Ha kívülálló néz bennünket méhészeket, akkor neki feltűnik, hogy 30-40 éve Trabant, és Wartburg kombikkal közlekedtek a méhészek, és ha méhésztalálkozók voltak, ezekkel az autókkal volt tele a parkoló.
Állandóan keseregnek a méhészek, de van akinek a tengerparton lett nyaralója, komoly luxus hajók vannak méhészek birtokában, és az autók sem a "csóróságról" árulkodnak.
Aki rátermett, és ügyes, jó technológiát választ, és van némi szerencséje ő nem panaszkodik.
Mindig voltak gyengébb évek, de összességében a méhészkedés, ha valaki hosszú távra tervez, és felveszi a kesztyűt a kihívásokkal, még ma sem fog csalódni.
Mire is gondolok?
Ha valaki csak a "fővásárlót" várja pergetés után, neki nem jó hírem van.
Aki kicsit többet is tesz a sikerért, a bevételének növeléséért, ő biztosan meg van elégedve még ma is.
Vannak akik méhcsaládokat adnak el tavasszal, később sepert rajokat, virágport, propoliszt, esetleg a mézét kiszerelve értékesíti, rendszeresen vándorol, tehát több lábon áll, tuti, hogy nem panaszkodik.
És ezeket a jelenlegi problémákat már rég beharangozták, de sokan fittyet hánytak rá.
Most azonnal mindenki piacokon szeretne értékesíteni, természetesen "alávágva" a régóta odajáróknak.
Probléma minden ágazatban van, de rajtunk is nagyon sok múlik, hogy mennyit teszünk a megoldás érdekében.
A legkönnyebb valakit szidalmazni, és mindent ráfogni, de mi makulátlanok vagyunk, mindent megtettünk.
Szerintem meg nem.
Nagyernyei Attila