Ilyen kivárást az eladással az tud csinálni, aki hosszú évek alatt felépítette a maga tartalék rendszerét mézben, pénzben, és sok tekintetben rendezett viszonyok veszik körül. Esetleg több lábon áll munkahely tekintetében is, nem kizárólag a méhészetből él.
Ha létrejönne egy összetartó eladói közösség, akkor az nyomást is gyakorol az egyes tagokra, hogy ne adják el a megállapított árszint alatt a mézüket. Nyomást gyakorolnak a tagokra a különböző élethelyzetek, amik miatt sürgősen pénzhez kéne jutniuk. Ezt az ember nem kívánja mások mérlegére tenni, különösen akkor, ha emiatt hülyének, vagy szószegőnek bélyegzik. "Szükség törvényt bont." Ezt a magatartást most sem tolerálja sok méhész (mindenféle jelzővel illetik azt, aki idő előtt eladja a mézét), pedig nincs ármegállapodás a méhészek között.
Az ország különböző részein más és más viszonyok vannak (munkanélküliség, az emberek pénzügyi helyzete), nem lehet minden régióban ugyanúgy gondolkodni.
Amikor azonos érdekek mentén lérejönnek emberi közösségek, mindig akadnak bomlasztó elemek, viselkedésformák, amik rombolják a közösséget. Pl. egyes tagok inkább kapni, mint adni akarnak, kihasználni azokat, akik jobban húzzák a szekeret. Rátelepülnek a közösségre, megtanulják, hogyan lehet hasznot húzni mások munkájából. Az ilyenek miatt a jó hozzáállású tagok egy idő után azt mondják: nem érdemes csinálni.
Aztán vannak, akiken nem lehet segíteni, mert nem is igazán akarják megtanulni a szakma művelését..., esetleg szándékosan zsiványságot csinálnak. Ez megfertőzheti, akár tönkre is teheti a közösség munkáját.
Valami hasonlóról írt Kíváncsi 111: segítette a környezetében lévő méhészeket az atkairtásban, de voltak akik nem követték a jó tanácsot, veszélyessé vált a hanyagságuk, feneketlen hordónak bizonyult az ügy..., ígyhát Kíváncsi abbahagyta a segítségnyújtást. Igen, van olyan magatartás, ami kizárja, hogy egy közösség tagjai maradjunk.
Persze..., létezik olyan, hogy egy szervezet egszséges öntisztuláson megy keresztül...