OKÉ. Te kérted Attila!
Még részletesebben leírom azt, ami továbbra se fog jó fényt vetni se a régi, se az új OMME vezetésre. Sőt még inkább bemutatja, hogy a hatalomváltás nem hozott szemléletváltást vagyis az új OMME vezetés legalább annyi kárt okoz a magyar méhészeknek, mint a régi okozott.
A konténer Békés megyében készült. Vadonatújként lett megvásárolva a konténer. És tényleg még soha nem voltak benne méhek, mert a méhek nem onnan lettek megvásárolva. De ettől még a történet nem lett szebb.
Miért nem voltak a konténerben soha méhek? Mert a méhek nem a konténerrel együtt lettek megvásárolva. Mert az OMME egyik vezérhangja (Fáskerti úr) soknak találta azt a fuvarköltséget, ami felmerült volna a konténernek a méheket eladó méhészhez és onnan a kutatóintézetbe szállítása kapcsán.
Megkérdezem? Mi a jó fene köze volt ehhez? Miért szólhatott bele ebbe Fáskerti úr?
Végül az a megoldás született, hogy a konténerből a kaptárokat kivették, külön lefuvarozták a megvásárolt méhcsaládokhoz. Abba lettek pakolva a méhcsaládok és amikor a zárlat alól Gödöllő felszabadult, akkor lettek több fuvarral a kutatóintézetbe szállítva a méhek, de már szóló kaptárokban. Hogy ezt a megoldást aztán melyik OMME nagy-hatalmú uraság szülte, nem tudom, de így tényleg olcsóbb lett a méhek fuvarozása. Viszont a konténernek az üresen való fuvarozása mégiscsak megtörtént, hiszen Békésből a gyártási helyről mégiscsak fel kellett hozni Gödöllőre. Nem tudom, hogy aztán így hány ezer forint lett megtakarítva, ha egyáltalán meg lett takarítva.
Az OMME utasítására kellett a méheknek vándorolnia méhlegelőkre, mert előírták a méztermelést. Miután a konténeres fuvarozást az OMME vezetése letiltotta, később se kerültek be a konténerbe a méhcsaládok. Tehét maradt a konténer dísztárgy.
Az egymásnak ellentmondó vezérkari utasítások ez után is végigkísérték a méhcsaládok életét. Az új OMME vezetés alatt is. Csinálj méhtenyésztést, fejleszd fel több száz méhcsaládra, de nem adok neked hozzá semmit. Érd be azzal.
Mit kellett volna a 77 méhcsalád mögé állítani?
1.
Rendes költségvetést.
2.
Rendes több éves kutatási tervet.
3.
Teljes értékű személyi állományt vagyis legalább három ember (egy főállású kutató, egy tapasztalt méhész szakmunkás, egy segédmunkás vagy kezdő méhész) kellett volna a méhtenyésztési projekt elindításához.
4.
Egyszemélyi felelőst, akinek nem ugatnak bele a dolgába.
5.
Évente újabb pénzeket kellett volna beletolni a fejlesztésbe.
6.
Nem parancsolgatni és NEM ugatni bele folyamatosan a napi feladatok végzésébe. Elég lett volna évente egy beszámolót kérni és kész.
Azt gondolta Csuja is, Szabó Gyuri is, hogy MAJD az új OMME vezetés legalább törekedni fog a méhészet talpra állítására. Abban reménykedtek a balgák, hogy az ehhez szükséges pénzügyi fedezetet megadja az OMME új vezetése az MMNP-ből a kutatóintézetnek, de hiába reménykedtek. Az ott dolgozó személyzet ehhez kevés az egyéb feladatok mellett. Egy szem egyetemi hallgató pedig nem tud csodát tenni. Jó szándékú volt és dolgozott a méhekkel, annyit, ami az egyéb feladata mellett lehetséges volt.
Mindezek ellenére, meggyőződésem, hogy a lehető leghelytelenebb, legszakszerűtlenebb döntés volt a töredékes létszámú, de atka és mézkészlet szempontjából rendbe hozott méhállományt átadni a Növényvédelmi Kutatóintézetnek. Ez a döntés még a Magyar Méhészeti Nemzeti Program szabályaival is ellentétes volt. Nem tartom lehetetlennek, hogy ennek még lesz az OMME nézve kellemetlen következménye.
A konténer és a isuzu pedig ott porosodik kiállítási tárgyként a múzeum mellett. Mementóként, hogy a méhészeti kutatás menedzseléséhez mennyire nem ért az OMME.
Csak egy hasonlat. Ha az OMME annyi pénzt költött volna a méhtenyésztési kutatásokra, amennyit elpacsált értelmetlenül a számítástechnikai kütyükre és szoftverekre, akkor virágzó méhtenyésztés lehetne a kutatóintézetben.