Igen 1983-ban Nikovitz Tóni felemelte a demokrácia zászlaját és szó szerint ezrével sorakoztak alá a méhészek. Ebben az időben már elindult a szocializmus erjedése, szétesése és elindult a lassú kapitalizálódás is. A rövid távú hasznot kereső individualista és jó beszédképességgel megáldott méhészek hamar rájöttek arra, hogy az MME-n belül az állampárttól független terepen viszonylag jól lehet érvényesülni és a tekintélyen túl anyagi hasznuk is lesz nekik belőle. Nem is tűrték sokáig Nikovitz Antal és körének demokratikus gondolkodását. Kihasználták az egyesület fiatalságából fakadó szervezetlenségét, a demokratikus közgondolkodás hiányát, és rendkívül mocskos, látványos lejáratással kiszorították a szervezetből Nikovitz Antalt és körét. Akkor még nem lehetett előre látni, de évtizedekre tönkretették a magyar méhészeti érdekképviselet. Az egyesület működött, mert az egyesületi eszme továbbélt, de a lényeg, a méhészek érdekeinek érvényesítési szándéka elveszett.
1990-ben rendszerváltás. Igen, lett rendszerváltás és bejött a kapitalizmus nem éppen szelíd változata. Ezért is lett a köznyelvben gengszterváltás a szinonimája a rendszerváltásnak. Mi méhészek is kitermeltük a magunk rendszerváltását, tönkretettük és szétloptuk a Hungaronektárt, ahogy magát a szocializmust is (természetesen a tisztelt olvasó mindig kivétel, de ő is tudna néhány szaftos történetet ide lejegyezni, hogy mennyi mézet vitt be, mennyit számoltak el és milyen minőségben meg áron.).
Közben az MME-ből OMME lett, de ez a névváltoztatás nem gyógyította meg a szervezetet, egy cseppet se lett demokratikusabb. Ebben a nem demokratikus légkörben, de nagy álmokat szőve alig pár év múlva megszültük a Melliferát (a magunk gengsztereivel együtt). A demokratikus döntéshozatal hiánya miatt rövid virágzás után szorgos munkával tönkre is lehetett tenni az aranytojást tojó tyúkot. A mai mézkereskedőink jó része a Mellifera hullájából nőtt ki. Sőt az OMME elit is hol ki, hol belépett valamilyen tisztségre a Melliferába és szorgos munkával csipegetett abból is.
Ha jól megnézem a cég történetét, éppen hogy elenyészett a Mellifera hullája, és eltűnt a hullaszag is, a csipegetők már jelentkeztek újabb koncokért. Újabb cégalapítási szándék jelentkezett. Ez a történet már a Bross idejére, majd a Mészi Laci idejére esik. De ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk annál, hogy az OMME Bross előtt válságban volt. A válságot a Mellifera bukása, kirablása, fosztogatása okozta.
Dr. Cserényi Péter - aki az agresszív főintrikus Vicze Ernő tanítványa, zászlóvivője és szellemi örököse volt - ismerte fel Bross Péterben a nagy lehetőséget, hogy Ő egy nagyon jó szónok, modern méhészeti tudással rendelkezik, megnyerő modorú és született diplomataként kellő mértékű konfliktus kerülő képességekkel van megáldva. Szinte a semmiből emelte fel az OMME elnöki székébe.
És itt kanyarodjunk vissza Nikovitz Antalhoz és Stork Sándorhoz, mert ha pozitívumot kell keresnünk és történelmileg is maradandót a 80-as és 90-es évek méhészeti érdekérvényesítésében, akkor el kell mondanunk, hogy ezek mind ehhez a két emberhez és a Fejér Megyei Méhészegyesülethez kötődnek valamiféleképpen. Bross Péter is egyik szereplője volt a Méhészújság körül kialakult és jóra, valódi előremutató érdekképviseletre törekvő holdudvarnak. Dögei Imre is hamar kihasználta Bross Péter képességeit, sőt ma is oszlopa a Méhészet újságnak.
Bross Péter OMME elnökké választása megújulást hozott az OMME életébe. Ebben az időszakban nagy lehetőségként néztek a méhészek az EU-hoz való csatlakozásra és Bross Péterben ezen remények megvalósulásának letéteményesét látták. Megnyílik számunkra egy vám nélküli sokszáz millió fős piac. Persze ezt máig se használjuk ki eléggé, de nem is olyan egyszerű, hiszen versenyezni kellene többek között a Hungaronektár és a Mellifera hagyatékából, sírhantjából kivirágzott mézkereskedőkkel, a folyamatosan erősödő Takács Ferenc vezette Aranynektárral, sőt néhány inkább hiéna jellegű és nagyon dörzsölt kereskedelmi vállalkozással.
Bross Péter tájékozottsága, nyelvtudása révén pillanatok alatt jó kapcsolatokat teremtett az OMME számára és az EU csatlakozásra áhítozó mezőgazdasági kormányzatnak is. Ennek a jutalma lett az, hogy más EU országgal ellentétben nálunk egyetlen országos méhészeti egyesület kezébe tette le a miniszter a Méhészeti Nemzeti Programot. Tehette volna ezt máshova is, de bízott Brossban és abban, hogy az OMME nagy létszámú stabil szervezet. Ráadásul pontosan tudja azt is a mindenkori miniszter, hogy az a ló, amelyiket Ő etet, arra megy, amerre a kötőfékkel irányítja. Merthogy tudomásul kell venni, hogy az OMME a mindenkori mezőgazdasági miniszter szócsöve, hámba fogott lova lesz mindaddig, amíg a Méhészeti Nemzeti Program az OMME működésének fő finanszírozási forrása.
Ne is álmodozzon senki, hogy az OMME a jelen állapotában a méhészek érdekképviseletét KÖVETKEZETESEN hajlandó ellátni. Kit fog a kutya utolsóként megharapni? A gazdáját. Az OMME alapszabálya azt hiteti el, hogy a méhész a gazda, tehát az OMME őt védi. NEM így van. Az OMME nevű lovat, kutyát, egyesületet (nevezzük bárhogy) a miniszter eteti és ő a gazdája. Ha nem így lenne, akkor fontos lenne, hogy a tagdíj befizetésnél az OMME tagjai és tisztségviselői a valós méhcsaládszám után fizetnek-e tagdíjat vagy sem.
A fenti gondolatok azt követően jutottak eszembe, hogy elolvastam a ződ méhészfórumon egy viszonylag jó hangvételű vitát az OMME érdekképviseleti munkájáról. Ott azt hangsúlyozták, hogy óriási előny az érdekérvényesítésben az OMME nagysága és egyedülállósága.