Lehet hogy sokan nem fognak ezzel egyetérteni, de akkor elmondom, hogy is működik természetesen ez a dolog. Mert hogy működik, és aki valamilyen módon sokat dolgozik ilyenkor a méhekkel, lényegtelen hogy szűkít, bővít, vagy éppen bölcsőz, az egy dologban biztos lehet, valamit nem természetesen csinál. És ekkor jön az, hogy nem a méh dolgozik a méhész helyett hanem fordítva, a méhész dolgozik a méhek helyett!
Vannak ugye különféle kaptárak meg különféle méh fajták. Vegyük most itt az általánosan használt térfogatot, ami 18-20NB-nek megfelelő lépfelület, meg vegyük a mi méhünket, ami nem olasz, nem buckfast meg a tököm tudja még mi. Ekkora térfogatban az a család fog jól mézelni természetesen ami 6 léputca méhhel megy be a télbe, és kb. ugyanennyivel is jön ki belőle. Ezt a mi méheink is "tudják" mert valahol a természetüknél fogva is erre törekszenek. Na ezek lesznek azok, amikkel egy jó kaptárban az égvilágon semmit nem kell csinálni ilyenkor. Ami ettől gyengébb azzal bizony dolgozni kell, meg ami ettől erősebb azzal is dolgozni kell. Van aki azt csinálja, hogy ősszel kiegyenlíti az állományát, a plusz anyákat elnyomkodja, hogy minden család így menjen a télbe. Van aki átteleltet mindent, és tavasszal egyenlít ki. Egyiket sem csinálom mert mindkettő sok munka. Akkor mégis mi a lópikulát lehet csinálni, hogy lehetőleg egységesen ilyen állomány menjen a télbe? Hát azt, hogy év közben eleve erre törekszem. Van néhány olyan dolog ami ezt nagyban befolyásolja.
1. Atka
2. Atkaölő szer
3. Napraforgó hordás, és az azon esetlegesen előforduló mérgezés miatti plusz méhveszteség
4. Kései anyaváltás
Ebből egyedül a 3. az ami a méhésztől teljesen független, azaz nincs rá befolyása. A 4.-re sem mindig, de azért vannak a pároztatók népei. És hogy honnan tudom ezeket? Nem könyvekből hanem saját tapasztalatból. Régen minden méhveszteségem az atkának volt betudható, utána meg az atkaölő szereknek. Idén egyetlen család veszteségem sem volt, és ez nem duma hanem tény, mert másokkal ellentétben én azt is le merem írni ha veszteségem van.
Nagyon tetszenek wr írásai, és az Attilláé is.
A következő véleményem van pluszban:
1.) Atkaírtás: Az atka írtás oltárán sokan feláldozzák a telelő népességet. A különböző szerb striptek nem csak az atkát viszik, hanem szerintem rövidítik a téli méhek élet tartalmát is. A méh méregtelenítő szerve a zsírtest, ami az augusztusi szeptemberi virágporellátástól függ. Így lehet az , hogy különböző telephelyek között ugyanazon atkakezelési technológia mellett különbség van az áttelelésben. Ahol kevesebb a virágpor, kisebb a zsírtest vitellogenin képződik ugyanazt a kezelést már nem úgy bírja el a méh, csökken az éllettartalma.
2.) Anya kérdés: lehetőleg a miénkhez hasonló körülmények között lévő anyanevelőktől vásároljunk, vagy a saját állományunkból szaporítsunk. Ennek nagy hatása lehet a telelésre: pl a déli anyanevelőtől vásárolt anyák családjai Északon akár rosszabbul is telelhetnek sőt nozémások lehetnek tavaszra, főleg az északi tájolású kijáróknál.
3.) Napraforgó utáni virágpor létkérdés a telelés sikerességére nézve(zsírtest, vitellogenin). A virágporpótlókkal ezt nem lehet pótolni. Ha nincs elég virágpor érdemes vándorolni rá. (pl Buchinger napraforgó után a berekbe ment, majd úgy fel Északra) Ettől is nagyban függ, hogy a családjaink hogy vészelik át az őszi atkakezelést(zsírtest, méregtelenítés), és a telet.
4.) Szublimálás : Szerintem itt is meg van az a kezelésszám amit a méhcsalád telelő nemzedéke a tavaszi gyengülés nélkül elbír mint pl csurgatni is csak egyszer ajánlatos egy nemzedéket. Utána rendkívül fontos, hogy min 3 napig, de jó ha egy hétig vízre járhassanak a méhek(savas hatás kiegyenlítése) Szublimálás is okoz mikro sérüléseket a kitinpáncélon.
5.) Téli méhészkedés, február lepényezés, szirupos serkentés. A fiast márciusban kell felduzzasztani amikor már van elegendő külső virágpor ez a nemzedék lesz életképes. A korai erőltetett februári fiasnevelés miatt elöregszik a téli nemzedék: rapszódikus időjárási körülmények között kell fenntartani a belső hőmérsékletet, nincs elég virágpor a kaptárban ezt a téli méhek a saját zsírtestjükből pótolják, virágporpótló lepények erre nem képesek. Következmény a méhek elöregedése, nozema, az így felnevelt nemzedék kis értékű a fehérje hiányában.
6.) Minden kaptárnyitás óriási hőveszteség kora tavasszal, ennek pótlása óriási energiaveszteség a család számára.Vissza kell fűteni a fészket a méhek öregszenek, több mézet fogyasztanak. Minél többet zaklatjuk őket annál jobban hajlamosak a nozemára is.
7.) Fűz virágzásáig nem érdemes zaklatni a családokat, szerintem csak kárt okoz. Utána viszont lehet zacskózni karcolgatni aki nagyon akar. A szűkítés szerintem jó módszer, de nagyon munkaigényes és nagy odafigyelést kíván. A bővítéssel ha csúszunk visszaüthet, ill ha bőséges a virágpor és nektárhordás kiszoríthatja az anyát. Kis állománynál eredményes, nagy munkaigénnyel járó módszer.