Persze, hogy igaz. Cak az a baj vele, hogy 2 milliárdot szánnak rá. A víziszárnyas tartók szerint kellene még hozzá 98.
A probléma gyökere az, hogy tavaly a 2. félévben Európában volt 200 telepen madárinfluenza. Ebből 180 volt a magyar. Annak is döntő hányada Bács Kiskun. Ebben a félévben eddig csak 100 új jött hozzá (nálunk). Az egész korlátozási gondolatnak az alapja az, hogy az EU-ban erősen fontolgatják a teljes magyar baromfi hús export megtiltását. Az pedig egyenlő lenne az országcsőddel. Akkor még nem is beszéltem a száj és körömfájásról. Még egy telep elúszása, és akkor nem csak baromfi hús export tilalom, hanem sertés és marha hús is (no meg az abból készült készítmények).
Az afrikai sertéspestis 7 éve van benn az országban. Elméletileg már minden megyében ott kellene lennie, hiszen amíg Grúziából ideért évente megtett 50-200 km-t. Mégsem így van. Valószínűleg azért nem, mert van egy nagyon egyszerű védekezési mód. Az állomány sűrűség csökkentése. 0,5 vaddisznó/hektár megállítja a járványt. Azt tudni kell, hogy pl. az északi középhegységben jóformán kipusztult a vaddisznó állomány, de hát a környező részekről ismét betelepül. A gond ott van, ha nincs összeszedve az összes csont, ami pestisben hullott el, akkor ott még fél év múlva is beindulhat újra a betegség. Ez történik a Pilisben. A Börzsönyt eddig nem érte el a betegség (szerintem a 2-es úton nem tudott átmenni), de most Szlovákiából átjött, és el kezdett ott is terjedni, pedig 7 év alatt bármikor átjöhetett volna Nógrádból is.
Csak azért írtam le, hogy mindennek az oka az állomány sűrűség. A Dunántúlon elvétve fordul elő nem vadon élő madaraknál a madárinfluenza. Azért, mert közel sem akkora a telepsűrűség, mint az Alföldön. Minden járványos betegséget az állomány sűrűség szabályoz. Hatékony járványvédelem mellett nagyobb sűrűséggel lehet tartani állatokat. Tehát a tartható állomány sűrűséget mindig a kórokozó, és az ellene történő védekezés hatékonysága határozza meg.
A méhek esetében az állomány sűrűséget a Varroa és az ellene történő védekezés hatékonysága határozza meg. Nem a nyúlós, ahogyan azt most a Méhészújságban olvastam. Az ellen nem védekezünk semmivel, csak megtaláljuk az ordító eseteket. Próbálnánk meg ugyanezt tenni a Varroával. Senki nem védekezne ellene, csak felszámolnánk az erősen fertőzött méhészeteket. Vajon mi történne?
Ami a száj és körömfájást illeti. Egyik méhésztársunk, Bencze János
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bencze_J%C3%A1nos_(politikus) vetette fel a parlamentben, hogy indiai vendégmunkások hozhatták be a tüdejükben a vírust. Nagy István azt válaszolta, hogy igen vannak ilyen vendégmunkások az első kitörési telepen, de két éve nem voltak otthon, és csomagot sem kaptak. Azonban utána olyant lehetett hallani, hogy nem is indiaiak, hanem pakisztáni vendégmunkások vannak ott. Azt ugye tudni kell, hogy a vírus az konkrétasn pakisztáni eredetű. Arról viszont tudni lehet, hogy inkább iszlámok, mint hindik, azaz ők marhahúst esznek, meg juhot, merthogy sertéshúst nem. Tehát lehetett ott valami olyan konzerv a háttérben, amit ha nem is két éve, de éppen valamelyik pakisztáni vendégmunkás hozott, aki esetleg nem is ezen a telepen dolgozik. Ez a nálunk 50 éve ismeretlen betegség elképzelhető, hogy most ismerőssé fog válni. Mert főleg a nyugati országrészben már nincsenek magyarok, akik a tehenészeti telepeken dolgozzanak, hiszen nem kell sokat utazniuk a többszörös fizetésért. Azért kellenek az indiaiak, meg pakisztániak. Ha pedig ez a betegség egyszer elszabadul, akkor a kormány kész arra, hogy az ország teljes fogékony állatállományát kiirtsa. Nem azért, mert ettől a betegségtől oly mértékben elpusztulnának az állatok (gyakorlatilag csak a borjak egy kis része pusztul el a vírustól), hanem azért, mert megállna az élelmiszer exportunk. Az angolok 20 éve ezt megtették. A madárinfluenza esetén az irtásokkal sietni kell, mert egy hét múlva már nem marad élő állat az istállóban, így aztán nincs jogalap a kártalanításra. Kicsit sarkítva a helyzetet.
Csak azt akartam kihozni belőle, hogy el kell gondolkodni azon, hogy mi a jobb? Ha igazgatási szabályokat alkalmazunk egy betegség ellen, és ezzel a többi állományt meg tudjuk védeni, vagy az, ha ilyent nem teszünk, de ennek az az ára, hogy az adott állatfaj kipusztul. Nos a madárinfluenza, sertéspestis, és száj és körömfájás ellen vannak igazgatási intézkedések, Varroa ellen nincs. Vajon mi lesz a sorsa a méheknek?