Kedves Anubisz!
Geddekas nagyjából jó felől közelítette meg Bross Péter tejsav kijuttatási módszerével kapcsolatos ambivalens érzéseim eredőjét. Kár, hogy képtelen volt átlépni a saját árnyékát, és ilyen ostoba bevezetővel igyekezett hitelteleníteni, de tudjuk be ezt a magatartását a jelen mentális állapotának. Bizonyára rendkívül nehezen viseli, hogy távolodni látszik a húsosfazék, hiszen rá kellett ébredjen, hogy már senki nem kívánja a csapatában tudni. Ha beszélnének, mondja meg neki, hogy nálam viszont ő a befutó az EB elnökségre. No, nem azért, mintha alkalmas lenne rá, de legalább képes megkeseríteni bárki életét.
No, de csapjunk a lovak közé, s beszéljünk inkább a szakmai dolgokról. Sajnos Geddekasunk ismételten összehordott néhány ostobaságot, de sebaj, így leírva legalább mind többen láthatják, mennyit ér szakmailag.
Az eredeti kérdésére válaszolva: az a bajom Bross előadásában elhangzottakkal, hogy a tejsav nem szublimáló szerves sav. A szublimáló anyagok a szilárd halmazállapotból a folyadék halmazállapotot kihagyva hőközlés hatására nem "füstszerűvé" válnak, hanem
gőz halmazállapotba jutnak. Ilyen szervetlen vegyület a szén-dioxid és szerves vegyületek közül az oxálsav. A tejsav tehát nem szublimál, a szilárd halmazállapotú racém (D/L) tejsav 16,8 C fokon megolvad, majd forráspontjának elérését követően elpárolog. Ha többet szeretne tudni a tejsavról, ajánlom a következő linket:
http://www.drugbank.ca/drugs/DB04398Valamikor régen beszélgettünk már arról a Méhész Fórumon, hogy miért vélem kérdőjelesnek az erős hőközléssel történő tejsav kijuttatást. Most nem írnám le az érveimet ismételten, inkább idézek két hozzászólást, abból látható, mi a gondom ezzel a kijuttatási móddal:
http://meheszforum.hu/forum/viewtopic.php?f=7&t=142&p=51410&hilit=laktid#p51410 illetve
http://meheszforum.hu/forum/viewtopic.php?f=7&t=17&p=127916&hilit=laktid#p127916Javaslom áttekinteni a gondolatmenetemet, mert ha nem is felkent szakértőként kívánom aposztrofálni magam, de igyekszem érvekkel alátámasztani a véleményem. Geddekas régóta szakértője a szerves savakkal történő atkairtásnak, ha kíváncsi a szaktudására, nagyon szívesen idézem az egykori oxálsav-szublimálással kapcsolatos kutatómunkáját, bár ha átlátogat a "Ződre", ott ma is olvashatók tudományos munkásságának gyöngyszemei.
Ami a mi Geddekasunk előbbi magyarázatát illeti
A tejsav folyadék, ami ráadásul az atkakezeléskor alkoholban van oldva és hő hatására nem füstszerűvé, hanem finom ULV cseppekké porlasztódik, ami aztán a méhek testén, a lépek felületén és a kaptár falán filmszerűen vékony oldatként csapódik le.
szeretném megjegyezni, hogy nem javaslom teljes mértékben átvenni tőle e "kijuttatástechnika" fogalomrendszerét és gyakorlatát.
Inkább fogalmazzunk szabatosan. Az elpárolgó majd újra kondenzálódó folyadékrészecskék a levegővel aeroszolt képeznek. Ha a levegőben diszpergált (finoman szétoszlatott) részecskék folyadékcseppek, akkor ködről beszélünk, füstnek akkor nevezzük az aeroszolt, ha a diszpergált részecskék szilárd halmazállapotúak. Látható, hogy a mi tejsavunkból (és a vivőanyagából) képződött aeroszolt helyesen ködnek kell nevezzük. E köd természetesen nem azonos azzal, mely egyes méhész-biológusok tudatát szokta megülni, hanem olyan elegy, mely folyadék halmazállapotú (kondenzálódott) részecskékből és nagy mennyiségű levegőből áll.
Innentől viszont kezdem "otthon érezni" magam, hiszen ez már az én területem, gyakorlatilag permetezés-technikáról kell beszéljünk, ahhoz meg kertészként valamennyit konyítanék némi növényvédelmi előképzettség birtokában. Igazság szerint Geddekasnak is kellene konyítania a kijuttatási technikákhoz, egykor a "Ződön" egy ideig obsitos egészségügyi gázmesterként vendégszerepelt... Nos, ilyen képzettség birtokában ismernie kellene, mit jelent az ULV-technika. Ha viszont hazudott, s fogalma sincs róla, akkor elő kéne kapnia az angol nyelvtudását, s lefordítania az ULV betűszót. Valahogy így hangzik: Ultra Low Volume, azaz "nagyon alacsony (kicsiny) kijuttatott mennyiség". Nem cseppméretet jelent tehát az ULV kifejezés, hanem a terület vagy térfogategységre kijuttatott hatóanyag-mennyiséget. Tagadhatatlan, hogy a cseppméret befolyással van a mennyiségre, de esetünkben ez nem értelmezhető. Ha azt írja, hogy a cseppméret 5 és 150 mikrométer között van, azt értem, de árulja már el, hogy egy szublimátor típusú melegköd-képző eszköz milyen cseppméretet képes produkálni. Netán megmérte valaki? A különböző típusú kijuttató berendezésekről néhány cikk, korántsem a teljesség igényével:
https://en.wikipedia.org/wiki/Ultra-low_volumehttp://rotoxin.hu/hidegkodkepzes_melegkodkepzes/http://www.gpnmag.com/article/cold-fogging-future/Mint látható, a melegköd-képző berendezések kizárólag olyan vegyszerek kijuttatására ajánlottak, melyek hőstabilak. A tejsav nem ilyen, az a hőközlésre érzékeny. Nem véletlen, hogy a szakirodalom vízben oldva (kiváló a vízoldhatósága) és permetezve ajánlotta a használatát. Amennyiben a munkát gyorsítani és könnyíteni szeretné a méhész, akkor egy mezei kertész a hidegköd-képző berendezéseket ajánlhatja a kijuttatásra. Igaz, hogy az adagolás nyűgösebb, de kivitelezhető, rendelkezésre áll megfelelő eszköz akár vizes, akár oldószeres emulzió kijuttatására:
http://www.fortevit.hu/letoltesek/vataeroszol.pdfA véleményem továbbra is az, hogy olyan kijuttatási módot kell alkalmazni, amely megfelel az adott vegyület kijuttatásához. A szublimáló anyagot szublimátorral, a nem szublimálókat pedig a megfelelő ködképző generátorral. Az hőstabil anyagok esetén lehet melegköd-képző, de hőérzékeny vegyületek esetén csak hidegköd-képzőt javaslok használni. Bross Péterék szublimátoros tejsav-kijuttatásáról ez a véleményem. Geddekas egykori oxálsav-szublimálásáról is megírtuk a véleményünket, az sem változott meg attól, hogy azóta előrukkolt szerves-sav szakértővé...