Üdvözlöm a Méhészklub olvasóit!
Nekem az a tapasztalatom,ha egyszer a mérleg lefelé mozgó tendenciát mutat, az majd csak esetleg jövőre fog felfelé mozdulni.
Mindenki várja a csodát, de a Hungaricum nem jön csak úgy. Most sem passzol neki az időjárás.
Az akácvirág olyan mint a szűz lány. Kényes.
Soha semmi nem jó neki.
Mi méhészek minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért, de sokszor csalódás ér.
Az idei akácvirágzás sem lesz az emlékkönyvünkben piros betűs, ezt így gondolom, de még nem pergettem.
Ha jó számolom, az utóbbi hat évből négy nem igazán sikerült, kettő volt ebből kiváló.
Én a várható eredményemmel meg vagyok elégedve, a méheken nem múlott semmi.
Ahhoz képest, hogy mennyit esett, milyen hidegek voltak, szerintem nem lehet okunk panaszra.
Ennek az akácméz árában is meg kell jelennie! Ez egy jóléti termék, ínyencek eledele. A lakosság szociális problémáját ne a méhészek oldják meg. A szegényeknek akik nem tehetik meg, hogy mézet egyenek, különösen a gyerekek, adjunk ingyen. Lehet, hogy hamarosan vevő lesz belőlük is.
Ne keseredjetek el, nézzétek az árvíz sújtotta Szerb-Horvát vidékeket, az az igazi tragédia.
Odavesznek állatok, egy élet munkája, ehhez mérjétek a mi szerényebb termésünket.
Fel a fejjel, van még három, esetleg négy lehetőségünk.
Gyalog akác (ez nem gyalog Hungaricum), hárs, selyemfű(vaddohány), napraforgó, és esetleg aranyvessző (solidágó).
Na ugye!
Nincs semmi gond, ne keseregjünk.
Nagyernyei Attila