Kedves méhészkollégák!
Két nappal vagyunk a választás előtt. Sokan, itt a Méhészklub-on várjuk a változást.
Néhányan közületek azt hiszik, hogy bértollnokok írnak, kommentelnek itt.
Nos, én nem bértollnok vagyok, hanem egy dühös ember.
Előre szólok, most nem tudok indulat nélkül írni.
Régóta olvasója vagyok a méhészfórumnak, és a méhészklubnak is, bár jó ideje csak a méhészklubnak, és nem a szakma-politika miatt.
Mindig a szakmai rész topicjait olvastam, és be kell vallanom töredelmesen, a szakma-politikától távol tartottam magam.
A változást egy váratlan, és szomorú esemény indította el. 2015 karácsonyán meghalt a méhész-barátom (nagyon közeli barátom) édesapja, aki nagynevű, és köztiszteletben álló méhész-anyanevelő volt.
Neveket kegyeleti okokból nem szeretnék írni. Aki egy kicsit is tájékozott, úgyis tudja, kiről, kikről van szó.
A szomorú esemény úgy következett be, mint a villámcsapás. Nem számítottunk rá, letaglózott minket a hír. Az első pár napban csak a bénító fájdalmat próbáltuk feldolgozni.
Felocsúdva az első sokkból a barátom, az édesanyja, és barátom édesapjának a barátai arra az elhatározásra jutottak, hogy felkérik Attilát (Nagyernyei Attila), hogy írjon egy megemlékezést a 3 méhészújságba.
Valamint felkérték Pétert (Bross Péter), hogy a gyászmisén tartson beszédet. Hogy miért? Mert velük dolgozott az elhunyt méhész az egyesületben, mert őket ismerték, tisztelték, szerették, velük dolgozott az egyesületben.
A család mindig is távolt tartotta magát a szakma-politikától! Titkon kicsit remélték, hogy ez a szomorú esemény talán békét hozhat a szakadó félben lévő méhésztársadalomban.
Ugyanis az elhunytat az egész országban ismerték-szerették, aktívan részt vett az egyesületi és a méhészeti közéletben.
"Nagybetűs ember és nagybetűs méhész" volt.
Gondolom sejtitek, mi történt...
Ahogy híre ment, hogy Attila írja a cikket, hogy Péter fog beszélni, a regnáló hatalom szimpatizánsai elkezdték hivogazni (uram bocsá' zaklatni) a Barátom, és az Édesanyját.
Először kedvesen-kérőn, szinte tanácsot adva, hogy
"Ilyen megosztó emberek, mint Attila és Péter nem szabad, hogy belefolyjanak, mert ezt még félreértik az emberek..." (Félreértik!!!!!! Mi a büdös franc?
?)
"Nem szabad szembemenni a regnáló hatalommal, nehogy kicsinálják a fiad.. Csak jó szándékkal mondom.."Aztán már szinte követelőzően:
"Ha az ELNÖK (nevet most nem írnék) nem kap szót a gyászmisén, az olyan, mintha a miniszterelnöktől vonnátok meg a szót!" "Nem lehet az, hogy egy rendezvényen nem kap szót az ELNÖK"RENDEZVÉNY!!!!! MIFÉLE RENDEZVÉNY??? JÓHOGYNEM OMME RENDEZVÉNY!!!!
Értitek? Képesek lettek volna kisajátítani egy család gyászát kampánycélokra!
És még nincs vége. A Barátom felhívta a FŐSZERKESZTŐ urat. Amikor felhívta, autóban ült, kihangosított telefonnal, és mellette ült az édesanyja is, tehát hallotta a beszélgetést. A FŐSZERKESZTŐ úr régóta barátja volt az Elhunytnak. Ha idevándorolt a megyébe a méheivel, náluk evett, náluk aludt. Sőt képesítésének megszerzésében is az elhunyt méheit használta.
A Főszerkesztő úr annyit közölt a Barátommal, hogy a januári számban már nem tudja lehozni, de ha politikamentes az Attila megemlékezése, akkor lehozza az általa szerkesztett újság februári számában.
Attila megírta a megemlékezést, nagyon sokat dolgozott vele, időt energiát nem kímélve körbejárta a méhész-barátokat, ismerősöket, és egy igazán szép, szívhez szóló cikket készített.
Lezajlott a gyászmise is, amin rengetegen voltunk, a rossz idő, és a nagy hó ellenére is. Szép, politika mentes búcsúzás volt.
Amikor az Attila megírta a megemlékezést, átküldte a Barátomnak, ő továbbküldte a Főszerkesztő úrnak. Mivel Ő nem válaszolt, a Barátom felhívta, kérdezte, hogy mi a helyzet, elolvasta-e.
Mondta, hogy vár még másoktól is információkat, hozzászólásokat. A Barátom megkérdezte, hogy kiktől.
"Ehhez neked semmi közöd!" Válaszolta FŐSZERKESZTŐ úr, majd hozzátette:
"Különben is, amit Ti a Brossal, és a Nagyernyeivel összehoztatok, az nem volt méltó apád emlékéhez! Azzal, hogy velük közösködtetek, kiástátok a csatabárdot." Ez igen! Így kell! Belerúgni egy olyan emberbe, aki amúgy is a padlón van! Mit mondhatnék: GRATULÁLOK!
De nem kell félteni a Barátomat sem.. Elmondta a FŐSZERKESZTŐ urat mindennek, jól leordította a tudományos fejét a telefonban, és ha szemtől szemben álltak volna...
Nos, arra jobb nem is gondolni..
Vett egy nagy levegőt, és írt egy SMS-t valamint később egy e-mailt, hogy akkor az Édesapjának az említését is letiltja a FŐSZERKESZTŐ úr újságjában, és a bajai újságban is.
Úgyhogy, ha eddig nem értettétek, hogy miért nem írt róla a fősodratú médiatermékünk.. Hát ezért.. Így kell viselkedni egy olyan ember családjával, akinek a FŐSZERKESZTŐ úr sokat köszönhet!
Persze próbálta magyarázni a bizonyítványát az özvegynek, csakhogy: KI VOLT HANGOSÍTVA A TELEFON, így a barátom édesanyja is hallott, tudott mindent, hallotta az ígéretet, és hallotta annak megszegését is.
A becsület kényes dolog..
Ezek az események feldühítettek.. Ez a magatartás gerinctelen, számomra tűrhetetlen..
Így aztán azt tettem, amit tehettem. Beléptem Attila méhészegyesületébe. Végigolvastam a szakma-politikai topicokat.
Tudjátok, ha csak a negyede igaz annak, ami itt megjelent (meggyőződésem, hogy minden igaz belőle!), akkor is óriási a baj.
Az érdek-képviseleti szervezetünk egy pénzkifizető hely, elfekvő olyan embereknek, akik a méhészekből élnek. Akiknek annyira kell a hatalom, a pénz, hogy semmi nem szent.
Jóérzésű embernek hányingere van ettől.
Ezért kezdtem el kommentelni, ügyelve arra, hogy csak olyan dolgokban foglaljak állást,akár like-okkal, akár hozzászólással amiről információm, és véleményem van.
(A fanyalgóknak üzenem, tévednek, ismerem Attilát és Pétert, sőt kapaszkodjatok meg, ők is ismernek engem.)
Kérek minden jóérzésű küldöttet, hogy szavazzanak ez ellen a banda ellen, ez ellen a stílus ellen.
Felelősséggel tartoztok küldöttek!!! Felelősségel a jövőnkért!
Sem pénzt, sem támogatást, sem állást, semmit nem várok az új vezetéstől.
Most sem adtam be a cukor-gyógyszer támogatási kérelmet, mert szerintem nem ez a fontos.
Nem támogatás kell, hanem kitartó munka és folyamatos tanulás, és ÉDREKKÉPVISLELET!!!
Valódi.. Nem lobbizzás a vegyszergyártók mellett..
Tudom, hogy csepp vagyok a tengerben, tudom, nem tettem, nem tehettem sokat..
Bár többett tehettem volna..
Tegnap este újra együtt kávéztam a Barátommal. Ott volt az Édesanyja is. Azt mondta:
"Tudja Józsi, azért haragszom a legjobban erre a mostani bagázsra, darabokra szakította ezzel a mocskos stílussal a méhészek egységét. Ilyen SOHA nem volt."Várom a Szombatot.
Addig már nem írok. Remélem, hamar eljön az idő, amikor a fórumokon nem arról kell értékezni, hogy milyen a stílus, mekkora a mutyi, hanem a méhekről, a méhészetől, a szakmáról.
Üdv: Bicska