Most kezdtem egy nagyobb cikket írni, a "Az egyenlő lépes Hunortól az NB-18-ig" címmel.
Ehhez egy könyv is kevés lenne, de vannak olyan részek amit már többször ITT is kitárgyaltunk.
A betelelés alatt most elértünk egy kritikus időszakhoz.
Természetesen akik "cuftig" feletetnek, tehát minden keretet telehordatnak a méhekkel, ez a hozzászólás rájuk nem vonatkozik.
Csak!
Van a méhészeti vállalkozásnak egy gazdaságossági mutatója is.
Általános tézis, hogy a nyereségünket úgy is növelhetjük, ha csökkentjük a kiadást.
Tehát, akiknél sok a cukorfelhasználás, ott elszállhatnak a költségek, hacsak nem üzleti céllal etet a kolléga.
Most nem erről van szó!
Így a betelelés vége felé mérsékelten leszűkítettem már a méhcsaládokat, és a kikelő fias helyére vagy külső etetésből, vagy a fészken kívüli mézes-lépek felkarcolásából is élelem került.
Egy utolsó pillantást azért vessenek a Hunorosok a fészekre!
Véleményem szerint ez a Hunor rendszer legnagyobb hátránya, hogy most is kotorászni kell.
Többször írtam, mondtam de nem elégszer.
Ahol az utolsó fiasok kikelnek (és ha egymás mellett több is van ilyen) azokban a keretekben a Hunornál a mézkoszorúk kicsik!
Ezt a február végi március eleji kritikus időszakra kell tervezni.
Mivel ott fog elkezdődni a fiasítás ahol az anya abbahagyta a petézést,bizony élelemhiány léphet fel úgy, hogy a mellette lévő keretek földig mézesek.
Amikor tél végén, kora tavasszal megindul ezekben a "mézszegény" keretekben az anya petézése, és ha pont ekkor lesznek a visító mínuszuk, baj lehet.
A méhek az életük árán sem hagyják ott a tenyérnyi fiassal együtt az anyjukat, és már meg is jött a család.
Mivel kint tombol a mínusz, nem tudnak a léputcák kommunikálni, a kevéske méz pedig elfogy.
Van megoldás?
Természetesen, neki sem álltam volna az írásnak.
Sajnos a Hunorosoknak ebben az időszakban még egyszer érdemes méhészkedniük.
A keretek meglazításával le kell lesni a középső léputcákba, hogy mennyi az annyi.
Ha csak néhány centis a mézkoszurú a középső keretekben, akkor ki kell venni!
Helyére a széléről szép mézeset beemelni és a probléma kiikszelve.
Most jönnek a nagy okosok intelmei, hogy erre semmi szükség ha jól feletettünk.
Mivel is kezdtem írásomat?
Költségtakarékossággal.
Véleményem szerint pénzpocsékolás az egész lépkészletet cukorsziruppal benyomni.
Ez az ellenőrzés amiről fentebb írtam, csupán egy mozdulat.
A baj még tovább fokozódik, ha több ilyen szerény mézes kerül egymás mellé.
A fiatal anyás, sokáig petéző méhanyáknál fokozottan számolhatunk ezzel a problémával.
Ahhoz, hogy nyugodtan tegyük le január végén is a fejünket a párnára, MOST kell megtenni mindent a sikeres telelés érdekében.
Mi van a "Nagybocikkal"?
Semmi.
Ennél a keretméretnél a plusz 9 centiméter mindent megold, de a 27 évi Hunoros múltam miatt még ezekbe is belelesek.
Akármilyen hihetetlen, de a KB Boczonádi keretméret a plusz 2 centijével már a Hunor előtt jár, télen.
Akácon ez hátránya, de ezt is kitárgyaltuk.
Mi van az 1/2 NB-vel?
Ők úgy teleltetnek, hogy a 2. fiók csurig mézes.
Ha "rendes" családok vannak ebben a típusban, akkor a fürt a két keretsor között átlóg a méztérbe.
Itt nincs pardon.
Addig kell szűkíteni őket amíg nincsenek zsúfolt léputcák.
Egyelőre ennyi, majd folytatom.
Nagyernyei Attila