Geddekas!
Én az atkáról beszéltem. Itt sincs kizárva az, hogy a két faj alkalmazkodik egymáshoz. Csak eddig nincs jele. Amúgy ebben az ember a hibás. Ha ugyanis egy ilyen mutáció történik, mint a Varroa destruktor esetében történt, amikor kialakult a Varroa jacobsoniból, akkor egy izolált környezetben kipusztul mindkettő. Az izolációs körzeten kívül lévő gazdafaj életben marad. Csakhogy az ember az előtt átvitte a parazitát az izolációs körzeten kívülre, mielőtt a két szereplő lejátszotta volna egymással a meccset. Az említett mutáció minden bizonnyal az volt, hogy a mutáns atka jobb szaglóképességre tett szert, ezáltal a munkásfiasba is be tud bújni, nemcsak a herefiasba.
Mondok példát arra, amit felrósz nekem. A nyúlós költésrothadás kórokozója a Paenibacillus larvae-nak olyan mutációi váltak ismertté, melyek a korábbinál sokkal virulensebbek lettek. Tehát sokkal gyorsabban elpusztítják a méh álcáját. Olyannyira, hogy már nem is a fedett stádiumban, hanem a nyitottban elpusztul a méhálca. Ennek következménye, hogy a méh azelőtt el tudja távolítani, mielőtt spórák képződnének. A két legvirulensebb törzs ezért kihalt (ERIC III és IV), csak laboratóriumban létezik. Az ERIC II egy olyan forma, hogy ha sok spóra fertőzi meg a sejtet, akkor nyitott stádiumban hal el az álca, nincs spóratermelődés. Ha kevés fertőzi meg, akkor több idő kell, hogy annyi baktérium legyen, ami elpusztítja az álcát. Így a fedett fázisban pusztul el. A méhek ezt nem mindig fedezik fel időben, így elfolyósodik, amit nehezebben takarítanak ki. Amikor levegő éri a masszát, akkor megindul a spóraképződés. Mikor fordul ez elő ? Ha lecsökken a spóraszám. Ha megnő a spóraszám, akkor leáll a spóratermelődés, mert már a nyitott álca elpusztul, tehát nem lesz spóratermelődés. Tehát kialakul egy együttélés, egymást szabályozzák. De mindkét fél a saját maga reprodukcióját igyekszik maximális szintre vinni. A másik fél reakciója fogja őt korlátozni. A két fél reakcióinak kölcsönössége hozhat létre egyensúlyi állapotot. Azok a gazda parazita viszonyok, amelyek nem hoztak létre ilyen egyensúlyt, ott elpusztult mindkét fél, ha nem tudtak egymástól megszabadulni.
Visszatérve az atkára. Ott is van az egyensúly irányába ható reakció. Ez pedig az, hogy az atkát a méh viszi oda az álcához, mert az atka csak 1-2 cm távolságból érzékeli a bebújásra alkalmas állapotot. Ezáltal, ha a méh kikerül a fészekből, dolgozó lesz belőle, akkor az atka visszajutása akadályozott. Ha minden atka azonnal vissza tudna jutni, akkor egy év alatt egy atkából százezres nagyságrendű atka születne. Így csak kb. 100 születik. A méhek a foretikus időt tolják el. Tehát itt is van egy mechanizmus , de nem elég. A méhek reakciói nem elegendőek ahhoz, hogy egyensúlyba hozzák az atka szaporodási rátáját. Az atka vezet. Még úgy is, hogy az ember segít a méheknek az atkairtással. Ennyi.