Évek óta folyamatosan mondom minden fórumon,
hogy a méhek,méheink bajban vannak,ezáltal mi méhészek is.
Azért írom le újra és újra,mert ma nagyon nagy szükség lenne az összefogásra.
A mezőgazdaságban használható vegyszerek legyengítik,egyes esetekben el is pusztítják méheinket.
Tavasszal amint a repcét elkezdik gyűjteni a családok,elkezdődik"mászkálás"és tűnnek el az öreg méhek,stagnál a méhcsalád.
Tízen egy-két éve nem volt ilyen jelenség,igen jó repce és utána jó akác terméseink voltak.Az utóbbi években
kevés a repceméz,mert "elmászik a bogár".
Meggyőződésem ,hogy országosan ezért van kevés akác mézünk.
Nincs más út mint összefogva fellépni ez ellen
Ma az a helyzet,hogy fogalmunk sincs arról a növények
védelmére használt szerek közül mi okozza a méheknél,méhcsaládoknál
a különböző szintű gyengüléseket.
Sokszor még a családok pusztulásakor sem mutattak ki semmit sem.
Áldott jó volt elnökünk(Mészáros) méhei is pusztultak az Abony környéki
napraforgókon.
Ott aztán neki mentek a vizsgálatoknak ezerrel(Tóth Péterünk) mégsem
tudtak kimutatni semmit,ami ne lett volna engedélyezve.
Ilyen esetekben,nem az engedélyezett szereket kellene újra vizsgálni?
Ilyen esetekben,nem kellene vizsgálni a kereszthatásokat?
Kedves Csányi Antal!
Teljes mértékben megértem és osztom az aggodalmait. A méhek pusztulása, legyengülése miatt valóban bajba kerülnek a méhészek is. Sarkalatos kérdés tehát, hogy mielőbb megleljük a probléma forrását, mert ellenkező esetben borítékolható az ágazat összeomlása.
Sajnos az elérési út tekintetében van néhány nézetkülönbségünk. Ön folyamatosan egy elemet ragad ki a komplex rendszerből, de valamilyen oknál fogva hajlamos elhanyagolni a többi tényezőt. Tagadhatatlan, hogy a mezőgazdasági kemizálás, növényvédelem kockázatot jelent a beporzó szervezetekre és így a mézelő méhekre is, de nem az egyetlen és kizárólagos kockázatot jelenti. A legyengüléseknek, pusztulásoknak nagyon sok oka lehet, s nem csak a használt kemikáliák egymást esetleg erősítő hatását kellene kiemelni belőle, hanem sokváltozós egyenletként lenne szükséges kezelnünk azt.
Nem akarok általánosságokba belemenni, de furcsán veszi ki magát, hogy egy méheiért aggódó, alapvetően árutermelő méhész miért csak külső okokban keresi a problémát. Az Ön felütése onnan indult, hogy "bajban a méhek, bajban a méhész". Tehát nem csak méheiért aggódik, aggódik a boldogulása miatt is. A külső okok vizsgálata mellett a belsőkre is oda kellene figyelni. A múltban többször elmondta, hogy mennyivel könnyebb és jövedelmezőbb volt régen méhészkedni. Lehet...
Alapvetően a növényvédelmet okolja azért, hogy ma nehezebb a méhészkedés és csökken az egy családra jutó jövedelmezőség is. Pedig nem csak a növényvédelem lehet a ludas. Közelítsük meg a másik irányból a problémát.
Még Bross idézte az egyik előadásán a klasszikus garret-i megközelítést feldolgozó Hankiss Elemért. Garret a "The tragedy of the commons" c. munkájában, Hankiss a "Társadalmi csapdák"-ban beszél a közlegelők tragédiájáról, a sztori közismert.
Nos, az árutermelő méhészet ma ugyanebbe a csapdába keveredett. Érzékelheti ezt az "új" szakmai vezetés is, pedzegetve az "önkorlátozás szükségességét", belátva, hogy a magyar méhlegelők eltartó-képessége véges. Olvasom, hogy a kívánatos családszám 600-800 ezer lenne, hiszen ennek a duplája mellett semmivel nem nőtt az össztermés. Tehát az önkorlátozás lehet az egyik kivezető út. Írt a szakmai vezetőnk egy másik alternatívát is, ami a "méhlegelők célzott javításával, a kutatási eredmények felhasználásával és méhészeti eljárásokkal (
)" kíván takarmánybázist teremteni az intenzív árutermelő méhészet számára.
A méhlegelők nem tudom, miképp lennének javíthatók, hiszen természetközeli legelőink alig vannak már, a méhészet ráutalt helyzetben van, az intenzív növénytermesztés, erdőgazdálkodás nélkül nincs alternatívája a jelen családszám mellett. Az intenzív, monokultúrás növénytermesztés további kockázati tényező (növényvédelem, s maga a monokultúra), egyébként sem látom be, hogy a méhészeknek milyen ráhatása lehetne a méhlegelők területére, kultúra-választására. A parasztok is piacgazdasági körülmények között gazdálkodnak. Azt sem valószínűsíteném, hogy az erdészek holnap kivágnák a természetközeli erdőket, hogy helyette intenzív monokultúrás faültetvényekkel szolgálják ki a méhészeti igényeket. Azt nem tartom elképzelhetetlennek, hogy kidolgozható egy olyan támogatási rendszer, mely kompenzálja az erőgazdálkodó megnövekedett költségeit, de azt a támogatást feltehetően a méhészeknek kellene állnia, ha már az ő intenzív árutermelő állattenyésztésükhöz telepítik azt a fránya legelőt. Az a nyavalyás piacgazdaság...
Az általam ritkán használt szmájlival felékített javaslatot, a "méhészeti eljárásokat" sajnos nem is értem, no, nem azért mert nem vagyok méhész, de nem vagyok képes felfogni, miként lehetne szabályos körülmények között, "poliflórásan" takarmányozni a méheket úgy, hogy mézet is szeretnénk termeltetni velük. Nem a technikai megoldással van gondom, hallottam, hogy a méhek akár 10-15 literes "vályúból" is kitűnően takarmányozhatók, s a hazai, GMO-mentes, pollent is tartalmazó méhtakarmány is rendelkezésünkre áll. Csak azt nem értem, hogyan lesz ebből a valódi minőségre kényes nagyfogyasztó tagállamokba kiszállítható méz, amit annak is lehet nevezni. Különösen annak fényében ellentmondásos ez a megoldás számomra, hogy közben a programadó hangsúlyozza a mézpiac tisztaságának prioritását, a valódi természetes méz kizárólagosságát. Szóval ez nekem erősen csücskös, de hátha valaki nálam tovább és előrébb lát...
Persze lehetne esetleg intenzív vándorlásokkal megcélozni az amúgy is megporzó- és méh-hiányban szenvedő államok méhlegelőit is, de ebben nekem nincsenek tapasztalataim, nehezen tudnék hasznos tanácsokkal szolgálni. Talán majd valaki megvilágítja a kérdést, akinek már vannak e téren hasznosítható tapasztalatai.
Az is megoldás lehetne, ha sikerülne elérni, hogy az intenzív állattenyésztés igényének megfelelően változtassunk a méz-direktíván. Ha el lehetne fogadtatni, hogy méz nem csak növényi nektárból, nedvekből és rovarok kipufogta cukortartalmú termékből készülhetne, akkor akár a "koronás napfény" igénybevételével, akár egyéb glükóz-fruktóz-szacharóz szirupból is termelhetnénk ezt a kedvelt édesítőszert, sikerrel fenntartván esetleg gyarapítván a meglévő családszámot. Ehhez csak azt kellene elérni, hogy ezeket is méznek nevezhessük, igaz, akkor meg sokkal nehezebb lenne fellépnünk a "kínai szutyok" ellen. Sajnos, ehhez sem értek, de bizonyára van, aki megtalálja majd a megoldást.
Ön rendkívül erősen szorgalmazza a kutatások intenzitásának fokozását. Nem tudom, mire kellene irányítani a fókuszt, lévén párhuzamosan kellene kutatni a méheink genetikáját, élettanát, a parazitákat és a kórokozókat, az ellenük való védekezés lehetőségét, továbbá szükséges lenne kutatni a méz földrajzi, fizikai, kémiai paramétereit, eredetazonosságát, a méhlegelőket, a növényvédelem, kemizálás és a méhek összefüggését, de ahogy olvasom Öntől, szükséges lenne mélyebb ismeretanyag a növényvédő szerek tárgyában és esetleges egymásra hatásának kérdésében, az ökotoxikológiában is. Akkor a technológiáról, klímáról, természet- és környezetvédelmi összefüggésekről, társadalmi, gazdasági momentumokról nem is beszéltünk, pedig azokat is kutatni kellene. Ja, az apiterápiáról még nem is tettünk említést, s elhanyagoltuk a marketinget és a méhész pszichés, mentális kutatását is...
Sajnos, nincs lehetőség mindent és egyszerre kutatni, ráadásként legtöbbször párhuzamosan a világ miénknél sokkal potensebb kutatógárdáival. Szerintem nem kell nekünk mindent kutatni, már az is nagyot lendíthetne, ha néhány kiemelt kérdésben kutatnánk, egyéb témákban pedig alaposan megismernénk a külföldi eredményeket, sikerrel adaptálnánk azokat, s koncentráltan monitoroznánk a hazai méhészeti ágazatot. Már ez is meghaladhatja az ágazat erre fordítható eszközeinek a nagyságrendjét. Az anyagi lehetőségek függvényében és korlátai között lehet megjelölni a célterületeket, de ezzel ki is merült az érdekképviseleti szervezetünk mozgástere, hiszen nem kutatóintézet az OMME, de nem is lenne jó, ha azzá kívánna átalakulni. Nem az a dolga, s azt a munkát kell jól, s minden nap jobban elvégeznie, amire saját, vagy átengedett forrásai vannak. Azt viszont tényleg jól!
A hozzászólása által küldött üzenete ezeket a gondolatokat generálta bennem. Nem azzal az igénnyel írtam rá a választ, hogy minden áron ellentmondjak, csupán azt szeretném, ha látná, engem milyen kérdések foglalkoztatnak, s milyen okoknál fogva nem üdvözlöm, ha bárki az Ön gondolatmenete mentén véli megválthatónak a méhészeti ágazatot. Nem olyan egyszerű az, s ha leegyszerűsítjük a problémát, nagyon könnyen téves következtetésekre juthatunk.