Sziasztok!
Tegnapi hajókirándulásunk alkalmával, a Hvar szigeten több méhészetet is láttam.
Olyan helyen voltak a kaptárak, ami a magyar méhészeknek elképzelhetetlen.
Sehol egy út, megközelíthetetlen a terep. Nem tudtam megfejteni mit gyűjthetnek ilyen körülmények között a méhek.
Mindenhol szikla, és oliva bogyó fák, alacsony fenyvesek. A méhészetek vándoroltatása kizárt, már azt is művészetnek tartottam, ahol vannak. Hogy védekeznek atka ellen, hogy teletetik be őket?
Semmit nem tudok.
Vettem két kis üveg levendula mézet.
A tengerparton, és a szigeteken is teljes "levendula őrölet" van. Illatosítók, szappanaok, olajak, parfümök, méz, krém, szárított, őrölt formában, csodálatos kiszerelésben.
Van mit tanulnuk, hogy kell egy terméket gusztusosan becsomagolni, és magas áron értékesíteni.
Egy méhészeti termék boltba bettoppanva, olyan érzésem támadt mintha patikában lennék.
Tisztaság, rend, parádés kiszerelések, és kedvesség.
A citrom is megterem ezen a vidéken, és mégis mindenki mosolyog.
Nálunk nincs citrom csak a boltokban, de sok emberre nézve az az érzésem, hogy citrom van a szájában.
Már a háburú idején is voltunk nyaralni az Adrián.
Ami itt lezajlott az maga a csoda! Tisztaság ( a túristák által sűrűn látogatott részeken) és hatalmas összefogás.
Egy zene sem hallatszik angol nyelven. Itt mindenki nacionalista.
Imádják hazájukat a horvátok.
Nem folytatom, mert holnap indulunk haza a magyar valóságba.
Mindenki barna (a naptól) és mégis kint merik hagyni a járműveket, a milliónyi robogót, de nem kell tartani a lopástól.
Nagyernyei Attila