Irido!
Ugyan "szentül" elhatároztam, hogy ezen a fórumon nem bonyolódom szakmai vitába senkivel, mert az a megítélésem, hogy nem szakmai, hanem érzelmi alapon közelítenek itt a témához, az emóciókkal viszont értelmetlen vitatkozni, de miután te nem vitázol, hanem valóban okot és megoldást keresel -ráadásul a magad korrekt, higgadt módján tálalva a gondolataidat- , ezért ez egyszer megpróbálok válaszolni.
Az általad közölt számítást nem számoltam újra. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert mára részint okafogyottá vált a tiametoxam probléma jelentős része, másrészt a megközelítéseddel nem értek egyet. A permetezőszerként használatos tiametoxam hatóanyagú szer, az Actara 25 WG volt nálunk. E készítmény repcében soha nem volt engedélyezve itthon, a mellékelt linken megtalálod, milyen kultúrákban kapott felhasználási engedélyt (bocsánat, de lusta vagyok bepötyögni...) Az Actara 25 WG felhasználási engedélyét 2013. április 12-én visszavonták, a készítmény 2013. szeptember 30-ig volt értékesíthető. Ha mostanság mégis találkoznál vele, annak oka, hogy a felhasználása az eltarthatósági idő végéig engedélyezett. Tény, hogy nekem is van még belőle egy pár grammnyi (nem szabadföldi kultúrában, hanem zárt termesztőberendezésben használtam és használom amíg kitart). Nos, mivel e készítmény felhasználásra már nem igen kerül, talán el is hanyagolhatjuk a vele való "számolást", ha a most felfüggesztett hatóanyagok moratóriumát esetleg feloldanák is, e formuláció engedélyokirata már semmiképpen nem lesz megújítható...
http://www.kwizda.hu/actara_25_wg_visszavonvaVan helyette más formulációja a Syngentanak, az Actara SC (240 g/l tiametoxam hatóanyaggal).
http://www3.syngenta.com/country/hu/SiteCollectionDocuments/cp-eng-okiratok/2013/Actara-SC-eng-okirat-2013.pdfKülön felhívnám a figyelmed a méhtoxicitási veszély- és kockázat- értékelésre, illetve a beporzó szervezetek kímélése érdekében született szabályokra, technológiai előírásokra...
A felhasználására vonatkozó technológiai paraméterek részletesen egy másik honlapról is leolvashatók:
http://www.kwizda.hu/actara_scLátható, hogy mely kultúrákban és milyen feltételekkel kapott engedélyt. Már nem engedélyezett napraforgóban és a gabonafélékben sem, valamint látható a méhveszélyességi és forgalmazási kategóriájának változása is.
Azt is írtam, hogy amiért nem számolgattam, annak oka, hogy nem értek egyet a megközelítéseddel a dózis tekintetében. A szabályos felhasználás esetén a méhek nem találkozhatnak azzal a dózissal, melyet írtál. A szer érintő és felszívódó, ezért a méh orálisan nem találkozhat a többszázszoros dózissal... Ahhoz a permetlékeverő tartályból kellene "tankolnia"...
Vegyünk egy másik megközelítést:
A te számításod -a mértékegységből eredően- feltehetően az Actara 25 WG-re vonatkozott. A napraforgóban az engedélyokirat szerint a kijuttatási dózis nem 100 literre, hanem hektárra volt megadva: 60 gramm Actara 25 WG-t juttattak ki hektáronként . A szer 250 g/kg hatóanyagot tartalmazott, tehát hatóanyagban az egy hektárra jutó dózis 20 gramm. Ezt már nem nehéz konvertálni alacsonyabb mértékegységgé: ez bizony 20 000 000 mikrogramm. Ezt a mennyiséget permetezik ki egy hektárra, a kijuttatás "mezei" földi géppel csak jóval a virágzás előtt lehetséges, bimbós állapotban már csak nagy hasmagasságú géppel képzelhető el, az alacsony hasmagasság rendkívül nagy taposási kárral járna. A kijuttatás 300-400 liter vízzel történt, tehát a 20 gramm hatóanyagot 300 liter permetlé esetén 300 000 000 köbmilliméter, helyesebben mikroliter vízben adták ki. Ha tehát a méhek mind felszívták volna e permetlé-mennyiséget, akkor azt 7 500 000 méh képes hazaszállítani, "telitankolva". Méhenként tehát 2,666 mikrogramm jutna a tiametoxam hatóanyagból. Ha elfogadjuk, hogy az orális LD 50 érték 0,005 mikrogramm, s a kontakt LD 50 érték is hasonló nagyságrendű (de nem annyi, a tiametoxam dermális LD 50 értéke: 0,024 mikrogramm, azaz kb. ötszörös a dózis az orálishoz képest!), akkor sem szívhatják fel a méhek a permetlevet virágzás idején, mivel egyrészt a méh nem gyűjt cukortartalom nélküli folyadékot, csak ha vizet szállít a kaptárba, azt pedig hordáskor nem igen szokott, elég neki az érleléssel kiszellőztetett víz is; másrészt a napraforgót soha nem permetezték virágzásban rovarölő-szerrel, a megtermékenyülése ugyanis jelentősen méhfüggő... Levéltetvek ellen napraforgóban legfeljebb a virágzást megelőző időszakban szokás védekezni, de légi kijuttatást a tiametoxam hatóanyag használatára soha nem engedélyeztek nem csak napraforgóban, de más kultúrák esetében sem, földi géppel pedig akkor már nem lehet taposás nélkül permetezni, legfeljebb a már említett magas hasmagasságú permetezőgépekkel. Ezért volt fontos a növénytermesztőknek a levéltetvek, poloskák elleni védekezés során a neonikotinoid csávázószer, mert az bimbós állapotig hatékony védelmet nyújtott a szívó-kártevők ellen. No, de ilyen gond mostanság már nincs, s várhatóan nem is lesz a jövőben sem, e csávázószerek érzésem szerint már nem térnek vissza. A szabálytalan növényvédelmi tevékenységre pedig nem lehet kockázatbecslést végezni, ezért ha tiametoxam-mérgezést állapít meg a labor, akkor sem a tiametoxam hatóanyag a bűnös és a "néma gyilkos", hanem a szabálytalan növényvédelmi tevékenységet folytató gazda... Mint említettem, szabályos körülmények között ma már napraforgóban sem engedélyezett a tiametoxam felhasználása, új "bűnöst" kell keresni helyette... A gyümölcs- és zöldségkultúrákban, burgonyában, dohányban pedig szabálykövető módon, a technológiai utasítások alapján szabad csak permetezni véle. A burgonya ugyan a méheinkre nem attraktív növény, de miután a poszméhek virágzásban látogatják, az engedélyező hatóság a burgonya virágzása idején a tiametoxam használatát tiltja.
Kérdeztél még a két -szintén neonikotinoid- hatóanyag (acetamiprid, tiacloprid) toxicitási adatairól. Az orális toxicitás vonatkozásában Kievits és az itt oly népszerű "Etien" Bruneau ( tudod, aki Nagyernyei Klubdirektor kebelbéli barátja és szakmai mentora) szerint az acetamiprid 14530 nanogramm/ méh LD 50 értékkel bír, ez az adat tiakloprid esetében 17320 nanogramm/méh-egyed. Ők dermális toxicitási adatokat nem közölnek, azt a méhek szempontjából úgy tűnik, nem tartják említésre méltó kockázati tényezőnek. Máshol is leltem adatokat, ezért fenntartással kezelem a mi belgánk közlését, ui. a 14,5-17,3 mikrogrammnyi orális toxicitást nehezen tudom elképzelni, egy 2 mikrogramm/ méh orális toxicitást már valószínűbbnek tartok. Nos, találtam egy vizsgálatot is, mely az általam vizionált orális toxicitási adat mellett több, mint 30 mikrogram/ méh-egyed dermális toxicitásról tesz említést. Nekem ez utóbbi változat a valószínűbb, de érdemes lenne esetleg Geddekast is megkérdezni, aki a "neokotonoidok" világában nálam feltehetően sokkal járatosabb lehet... Végtére is ő "ásta beléjük" magát, mikor lábadozott... Természetesen a szinergista hatásoktól letisztított adatok lennének igazán érdekesek számunkra...
A nagyságrendek érzékeltetésére beidézném "Etien"-ék adatait a három betiltott neo... toxicitásáról:
-tiametoxam már ismert, írtam az elébb: (orálisan 5, dermálisan 24 nanogramm/méh)
-klotiniadin: orálisan 3,79 ng/ méh, dermálisan (kutikulárisan) 44,26 nanogramm/ méh
-imidakloprid: orálisan 5,4 ng/egyed (nem az Árpád, hanem a méh), kutikulárisan 6,7 ng/ egyed
Nos, kb. ennyit tudok most válaszolni az általam ismert szakmai vonatkozások tekintetében, de érdemesnek tartanám megszólítani az itt telephelyező szakértő-gárdát is, hiszen akár Nagyernyei Attila, akár Geddekass barátom és szívbéli ecsém is bizonyára nálamnál sokkal tájékozottabb e kérdésekben. Nem is őket szeretném bőszíteni a végére ide szánt linkkel, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a szakmai ismeretek magabiztos birtoklásával lehet korrekten is megszólalni a csávázószerek tárgyában, ezért szeretettel ajánlom olvasásra Tőkés Gáborék összefoglalóját a "neo-nini-kotonoidok" hazai megítélésének kérdésében...
http://www.farmit.hu/sites/default/files/documents/agroforum/TokesG_2013szeptember.pdfHa Geddénk újfent felkeresné őket, legalább lenne más beszélni-valójuk is, mint a mintavétel problémaköre...