Nagyon tetszett nekem is a Hunor, de akkor sem két fa közé kifeszített nyugágyból, vagy hintaszékből kezeltem mint az alábbi kollégák.
A legjobban a "lefejlesztéses" technológia tetszik, hogy fönt dugig mézen telelnek,majd ha azt "kinövi" a család, szépen lefejlődik.
Aztán ahogy olvasgatom legendákat regélnek a bombasztikus termésekről, meg a kaptárak falát feszegető méhcsaládokról, atkát pedig csak a képen (vagy másnál) láttak.
A valóság teljesen mást mutat!
Felénk elég "vékonyak" a méhcsaládok, de hallok szép állományokról is, hogy a 8. NB keret külső oldalán is csüngenek a méhek!
Nekem egy sincs ilyen, a sajátomat közepesnek ítélem.
A 8 csurig NB lépről annyit, hogy ez egy 10 Keretes Hunor fészek csurig, + a méztérben 2-3-4 laza léputca.
Én is láttam ilyen méhészetet, de nem ez a jellemző.
Most a mézes lépek felkarcolását csinálom, és jelentem semmi gond, minimális "szaglászás", szinte reggelre tökéletesen behordják a kikelő fias helyére az érett mézet.
Talán ma készítek néhány képet, de nem ígérem meg, mert jelenleg nálunk még csak 8 fok van.
Akkor még egyszer precízen leírom, hogy lehet ilyenkor teljes biztonságban mézes lépet felkarcolni, amikor totál állnak a családok, semmi nem köti le őket.
Alap dolog, hogy a kijárót rettenetesen leszűkítem.
Úgy szoktam jellemezni, hogy.....az elfektetett kisujjam fele, ez gyakorlatban 4 cmX7mm-t jelent.
Majd később a telelés alatt ezt a szűkítőt kiveszem.
A fészek közepe a szűk kijáróval szemben, és oldalról egy kartonplasztal lezárva, melynek alja 8-10 cm hosszan egy méhjáratnyi magassággal ki van szikével vágva.
Ennek külső oldalán van az építő keret(ÉK), hogy ne a felkarcolt léppel kezdjek, mert akkor odaragasztják a szűkítéshez használatos kartonplaszthoz.
A felső takarást a fészken oldalról (ahol az etető vályú van) picit (1cm-t) elhúzom, a felkarcolt mézes lépeket pedig telibe letakarom, hogy semmi szag ne jöjjön ki!!!!!!
Tehát a "szaglászó", kutató méheknek az egész fészken át kellene osonniuk ahhoz, hogy a könnyű prédához hozzájussanak.
A kijárókat többször ellenőrzöm, hogy nem látok e piszkálódást, birkózást.
Ha mégis a kívánatosnál több méh rajong körbe, akkor elmegyek a méhes távolabbi részébe, de eddig nem kellett.
Tegnap a méhesház felső sorát csináltam, ahol egymáshoz elég közel vannak a kijárók, de nyugi volt.
És végezetül miért van szükség erre a "tökölődős" beavatkozásra?
Hogy a kikelő fiasok helyére is méz kerüljön!
Az anyák ugyanis itt kezdik tél végén a petézést, és ha ezekben a lépekben kicsi a mézkoszorú, akkor baj lehet, és ha cukorlepény beadására alkalmatlan az időjárás, akár a családot is elveszíthetjük.
A méhészeknek mindig a kemény télre kell készülniük, mert az utóbbi években mindent lehet mondani az időjárásra csak azt nem, hogy kemény telünk volt.
Azt igen, hogy forró nyarunk...
Nagyernyei Attila