Grill pipi!
Ha már itt vagy mondd már el légy szíves a piacos történetet, hogy is gondoltad?
Tudod Mézzel Lélekkel. A Te lelked rendben volt amikor azt írtad? 
Nem azért! 
Csak azon gondolkodik, amikor turkált az állományba egész nyáron vajon mit szúrt el ennyire?
De nem baj, van aki majd pótolja a veszteséget.........
Köpönyeg fordít és megyünk tovább, mint jó lovaghoz illik! 
Kedves Gyuri!
Ha már itt vagyok, legyen, megmagyarázom, nehogy úgy találj maradni, ahogy most vagy...Nem is "becéznélek", a megszólítással is érzékeltetni szeretném, hogy nem érhet célba az az üzenet, amit nem odavaló megszólítással küldünk.
Jelentem, az én lelkemmel minden rendben, nem háborog az fölöslegesen, mint a tiéd. Ráadásul Teremtőnk a lelki béke mellett a szabatos írás-olvasás képességét is megadá nekem. Ennek folyományaképpen én nem ragadok ki a szövegkörnyezetből egyes elemeket, mint a jó "Texas Raner" (by Izso 60) s az ő kreatúrája és nemtelen bosszúja, Geddekas a la Csuja László gödöllői elnök szokta. Ti ugyanis kiragadtok a szövegkörnyezetből egy elemet, azt a koncepciótoknak megfelelően addig tekeritek, míg a kijelentés ezzel teljesen más értelmet kap. Így történt ez most is.
Én ezt írtam:
"Re:Mézmarketing / Mézhamisítás / Mézárak
« Válasz #1310 Dátum: 2016. November 12. 14:50 »
Csakhogy nem a piacon strichel a lelköm Péteröm hanem a mézes reggeli alkalmával ad jelentős árengedményt."
Ugye képes vagy olvasni és értelmezni a teljes szövegkörnyezet fényében? Nem azt írtam, hogy a piacon értékesítő méhészek ott "strichelnének", mindössze arra akartam rávilágítani, hogy az itt rohadtul rühellt Lengyel Péter
sem a piacon strichelt, hanem az oskolában adott árengedménnyel kvázi reklámot akart teremteni a méznek. A szövegből kiderülhet, hogy nem csak a saját mézének, hanem a "
mézfogyasztásnak".
Eme hitemben azóta sem ingatott meg senki, még a "by Mészáros József"-féle OMME üzenet és a brossi küldöttgyűlési deklaráció sem, mert én másképp látom, mint azok, akik egy ilyenfajta reklámot etikátlannak tartanak. Mint minden reklám, ez is valamilyen termék népszerűsítésére törekszik, s e funkciójának meg is felel. Ha elfogadjuk és deklaráljuk, hogy a "Mézes reggeli" a mézfogyasztás serkentését szolgáló reklám-akció, akkor nincs borongani valónk a fölött, hogy egyesek -legyenek bármennyire is népszerűtlenek- a közös reklámozáson túl egyéb marketing-fogásokkal is él. Az meg már csak hab a tortán, hogy olyan méz-vitéz is falsettoban sikoltozik, s vergődik itt eme reklám láttán, akinek nem kellene feltétlenül az "etika napsugarainak" kitennie a fejét. Lengyel Péter vélelmem szerint természetes méz árából adott a "Mézes reggeli" reklámkampány alkalmával jelentős engedményt, imigyen a mézet már kedvelő kisdedek is olcsóbban juthattak természetes mézhez, s azok is természetes mézhez juthattak önköltségi áron, akik talán éppen ezen akció révén válhatnak rendszeres mézfogyasztóvá. Ha meg alamizsnálkodni akar valaki, akkor az ne reklámozzon, hanem adományozzon. Magam is ezt teszem, amikor a "Mézet Dévának" akció keretei között
adományozok mézet. Ennek nincs reklám-töltése, nem is névvel teszem azt, hiszen nem népszerűsíteni akarok, hanem adományozni. Nem keverem a két fogalmat, ha viszont reklámozni való termékem van, azt névvel reklámozom. Tanultam marketinget, s ama tevékenység kapcsán soha, senkiben nem vetődött fel annak gondolata, hogy az árengedményen alapuló piaci "akciók" etikátlanok lennének. Ellenkezőleg, az egyik leghatékonyabb marketing-fogás az akciós értékesítés. Eddig legalábbis bevált, működik.
Ami a "Lovagregényedet" illeti: ne légy rá különösebben büszke, nagyon gyenge próbálkozás volt, s miként beigazolódott, nem is értél el semmit vele. A választók megadták rá a csattanós választ: akit meg akartál semmisíteni, azt beválasztották az ügyvivői karba, téged, a megsemmisíteni szándékozót pedig azzal minősítettek, hogy nem kértek belőled. Kár, hogy képtelen vagy ezt belátni és feldolgozni, s tovább próbálkozol az ellehetetlenítéssel. A te lelked nem a "lovag urak" és "tetteik" miatt háborog, hanem szerencsétlenül alakult magánéleted révén. Csak kompenzálni próbálsz azzal, hogy támadgatod őket, ahelyett, hogy felkeresnél egy pszichiátert, aki segíthetne csillapítani a kínlódásodat. Ráadásul amíg ilyen barátaid vannak, nincs szükséged további ellenségre. Az a gyanúm, hogy talán még saját magadat is utálod néha. Békélj már meg magaddal, a sorsoddal, légy végre újra az a közösségi ember, akit lehetett szeretni, tisztelni, értékén becsülni... Légy végre te is Buddha... Ő mondta:
"Amit gondolunk, azzá’ leszünk." „Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?”