddig ne is nyissuk, ne is nyittassuk meg, míg fel nem száll a szintén virtuális fehér füst, mely azt jelezné, hogy végre megszületett, kimondatott az a verdikt, mely a továbbiakban eme csoport véleményét immáron ágazati és tudományos platformokra kiterjesztve demonstrálja, tolmácsolja a neonikotinoid hatóanyagú csávázószereknek szánt sorsot, s eme állásfoglalást végre -hezitálástól mentesen- eljuttatja a döntéshozókhoz.
Tudom, most sokan azt mondják, mi a fenét vartyog itt ez a vén Mikulás, hiszen ő maga tette itt fel a neonikotinoidok témában azt a tolsztoji "Háború és béke" regényhez, vagy talán még inkább Merle Francia históriájának impozáns és rendkívül olvasmányos regényfolyamához hasonló méretű hozzászólást, melyben egy lassan egy esztendeje klaviatúra alól kikerült -hányattatott sorsú- levél, (később már levelek) történetét igyekezett a Nagyérdemű figyelmébe ajánlani.
Eme történet azóta a "Brossi dilemma" néven égett bele a méhész-köztudatba, gyakorlatilag előremutató jövőképet ugyan nem mutatva, ám rendkívül jól jellemezve azt a paradoxont, amit nem sikerült még feloldania senkinek: miként lehet úgy örömszerző, aktív és funkcionálisan is teljes nemi életet élni, hogy eközben megőrizze az ember a szüzességét.
Nos tehát- mint az eddig történtek mutatják- e dilemmát Bross Péternek sem sikerült feloldania, a levél, levelek nem indult(ak) továbbra sem a néki(k) már több elnökségi döntéssel, határozattal kicövekelt útjára, útjukra, s mint jól sejti a nyájas olvasó, immáron teljességgel okafogyottá is vált(ak), hiszen a szükséghelyzeti engedélyek kiadattak, a repce lecsávázást és elvetést követően immár a hatóanyagtól is sikeresen és szinte teljes mértékben megszabadult (e részhír közlését és kibontását majd a vizsgálatot folytató és szintén meghívott Tóth Péterre hagynám), a napraforgó és kukorica vetőmagok csávázása is hovatovább befejeződött, hiszen öt nap múlva már akár legálisan vethetné is őket az a gazda, aki nem kívánja megvárni az agronómiailag helyes időpont (és környezeti állapot) bekövetkeztét, s elsőként óhajtaná elvetni e kultúrákat. A csávázott vetőmagok az engedély birtokában immáron kiszállíthatók, s a gazdák rendelkezésére állnak, a kiadott engedélyek visszavonására sincs lehetőség, s szemmel láthatóan szándék sincs.
Akkor meg miről szeretnének beszélgetni, döntést hozni a csévharaszti party meghívottjai? Mint látszik, a neonikotinoidokról sok értelme most nincs csevegni, a szükséghelyzeti engedélyek 120 napra szólnak, tehát az érvényben lévők ellen
már, a még nem létezők ellen meg
még nincs értelme tiltakozni, hiszen a folyón is akkor szokás átkelni, ha a partjához érünk. A neonikotinoid csávázószerek használatát felfüggesztő átmeneti korlátozás ügyében a "Brüsszeli Meddő Tehén Döntésképtelen Bizottság" (BMTDB) a sokadik halasztó "döntését" hozta, nyíltan is bevallva, hogy döntésképtelen. Bross -még- elnök úr jól ráérzett, hogy a neonikotinoid csávázószerekkel kapcsolatos DÖNTÉS Brüsszelben születik meg - majd egyszer, ha ez a permanens vajúdás eljut abba a stádiumba, hogy "vérben és mocsokban" végre e világra jöhessen. Jól sejtette a jó Bross, hogy nincs hazai szándék a végleges betiltásra, hiszen feltehetőleg "megsúgták" neki odaföntről...
Egyébként is a levél, melyet szegény miniszter talán már soha nem kaphat meg (Brosstól biztosan nem) már létezik, s véleményem szerint a tartalma, szövegezése, a benne felsorolt -ugyan nem "szaktudományos", ám a mezei monitoring szabályai szerint elvégzett és vázlatosan bemutatott- vizsgálatok alapján kitűnően kifejezi a méhészeti ágazat aggódását, segélykérő szándékát. Nem "szaktudományoskodást", nem alapkutatásokat követel, mindössze rögzíti azt az ismerethalmazt, mely alapján méltán fordulhatunk Fazekas apánkhoz, kérve belátást, méltányosságot, empátiát a miniszter úrtól. Nos, Bross ezt a kérelmet nem volt hajlandó tovább küldeni a miniszterhez...
Az nyilvánvaló, hogy a magyar méhészeti ágazat kicsi ahhoz, hogy a brüsszeli "döntéstnemhozókra" nyomást legyen képes gyakorolni, az érdekképviseleti szervezet elnökének egyszemélyi döntése nyomán a hazai döntéshozókat -az ágazat nagyságrendjétől függetlenül- sem óhajtja (merészeli?) presszionálni. Mi a fenének üljünk (ha ülő-) avagy álljunk (amennyiben álló-) azon a fogadáson, ahol nem tudunk, vagy a tiltakozást elszabotáló, elsunnyogó elnök iránt érzett lojalitás következtében nem is akarunk döntésre, döntésekre jutni.
Jól mondja a harmadik sorban ülő méhésztárs: hát menjetek el egy jót zabálni, vedelni, aztán majd csak lesz valahogy, de egy ilyen traktát, -ahol a döntés(ek) megszületését jelző "fehér füst" egy kakaspörköltet rotyogtató bogrács feneke alól kanyarodik fel, a levegőégbe-, vétek lenne kihagyni.
S igaza van a méhésztársnak: hogy a fenébe tudnánk dönteni üres emésztőrendszerrel, mikor a helyes döntés helyett a férfiember a gyomra korgására koncentrál? El kell fogadni tehát az invitálást, ám a jóféle csévharaszti kakaspöri, a jó sült és töltött kappanhús és a többi kiváló baromfi-étek elfogyasztása nyomán kialakuló, a paraszimpatikus postganglionáris végződéseken acetilcholint felszabadító hatások nyomán sem a feladatra koncentrál a rendesen összerakott férfiember (hölgyet meg érthetetlen okoknál fogva nem hívott meg a mi Tarajosunk).
Igen, a "Brossi-dilemma" mintájára ismét egy elgondolkodtató dolog: milyen magasabbrendű szempontok szerint rakta így össze a férfit a Teremtő? Az sem lehetetlen, hogy direkta szándék, de az sem biztos, hogy nem egyszerű gyártási típushibát hagyott meg a mi Teremtő Atyánk... Nagyon bölcsen adott agyat, hogy gondolkodhassunk vele. Kaptunk tőle röndös emésztőrendszert, hogy pótolhassuk az elvesztett energiát. S végül (de egyáltalán nem utolsóként a sorban) adott egy szerszámot, mely az örömszerzésben és a szaporodásban kapott szerepet, ám bennem szörnyű gyanú merült fel az utóbbi két szervrendszerünkkel kapcsolatban. Szerintem a mi Alkotónk szerette volna, ha valamivel kormányozni, irányítani is lehet a férfit. Komoly hiba, hogy ezt a kulcsot a Nő kezébe adta... A gyártási hiba pedig abban áll, hogy ezek a szervek ugyan tökéletesek, egyenként kiválóan is működnek, ám mindegyik működéséhez vérre van szükség. Nos, a Jóisten eme vérből nem adott elegendőt, így lehet, hogy általában mindig csak egyik szervcsoport működik megfelelően... (No, ezt talán némileg korrigálhatnánk, ha hölgyekből állna a meghívott csapat.)
Nos elérkeztünk oda, hogy menjünk, ha már híttak. Neo ragyogó logikával, briliáns érveléssel rámutatott, hogy miről (is) kellene, lehetne beszélgetni. Messzemenően így gondolom én is. Csak van néhány bibi a dologban: nem ismert a találkozó deklarált célja, nem ismertek a találkozón elhangzó témák napirendszerűen, s az sem ismert, hogy milyen napirendhez, témakörökhöz igazodóan , azaz milyen alapon történt a résztvevők kiválasztása?
Neonikotinoid csávázószerek engedélyeztetésével kapcsolatosan nem lehet ezzel a gárdával nekivágni, hiszen sem a kormányzati, sem a hatósági oldal részéről nincsenek a meghívottak között az illetékesek.
A neonikotinoid csávázószerekkel kapcsolatos alapkutatásokkal szerintem nem kellene foglalkozni most, arra ott vannak a hivatott irodalmárok, Darvas Dr. és Békési dr. ezekben már komolyakat alkottak, azokat nem Csévharaszton kellene 12 ember részvételével megvitatni, elemezni, értékelni a témakört és a szercsoportot.
Hegedűs dr., Csuja dr. jó választás, részben méhészek, másrészt a szakterület avatott kutatói és ismerői, csakúgy mint Nagyernyei és Csányi Antal. Hiányolom a teamből Bross -még- elnök urat, a terület alapos ismerője, előad a témából, elsőszámú kapcsolattartó -volt/még- a kormányzati és hatósági szervekkel, ráadásul érintett is a dologban.
Látható, hogy sok meghívott személyével egyet tudok érteni, néhánnyal viszont nem szeretnék egyetérteni, hiszen az elképzelt és meghívott összetétel már alkalmatlan is, ha nem az előbbiekben vázolt tematika alapján állítjuk össze a meghívottak csoportját. Ésszerűségi szempontból azzal kezdeném, hogy a saját személyemet csak speciális esetben tudom elképzelni a csoportban, de részvételem -mint már jeleztem- a tematika függvényében képzelhető el.
Nem tudok részt venni, ha nincs konkrét tematika, ha nincs semleges és pártatlan moderátor és moderálás, a konkrét neonikotinoid csávázószer megítélés, engedélyeztetés tárgy esetén akkor sem, ha nem szerepelnek a meghívottak között a szakma kormányzati, hatósági és a szakmaközi, tudományos szakterületek képviselői, analitikai laboratóriumi szakember, de véleményem szerint a gyakorló gazdák és növényvédők képviseletében a két kamara (Nemzeti Agrár- és a Növényorvosi-) képviselőjének jelenléte is elengedhetetlen. Nem tudok részt venni e tematika alapján, ha ott lesz Nagyernyei Attila, Csányi Antal, akik nem igaz érvek mentén támadtak és támadnak ma is személyeket, vállalva a politikai célok érdekében azt is, hogy hazudnak, csak hogy Brosst hatalomban tartsák. Ráadásul gauchos zsákok kiszögelése nem tartozik a tudományos érvelés körébe, az szakma-politikai fogásnak jó, ám nem árt, ha célba is talál. A jelen helyzetben indifferens, hogy akkor milyen emóciók alapján szögelt és utána hunnyászkodott meg az elnöki "leintés" nyomán a volt tolnai szaktanácsadó.
Nem tudom éppen ezért elfogadni Csuja László részvételét sem, aki szintén nemtelen eszközöket használt egyes személyek lejáratása, "megsemmisítése" érdekében, s most sem a szakmaiság, hanem bosszúállás és személyi előnyszerzés szándéka sejthető az akciói mögött a véleményem szerint.
Tóth Péter nevében nem nyilatkozhatok, leginkább azért, mert nem ismerem a véleményét. Elküldöm neki a "meghívót", de borítékolom, hogy hozzám hasonlóan ő sem fog részt venni annak tudatában, hogy sem a minisztériumból, sem a NÉBIH-ból, sem az akadémiai kutató ökotoxikológusokból, analitikai, hatósági laboratóriumi, állatorvosi együttműködők közül, sem a monitoring-bizottságból, az egyetem rovarászai közül senkit nem hívnának meg, akik a gyakorlat, a kormányzat, az engedélyezés, a hatósági vizsgálatok oldaláról érvelhetnének.
Több résztvevő sajnos sokkal alkalmasabb vörös posztónak, mint a béke angyalának, ezen összetételű "tanácskozást" hamvába hótt ötletnek tartom, ez a csoport nem tárgyaló fele a miniszternek, intézhet hozzá nyílt levelet, küldhet(ne) (küldhetett volna már előbb is) mindenféle szép üzenetet, rimánkodhatna, de azzal, hogy Bross -még - elnök ezt a lehetőséget elszabotálta, ez a mostani tiltakozás ebben a formában és ezen "tiltakozói személyi összetétel" ismeretében tökéletesen értelmetlen .
Ha egy egyesületi tanácskozást kívánna létrehozni valaki, aki a jelen bizalmi válságra, Bross -még- elnök úr szerepére, megítélésére és jövőjére vonatkozóan keres válaszokat, akkor viszont fölöslegesnek és haszontalannak tartom olyan résztvevők meghívását, akik az egyesületi élettel kapcsolatosan nem érintettek, valamint nehezményezem, hogy Bross -még- elnök sem került meghívásra, amit viszont az Egyesületünk szempontjából szintén elfogadhatatlannak tartok, hiszen ezen esetben nem egy növényvédelmi technológiáról, egy szercsoport méhész- és ökotoxikológiai szempontok szerinti értékeléséről szólna a megbeszélés, hanem az egyesületi érdekképviseleti munka jövőjéről, erkölcsről, morálról, demokráciáról. Az elképzelt személyi összetétel eme utóbbi tematika alapján sem alkalmas helyes következtetések levonására és helyes döntések meghozatalára.
Marad az a megoldás, hogy mindnyájan elfogadjuk a meghívást, a 12 személyes létszámkeretet kibővítjük, mindenki hozza a "hozzá., bele- és rávalót", eszünk, iszunk, ismerkedünk, barátkozunk, mulatozunk, hazamegyünk.
Csak ne ilyen személyi és szakmai összetételű csapattal vágjunk bele a miniszter "megpuhításába". Röndös, mezőgazdásszá lett jogászember Ő, ha már meg szeretnénk szólítani, inkább hívjuk meg egy rendes, autentikus (hungarikum!) karcagi birkapörköltre, vagy beszélek Szomor Dezső barátommal, s egy kis szürkemarha-, bivaly-, mangalica-traktát is csaphatunk...
Közismert egyébként az a mondás, hogy ha még jó ideig szeretnénk kitartóan gyönyörködni a probléma, problémakör alapvető, eredendő szépségében, akkor hozzunk létre egy bizottságot, rendezzünk egy konferenciát, melyek garantálhatják, hogy a megoldásal még sokáig nem kell számolnunk. Egyébként is jobb lenne Bross -még- elnök hitvallását is átgondolnunk: amennyiben egy probléma önmagától nem hajlandó megoldódni, túl komoly erőfeszítést igényel ahhoz, hogy megpróbáljuk mégis megoldani. Sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, ha hagyjuk eléggé megérni, mint a furunkulust. Ha ügyesek és kitartóak vagyunk, legtöbb esetben kifakad az is magától...
Csak azokat a rohadt neokotonikotionidokat tudnám már feledni...!!! (Bár, ha belegondolok, mi a rossebbel bombáznának a Megváltók, ha ez a téma eltűnne? Akkor hagyjuk, ezt már legalább megszoktuk, az új elnökhöz meg úgy is új csesztető-téma dukál... Ráérünk még megtalálni, mi legyen az! Lásd előző textus...)
A meghívást még egyszer köszönöm, s titkon reménykedek, hogy talán össze tud a méhész-szakma hozni egy olyan beszélgetést, összejövetelt, ahol szívesen megjelenek, szívesen megjelenik mindenki, akinek valóban jobbító, előrevivő és nem szakma-politizáló szándékai vannak.