Nem kell aggódni engem már annyian gyaláztak, áztattak, hogy megedződtem.
A valós kritikát büszkén vállalom, de ha engem érintő hazugsággal próbálnak sarazni, azt mindig megtorlom.
Rengeteg méhésznek segítettem, legtöbbjük hálás.
Az én módszereim munkaigényesek, sokszor a méhcsaládok oktalan zaklatásának tűnik a beavatkozásom, de az eredményeim engem igazolnak.
Tegnap leírtam két akácos eredményemet, de nem szívesen teszem, mert az átlagszámításokban is vitázunk.
Valóban úgy van aki megfogadja tanácsaimat annak örvendek, aki meg hülyeségnek tartja, az ő baja.
Minden technológiánál van jobb, én is sokat tanultam (na lestem) másoktól.
Az egyik ilyen az etetési rendszerem.
Kaptárbontás nélkül pillanatok alatt egyedül megetetek, de ettől is van gyorsabb.
A gyorsabb amikor lekapkodják a tetőket (pakolósról), majd villámgyorsan kannákkal felöntik az etetőtálcákat.
Én ezt nem alkalmazom, különösen kora tavasszal, mivel kihűl a szirup.
Nálam a fészekkel egybe van takarva az etetővályú, így a méhek saját maguk tartják melegen a beöntött élelmet.
A másik óriási vitánk a szűkített fészekkel való mézeltetés.
Az egyik nagy NB-s méhészguru egy előadásában azt találta mondani, hogy nagyon sok pénzt tettem ezzel zsebébe, hogy megmutattam neki.
Van aki meg hülyeségnek tartja.
A rajzás a másik balhés dolgunk.
Szűkített fészekkel való mézeltetés esetén szinte kizárt, vagy elvétve, ha fészken kívül "pótbölcsőt" húznak, az kikel és már megy is a raj.
A téli takarás sem gyenge.
Mindenki másként csinálja.
A pakolósoknál még az sem mindegy hány fiókon teleltetnek, no meg hol van a kijáró.
Fekvő ezért is egyszerűbb mint a faék.
Pakolósok szöktetnek, leűznek, tesznek, vesznek majd amikor visszateszik a fiókokat ismét pakolásznak.
Fekvőnél ez is másként van.
Ahogy látom 100 méhcsaládig teljesen mindegy milyen kaptárrendszerrel dolgozunk, 300 fölött a rakodónak sok előnye van, de embert próbáló, kíméletlen a kacatolás, pakolászás.
Nekem ez már nem hiányzik, különösen sérv,műtét előtt.
Ha a Hunort rendesen meghordták, kemény meló a levétel, de egyben jó is.
Tudnék írni személyemet kihasználó aljas méhészekről.
Egyet megemlítek.
Anno amikor a Hunor fiókokat gyártottam, Dombóváron a MÁV rakodónál több teherautónyi rövid vörösfenyő áru volt.
Nagyon kedvező árban lehetett hozzájutni, így szóltam az egyik barátomnak, aki kapott rá.
Olyannyira kapott, hogy előlem megvette az összeset, és a méhészeknek árulta.
Nem folytatom, de gyarló világban élünk.
Bennem nincs harag, senkinek nem kívánok rosszat!
Üdvözlettel:
Nagyernyei Attila