Szép estét kívánok minden Méhésznek!
Ma nagy megtiszteltetés ért.
Egy napot eltölthettem az ország,és Európa legnagyobb méhészetében.
Valójában annak csak az egyik telephelyén a 26 közül.
Szívesen hívtak,így elfogadtam. Az ott zajló munkáról nem írok, mert nem beszéltük meg Antival, hogy tudósítok.
Így csak kalózkodom, de annyira tetszettek a látottak, hogy megpróbálom felcsigázni a tisztelt méhész olvasókat.
Tehát egy telephely kezelésével alig 7 óra alatt végez a jól összeszokott brigád, pedig nem kevesebb mint 500 anyát kell megkeresniük. Nem tudom ki,hogy van vele, de ketten a feleségemmel anyakorlátozáskor a 175 anyát 3 napig kerestük, és nagyon meg voltam a teljesítményünkkel elégedve. Ez tartott a mai napig.
A Csányi méhészet más dimenzió. Tíz percig azt sem tudtam mit csinálnak,pedig mindenki dolgozott.
Halkan beszélgettek, mindenki tudta a dolgát. Az mindjárt látszott, hogy nem kispályások közé cseppentem.
Ennek az eszközparknak az üzemeltetéséhez hatalmas szervező készség szükséges. Ahhoz, hogy semmiből ne legyen hiány, mindenki akadálymentesen tudjon dolgozni, csak a gratulálni tudok.
Másik telephelyeken is jártunk, rend nyugalom, biztonság.
Biztonság? Igen, ahogy beléptünk a területre már csengett Anti telefonja, hogy idegen a fedélzeten.
Mondtam, hogy kalóz vagyok. A nap 24 órájában minden telephelyet árgus szemek figyelnek, amit Anti az oks telefonján is lát.
Szóval, leesett az állam. Az 1999-ben tartott Salgótarjáni Méhész Mesterkurzuson amikor a Csányi fivérek bontogatták szárnyaikat, én még nagynak számítottam. Most az egyik telephelyükön több méhcsalád van mint az én állományom.
Nagyon nagyon tetszettek a látottak, de maradnék a földön, Ők pedig tarthatják az előadást most már a Méhészakadémián.
Ez a szint odavaló.
Üdvözlettel:Nagyernyei Attila