Na kérem (Besenyő Pista bácsi után szabadon).
A klub(meg)vezető úr írt ide egy szösszenetet vasárnap. Kénytelen voltam hétfőn belépni ide, és írtam egy olyan hozzászólást hogy még én is megijedtem tőle, olyan szinten idiótáztam le, mert mást nem lehet rá már mondani. Ez mint írod egy fórum. Így van. Szakmai fórum lenne elvileg, de ez nem az! Itt annyi ökörség van leírva nap mint nap, hogy aki ezeket olvassa 3 dologra tud tippelni (azaz négyre):
1. Az illető életében nem látott még méheket
2. Látott már, de kicsit sem ért hozzá
3. Szándékosan csinál hülyét magából
4. Az előző 3 keveréke
Mutatom hogy mikre gondolok:
Az etetés különösen veszélyes ebben a horástalanságban, a rakodó rendszerek ha a fiókok még fent vannak még keményebb kihívás.
Na aki ilyet nyilvánosan leír, arra az előbbi 3 felsorolás bármelyike ráhúzható de az semmiképpen sem, hogy valaha is dolgozott rakodó kaptárban. És valakinek kell reagálni rá, mert tényleg van olyan aki azt hiszi, hogy leül a gép elé és a fórumokból majd megtanulja a szakmát. Igen, a hülyeséget, azt fogja megtanulni!!!
Augusztus 21.-én fejeztem be az etetést, igen, a nagy melegben is nyomtam! Kutatás és rablás nélkül! Pedig a kijáróim teljes egészégen nyitva vannak! Muszáj is hogy nyitva legyenek, mert kint ülnek a méhek a kaptár falán! Hozzáteszem, nekem nem oldaltól oldalig kijáróim vannak hanem csak 22 centi hosszúak, de az végig nyitva van most is!
Ilyenkor a kijárókat leszűkíteni jó nagy kib@szás a méhekkel, nem is kell, csak rossz kaptárak vagy hozzá nem értő méhész esetén!
Van aki él a kis saját világában, és fogalma sincs róla, hogy amúgy a világ azon kívül még mekkora!
Normális rakodókaptárban az etetés sosem gond, akár 40 fokban sem! Leírom sokadszorra a gyengébbek kedvéért. Levettem a napraforgómézzel együtt a 3. fiókot, amit
még véletlenül sem viszek vissza utána kinyalatni, hanem megy a tárolóba! Mert ha visszavinném, azzal indítanám el a kutatás folyamatát! Tehát 2 hunor fiókon vannak a méhek. Feletetem a téli készletet.
Nem forgatom, ben csereberélem a fiókokat mint a sok töketlen fél NB-s, hanem feletetek a méztérbe! Na vajon, a méhek évmilliókon át hova hordták a téli készletüket? Vagy ki csereberélte nekik a fiókokat? Ugye senki, csak közbe teltek az évmilliók, és lett jó sok idióta méhész.
Szóval azért etetünk a méztérbe, mert a méznek ott a helye! Oda mennek majd föl lassan ahogy szűnik meg a fias és ahogy fogy az élelem, ugyanúgy, mint ahogy azt a méhek egyébként természetüknél fogva is teszik! A fészekben ilyenkor fiasítás és virágpor van, oda nem etetünk! Ugye, léputcát sem szeretnek a méhek télen váltani, nem is kell nekik, csak feljebb kell húzódniuk
ugyanabban a léputcában. És igaz ez az egész szezonra. Amikor fiasítást nevelnek sem szeretnek több léputcába terjeszkedni, de muszáj nekik, mert a méhészük csinált nekik egy olyan kaptárat amibe nem tudják felfele sem a fiasítást kiterjeszteni, sem pedig a mézet elraktározni. Egy odúban pl. ezt ugye meg tudják tenni.
De ha nem ért valaki a méhekhez, akkor ne a fórumokon próbáljon okosodni mert ott csak hülyeséget fog olvasni, hanem kérdezze a méheit. Nem válaszolnak? Akkor nézzen utána, hogy mit hogyan és miért csináltak évmilliókon át, és talán meg fogja érteni, hogy neki mint méhésznek mit is kéne vagy nem kéne csinálnia.
Na meg ez a gyöngyszem:
Vannak akik fejlámpával etetnek, mert világosban azonnal kiüt a rablás.
A rablás ott üt ki, ahol rossz a kaptár, b@lfasz a méhész vagy anyátlan családok vannak!!!!
Csak halkan mondom, a napraforgó alatt jött hozzám valahonnan két afféle raj, amit atkarajnak szoktak hívni, valójában nem az, mert olyan sincs, hanem vagy CCD-ben összeomlott család maradéka az anyával, vagy öreg, leváltott anya repül ki 2 marék - 2 keretnyi néppel.
Az egyik egy keret méh, a másik másfél keret. Betettem őket egy egy pároztatóba mert sajnáltam őket lekénezni. Mindkettő megvan, ezeket sem rabolták le, pedig nem fejlámpával etettem fel a téli készletet.
Szóval igen, aki egy kicsit is ért a méhekhez, annak szó szerint fáj ennyi eszeveszett baromságot olvasni, amit itt összehordotok néha néha.
A fűtésedhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ha összeszámolod, hogy melyik mennyi időt és energiát visz el, kölyökcsaládok pátyolgatása vs a kettő összerakása, akkor majd rájössz, hogy mennyivel egyszerűbb, jobb, gyorsabb a két hitvány családot tavasszal összerakni, és csinálni belőlük egy termelőt, ami hoz mézet, meg utána akár még három felé is szét tudod szedni.
Az ágazat már nem sok mindent fog túlélni, de a méhek biztosan túl fogják élni az emberiséget is.
A méhészek zöme szerintem katona lehetett előző életében, és onnan maradhatott rajtuk ez az ami kerek azt visszük ami szögletes azt meg gurítjuk mentalitás. :-)
A 12-es hunorról. Biztos jó az oda, ahol van segítség. Na de megnézném én, hogy hogyan pörgetnék az le, amikor nem áll mögötte se jobbról se balról ember. Tehát senki nincs aki kivegye a kézből a teli keretet, és beletegye az üreset. Meg talicskás ember sincs. Hanem a méhésznek egymagának kell megoldani, hogy a keret bejusson a pörgető helyiségbe... A dolog többi részéről meg nem beszélek, mert azokat már régebben leírtam.
Ha most kezdenék a nulláról méhészkedni, kétféle kaptár jöhetne szóba. Vagy egy 3x8-as hunor, vagy egy olyan fekvő amiről nemrég itt is volt szó, miszerint meleg építményű, max 15 de inkább csak 14 keretes, és a keret nem úgy néz ki mint a maiak (nem tudom melyik "okos" alkotta meg ezt a 42 centi szélességet), hanem a keret keskeny (max 35 centi széles) és magas (53-55 centi magas legalább), pontosan azért, hogy az egész család tudja élni az évmilliók alatt megszokott
normális életét néhány léputcában, tehát ki tudja terjeszteni a fiasítást felfele, nem kell neki új léputca, a téli készletet is be tudja hordani ugyanabba a léputcába stb, a többi plusz keret csak azért lenne, hogy a méhésznek is legyen elvehető méze. Annyi nyilván nem lenne benne, mint egy 3 fiókos hunorban.
A másik gond az atkairtás lenne egy meleg építményű kaptárban, mert akár az amitrázt, akár az oxálsavat, hogyan fúlnám be a léputcákba? Hát sehogy. Oldalról lehetne csak, akkor meg jó nagy helyet kéne hagyni a kaptárak között ami megint csak nem jó.