Kedves Attila!
Bár szemmel láthatóan valóban "nehéz szavakat találnod", de tisztelem a kitartásodat, mellyel továbbra is keresed azokat. Javasolnám a jövőben a keresést némileg szűkíteni: nem kizárólag szavakat kellene keresned, s találnod, komoly előrelépést jelenthetne, ha őszinte szavakat keresnél, s találnál...
Mondom mindezt azért, mert a csőlátás, az irányított látásmód és az irreleváns érveléstechnika ékes példája ez az "üzeneted" is. Csőlátás, mivel -miként Mórickának- gyakorlatilag teljesen mindegy miről szól a történet, neked "mindenről az jut az eszedbe". Irányított a látásmódod, hiszen egyrészt tudatosan kialakított rossz nullhipotézis megválasztásával igyekszel fals konklúzióra jutni, másrészt gyakorta kilóg a lóláb, nehezen tudod titokban tartani azok személyét, akik valójában irányítanak a háttérből. Irreleváns az érveléstechnikád, mivel sem szintaktikai, sem szemantikai szempontból nem állja meg a helyét. Egyvégtében az "argumentum ad personam" érvelési hibát követed el, ráadásként színesíted az "argumentum ad nauseam"-technikával, tehát nem csak hitelteleníteni igyekszel, de azt folyamatos sulykolással próbálod "rögzíteni". Mi a fenéért van erre szükség, hiszen mindenki látja a "valót"...
Most megint nekihuzakodsz az "IB-újságnak". Minek, hiszen olvasni mindenki tud, az ilyen kommentárok pedig csak arra jók, hogy lássa a nép: te is tudnál, ha nem ülné meg a vörös megváltó köd a szemedet. A Méhészújság nem az IB álláspontját közli ebben a cikkben, hanem Nagy Istvánét. Egy szóval sem írták, hogy véleményével azonosulni óhajtanának. Ezt talán jól jelzi, hogy Nagy István a cikk "előszavában" konkrétan azt írja: "Erről a témáról kérte véleményemet a Méhészújság főszerkesztője." A cikk címe sem kijelentő, hanem kérdő módban veti fel a problémát. Aztán ha elolvasod a cikket, akkor gyakorlatilag a brossi jéghegy víziója köszön vissza belőle. Valójában egy erőtlenebb változata annak az előadásnak, mellyel az előző elnök házal országszerte a MMNP keretéből finanszírozottan...
Az OMME álláspontját a méhegészségügy, oktatás, szakképzés, kutatás és az ágazat leszabályozhatóságának vonatkozásában részleteiben is ismerheti bárki, nem szokták az e témával foglalkozó vezetők titkolni azt. Aki viszont ájultan hallgatja Bross Péter kassandrai jóslatait, jövőképét, annak szeretettel ajánlom a Méhészet márciusi számában Dögei főszerkesztő úr által jegyzett interjút, melyet szintén Nagy Istvánnal készített, bár ez a Nagy István nem azonos azzal a Nagy Istvánnal, aki a Méhészújságban visszhangozta Brosst. Ez a Nagy István az FM parlamenti államtitkára, az a "méhészpista", aki viszont a minisztériumi, kormányzati oldalról teljes körűen rálát a méhészeti ágazatra, s képes autentikus forrásként megválaszolni a brossi és pécsi nagypistai -Armageddont vízionáló- felvetéseket. Ő meg is válaszolta azokat az interjúban, s az én olvasatomban nem egyhamar várható, hogy sarkalatos változások következzenek be a hazai méhészetben. Ráadásul a kormányzati, ágazati szakirányítási szándékok ismeretének függvényében az az érzésem, hogy már a kormányzat is "szembe jön" azon a nyüves "érdekérvényesítő autópályán"... Ezzel szemben viszont nem gondolom, hogy az a Bross "restaurálva" bármit is tenni lenne képes, aki nyolc és fél éves elnöki regnálása idején sem volt többre képes, mint a jéghegy felé kormányozni a Titanicot. A méhegészségügyet nem lehet kivenni a hatósági jogkörből, az OMME pedig nem hatóság. Marad az alkalmazott kutatás, de az sem lehet kizárólag OMME feladatkör, hanem az elsődlegesen állami (költségvetésből finanszírozott) feladat. A méhlegelők kérdésére sincs kormányzati elképzelés, de a vándorlás nem szabályozható úgy, ahogy azt többen szeretnék elképzelni, s a "túlszabályozás" nem is lehet érdeke a méhészeti ágazatnak. A méhtartás, méhészkedés joga sem szabályozható, az szembe menne az Alaptörvénnyel. Marad az érdekképviseletnek a monitorozás, az "önkorlátozás" népszerűsítése, a jobb méhészképzésre tett javaslat kidolgozása, részben megszervezése, a szaktanácsadói hálózat működtetése, a szakmai továbbképzés feltételrendszerének javítása, stb. Elsődlegesen pedig jó ágazati stratégia kidolgozása, s annak a jó stratégiának elfogadtatása és hatékony képviselete az ágazatot irányító kormányzattal, szakhatóságokkal együttműködve. Bross Péter már megkapta egyszer a lehetőséget, hogy egy ilyen stratégiát kidolgozzon, illetve a kidolgozását irányítsa. A mostani -néhányak által az egekbe magasztalt- előadása pedig nem más, mint ennek a -saját- munkájának a cáfolata. Ha ő kormányozta ebbe az irányba a méhészeti ágazatot, akkor nem értem a jelenlegi kampány-körútját. Netán újra kormányozni szeretné a Titanicot? Ha meg nem ő volt a navigátor, akkor miként volt képes 15,5 éven keresztül az IB-ben dolgozni, 8,5 éven keresztül "kapitányként", nevét adva mindahhoz, amit most teljes vehemenciával támad... Ha meg tényleg az ágazatért aggódik, akkor felmerül bennem a kérdés: hét év IB-ban és nyolc és fél év elnöki székben töltött ideje alatt miért nem aggódott...? Vagy aggódott ő, csak a "gonosz" háttéremberek nem hagyták aggódni...? Akkor viszont megint nem értem, miért vállalta két cikluson és harmadszorra is megválasztva még öt hónapon át az elnökséget? Valami nem "gömbölű" ebben a történetben...
Kedves Attila!
Te állsz talán a legközelebb Bross Péterhez a mostani kampány-csapatból. Kérlek, vedd rá őt, hogy végre valljon színt: vissza kíván-e ismét térni a méhész-közéletbe, vagy sem. Ha vissza szeretne térni, akkor olyan programot kellene vázolnia, vázolnotok, mely nem top secret és nem az a program, melyet Bross Péter több, mint 2 cikluson keresztül fémjelzett, s most 180 fokot fordulva támad. Ha meg nem szeretne visszatérni, akkor a "változás csapata" jelölje már meg, kivel, kikkel képzeli sikerre vinni a "változást", s Bross Pétert hagyja ki a kampányból, tiszteletben tartván az óhaját. Szeretném , szeretnénk már végre látni a csapatod jelöltjeit, "arcait", mert nem tartom valószínűnek, hogy a magyar méhészek "Hangokra", "Kányákra", "Jóbarátokra", "Jolinfrmaltakra" "Kiskakasokra" "Geddekasokra" stb. óhajtják és tudják adni a voksaikat.