Mindig bekapcsolom mielőtt belépek. Most is megvédett.
Te Attila! Amikor valamit írsz, akkor gondolj arra, hogy itt (meg máshol is) többnyire gyakorló méhészek vannak! Hülye gyerekeknek ezt elmondod, elhiszik, és talán a végén még megtapsolnak.
Elmondanám én miként bontottam NB-t.
Szép csendben felhajtottam a tetőt. Mivel ebben az időszakban csak 8-10 kereten voltak a méheim. Az egész rostaszövetes rész végig volt takarva egész évben, mert különben bárhogyan takartam a rostás rész alatt, onnét bizony mindig kiszivárgott annyi illat, amitől ha nem volt hordás, izgatottak voltak a méhek, és szaglásztak. Ezután kivettem a rostatetőt (nem sokáig kínlódtam NB-vel, később már vissza sem raktam csak egyet, mivel azalatt volt az etető), majd a takarást. Azután szép csendben füsttel a jobb kezemben folyamatosan gyengén pöffentgettem a családot olyan intenzitással, ahogy a vastag pétisószsákot sikerült feltépnem a keretek tetejéről. Ha ügyes voltam, akkor csak néhánynál gerjedtek be. Ezután a keretfülek között néhány nagyobb pöffentéssel füstöt juttattam be, mert enélkül a lent lévő méhek nem tudták mi az a füst a magas keretfajta miatt. Ennek a munkafolyamatnak az idejét soha nem mértem, de nálam biztosan egy percnél tovább tartott.
Na most jön az amire egyszer régen engem is rábeszéltek, ezért tudom mekkora felesleges marhaság.
A kivett lépeken nincsenek méhek? Hoppá! Amiket karcoltál. Amiket a szirupba mártasz. Nem kell azokról a méheket leseperni? Nem kell előtte szétfeszíteni kicsit a léputcákat? Ha nem feszíted szét, nem töröd a méhet?
Mi az, hogy a szélső keret kibillent? Amit az oldal takaróval úgy össze zuggoltak, hogy együtt vannak mint a szerelmesek. Vagy egyszerűen elválik, mert olyan néptelenek? Két kézzel óvatosan a méheket nem törve stb...
Ezzel kezelésre kész a család, kiveszem a bővítésre szánt lépet, belemártom a húsos-ládába lévő szirupba, szélső keret kibillent, lép betesz, takaró vissza, kész.
Ha ez 2 percnél több időt vesz igénybe akkor már bénázok,
Na nézzük tovább úgy, mintha méhészek lennénk!
Ha belemártod a lépet a húsosládában lévő szirupba, akkor szirupos lesz. A lécek is. (Na gondolja az olvasó, most aztán megfejtettem a tyúk és tojás problémáját.) De szinte semmi szirup nem fog benne maradni. Ahhoz srégen elfordítva kell többször belemártani, és közben kocogtatni, mert anélkül nem jön ki a sejtekből a buborék, és nem megy a helyébe a szörp. Majd meg kell ismét többször a szirupos láda felett kopogtatni, mert különben végig csorog mindenen, amire a kaptárba kerül. Ez nem kevés idő.
lép betesz, takaró vissza, kész.
Ez se nem így van.
Lép betesz eddig ok. Óvatosan visszatolva a kereteket, pici füsttel nekitolva a takarószűkítő, majd a szűkítőn kívüli keretek. Ezután visszarakva a szívószál, ami szintén kimaradt az írásból, majd lefüstölve a méhek, mert anélkül méhek ezrei szorulnak a felső takaró és a felsőléc, valamint a zugépítmények viaszhidak közé. Feltéve, ha vannak ott sokan, nem csak lézengenek mint egy éve. Aztán rosta vissza, tető óvatosan lecsuk. Szirupos láda tovább, ügyesen mert kilotyog belőle a szörp. Ha nincs takarva, egy idő után a méhek meglepik. Ha takarva van, azt mindig le kell venni, majd visszarakni. Az esetleges csöpögést eltakarítani, mert úgy vettem észre, nálad nem voltak jó hordású napok.
Tehát nem szájbarágósan írtad le, hanem felületesen, vagy ha nem így csinálod, akkor -meg egyébként -nem szeretnék barbár módon dolgozó méhésznél méhecske lenni.
Mi volt a rakodóban?
Tető le, menekülő le, első fiók le,és akkor voltam ott ahol a "nagybocinál" egy pillanat alatt.
Azt már leírtam az imént, hogy mellébeszélsz, az nem egy pillanat.
Na mi van rakodó esetén? Leveszed egyben az egészet. Kész. Felemelem a kaptárvassal egy résnyire a menekülőteret mindenestől, bepöffentek, aztán leveszem. Na az egy pillanat. Meg amikor visszarakom, az is egy pillanat.
De milyen első fiókot veszel le? Most? Az az első fiók, amiben telelnek. Vagy már a fél NB-re gondoltál? Nem értem.
Nálam most ugyan úgy vannak 12 kereten egy fiókon, ahogy szeptemberben betakartam őket.
Ezt a karcolgatásos marhaságot meg felejtsük el! Játék. Megjön a jó idő, és lehet etetni sziruppal. Nem ám locsolni. Ha kevés neki, úgy lecsippenti azt a viaszfedelet, mint pinty, aztán már be is petézte az anya. Sőt a viaszfedélből fiasításfedél lesz, nem szemét a kaptáraljon.