Egy kicsit részletesebben utánanéztem az atka biológiájának.
Szaporodásra kész varroa nőstényben a peteszám fix mennyiség (50-60). A párzás után a spermát tárolják (35 db spermasejt), de ez is korlátozott mértékű. Ezt a viszonylag korlátozott lehetőséget igyekszik a varroa nőstény optimálisan felhasználni élete során. A varroa nőstény élettartama kb annyi, mint a dolgozó méheknek, nyáron rövid, télen hosszabb.
Egy varroa nősténytől élettartama alatt várható utód mennyiségét nemcsak az rontja, hogy fix peteszámmal rendelkezik és a tárolt sperma mennyiség is csekély, hanem a következők is. A szűz petékből hím atka kel ki, továbbá a dolgozó méh kikelésekor elpusztulnak a hím atkák és a még éretlen nőstény atkák is. Így a lerakott 5-11 petéből alig több mint 1 termékeny nőstény atka kél ki. Minél több petét rak le egyszeri bábállapot alatt a nőstény atka, annál sikertelenebb, hiszen a sikeres kelések számát nem az ott lerakott peték száma határozza meg elsődlegesen, hanem a termékennyé váláshoz szükséges napok száma és a dolgozó méh bábállapotához szükséges napok számának viszonya.
Ha az atka egyedfejlődése genetikai változás révén felgyorsul, tehát kevesebb nap alatt zajlik le, akkor a dolgozó méhecskével kikelő termékenyen atkák száma nő. Ami természetes módon a fertőzőképességét fokozza.
A méhecskével frissen kikelt atka otthagyja azt a dolgozót, amelyikkel kikelt. Keres egy olyan dolgozót, ami nem atkaszívott. Miután a termékeny atkanőstény táplálkozik egy nem atkaszívott dolgozó méh hemolimfájából keresi a következő olyan sejtet, amiben befedés előtti lárva van.
Arról se felejtkezzünk el, hogy ha a méhcsaládban petézési szünet áll be rajzás vagy aszály miatt, akkor rengeteg nőstény varroa atka pusztul el, tehát nyáron nem tud sokáig élni a méheken lovagolva (forétikus fázisban). Ez is mutatja, hogy mennyire sérülékeny jószág ez a parazita.
Mivel az atkanőstény optimálisan akarja kihasználni élettartamát és a testében levő petemennyiséget, ezért Nem hasznos számára olyan sejtbe bújni, amiben túl fiatal lárva van, mert szaporodni csak a báb időszakban fog tudni, vagyis nem hatékony rövid életéből napokat várni a következő petézésre.
Ugyanígy nem gazdaságos az sem, hogy túl sok időt lovagoljon (forétikus fázis) a dolgozó méhek testén. A szakirodalomban erre az időszakra adják meg a legbizonytalanabb adatot. Laboratóriumi körülmények között a forétikus szakasz kihagyásával hét bábot is meg tud fertőzni élete során egy varroa nőstény, de a gyakorlatban 4 bábot. Ezek szerint egy atka nőstény munkás sejtekben átlag 4-5 termékeny atkát produkál rövid kis élete (nyáron másfél hónap) során.
Mindenesetre előnyös az atka faj számára, ha abban a pillanatban, amikor a termékeny nőstény varroa atka felszívott a dolgozó méh friss hemolimfájából nagy mennyiséget, azonnal keres egy újabb befedés előtt álló sejtet, hogy ott minél hamarabb petézhessen.
Ha nem közérthető az amit írtam - kérésre - szívesen részletezem.
Vagyis továbbra is egyetértek Dr Hegedűs Dénessel és sokkal gyakoribbnak tartom a 60 órás (2,5 napos) átlagos kint tartózkodási időt egy életerős gyűjtőképes méhcsaládban, ahol sok a fias és sok a dajkanépesség, mint az 5-11 napot. Következésképpen lényegesen hatékonyabb az atkairtás, ha 48 óránként végezzük, mintha 72 óránként.