Tisztelt Petro!
Piszkálódás helyett, miért nem látogattad meg Attilát, ha már egyszer Szálkán jártál? Biztosan nem hajtott volna el! Sőt koccinthattatok volna egy karakteres pohárka Szekszárdi borral, mivel úgy is tegező viszonyban álltok 
Egy kis szakmázás is belefért volna(méhek vs mézelő növények)
Nagyon tetszenek növénytani ismereteid, viszont szívesen olvasnám méhekkel való tapasztalataidat is.
Pl: Hogy sikerült az akác? Lesz elvehető mennyiséged hársról? Napraforgó mézel felétek? Mennyi méhcsaláddal méhészkedsz? Stb....
Zárásként: NEHÉZSÉGET a kaptáraidba, felénk ez a módi
Üdv: Zümi
Kedves Zümi!
Megtisztelő, ha pozitív előjellel értékeli növénytanban tapasztalt -vélt- jártasságomat, de szomorúsággal értékelem, hogy olyan kérdésekben is vár válaszokat tőlem, melyekben műkedvelő vagyok csak. Egyetlen olyan hozzászólásomat idézze kérem, melyben a méhészeti gyakorlat témájában szólaltam meg, s próbáltam volna okítani a "Tisztelt Méhészeket".
Nem győztem eddig sem hangsúlyozni, hogy mindenkinek abban a témában kellene megnyilatkoznia, amiben jártas, tudása professzionális, gondolatai kiállják az idő próbáját. Ha növényekkel, mikrobiológiával, erjesztés-technológiával, némi szerves- és szervetlen-kémiával, biokémiával, élettannal, rovar- és madártannal, növényvédelemmel kapcsolatos kérdéshez hozzászólok, akkor azt az érdeklődési köröm kapcsán elsajátított ismeretanyagom és végzettségem alapján teszem. E területeken sem szeretném "Orákulumként" értékelni magam, s nem is a kinyilatkoztatás szándékával szólalok meg e témákban, mindössze hozzászólok, ha szükségét érzem. Ritkábban teszem ezt, mint szükség volna rá, mert rühellek fölösleges köröket futni. Sajnos sok méhész azt gondolja magáról, hogy minden méhészeti kérdésre birtokában a válasz, de fogalma sincs a kémiáról, növénytanról, rovartanról, élettanról, s személyes támadásként éli meg, ha erre valaki rávilágít. Sokuk azt hiszi, hogy ő az újkori Örösi, hogy kizárólag nála a bölcsek köve, miközben választott szakmájának, hobbijának alapjaival sincs tisztában. Addig nincs is ezzel baj, amíg kizárólag önmagára nézve veszélyes ez, de amikor már oktatni is óhajtaná, attól néha kinyílik a bicska a zsebben.
Nos, az alapkérdésre: miért nem látogattam meg Szálkán vagy Szedresen Nagyernyei Attilát, a válasz többrétű.
-Elsőként az a szempont vezérelt, hogy nem hívott oda...
-Másodsorban: köztudott, hogy egy ideje nem vágyunk egymás társaságára.
-Harmadrészt: kialakult Tolna megyei kapcsolatrendszerem van, s azt illik ápolni, ha évente párszor eljutok arrafelé.
-Negyedrészt: érdeklődési körünkben kevés az átfedés, én nem vagyok feltétlen sportrajongó, a gépészethez sem sok affinitással bírok, Attilát meg azok az ismeretek nem sűrűn érdeklik, melyeknek részben birtokában vagyok.
-Ötödrészt: Attila nyáron nem iszik bort, én meg kifejezetten ezen szándékkal utaztam most Szekszárdra, szerettem volna képben maradni a borvidék jelenének, trendjeinek, szép borainak tárgyában. Most hozzam zavarba, ha megkérdez, hogy egy olyannyira óhajtott személyes orrbaverésen vagy tökönrúgáson kívül mivel kínálhatna még meg? Egyébként nem sok félnivalóm van a találkozástól, hiszen Székesfehérváron is én kerestem a találkozás lehetőségét, s bár nekem nem kenyerem az utcai harcművészet, némi alapképzettségre azért abban is szert tettem ifjonti időmben, melyet habitusom korpulensebbé válásával természetesen nem űzök napi gyakorisággal, sem kocsmai látogatások, sem sportrendezvények alkalmával.
Nos, ezek lennének azon indokok, melyek alapján ezúttal elmulasztottam felkeresni a Klubvezetőt. Azért köszönöm, hogy szeretne összehozni bennünket, talán majd egy másik alkalommal. Szerencsére sikerült a személyes találkozás elmaradásáért kárpótolnom magam, s bár a szekszárdi túra e találkozással valóban még színesebb lehetett volna, de így is elég jól sikerült. Ha másért nem, legalább azért, mert sikerült meggyőződnöm arról, hogy a Tolna megyei hárs-fajok ugyanazon sorrendben virágoznak, mint a Győr-Moson-Sopron megyeiek...
A Baranya megyeiekkel még nem vagyok ennyire képben, igyekszem ezt a hiátusomat is ledolgozni. Talán majd a következő esztendőben...