Kedves Neo!
Most volt haláleset a családunkban és ennek kapcsán sokat beszélgettem egy orvossal és rákérdeztem, hogy a halál okát mi alapján állapítják meg? Nagyon érdekes, szinte filozofikus beszélgetés bontakozott ki, aminek a végeredménye röviden összefoglalható.
Amikor az orvos egy beteget diagnosztizál, akkor a tüneteket és laboreredményeket rendszerezi és igyekszik beazonosítani a betegséget. Azt hisszük mi átlagemberek, hogy az orvosi munka indítása ez. Pedig mindenek előtt az azonnali beavatkozás szükségességét köteles megállapítani az orvos. Az azonnali beavatkozásnak sürgősségi szempontjai vannak, reanimálás, csontok, ficamok helyrerakása, gyors rögzítése, fájdalom csillapítás, sokkos állapot elviselhetővé tétele. Ha ezek megtörténtek, akkor jönnek a mélyebb oksági vizsgálatok és a lehetséges gyógyító módszerek kiválasztása, kipróbálása, ami bevált alkalmazása.
Amennyiben a beteg állapota rosszabbra fordul és elfogytak a gyógyító lehetősége, akkor jön az emberi méltóság védelme mellett a halálra való felkészülés. Aztán persze jön a halál, ami minden esetben szörnyű és váratlan. Egy óriási kitölthetetlen űrt hagy maga után a halott.
És itt jön egy nagyon érdekes orvosi hozzáállás. A betegnek volt számos betegsége, ami végül a halált eredményezte és mégis az utolsó orvosi iraton rendszerint a keringés elégtelensége majd leállása szerepel a halál okaként.
Kiváló hematológus orvos barátaim vannak, akik több kevesebb sikerrel gyógyítják a leukémiás betegeket. Megdöbbentő és érthetetlen számomra, hogy ezek az orvosok egyáltalán nem fásulnak el és minden haláleset lelkiismereti probléma is számukra, de soha nem emlegetik panasz szóval a környezetszennyezést, mint a rákos megbetegedések leggyakoribb kiváltó okát!
Miért hoztam az emberorvoslás példáját? Mert az állatorvos is így gondolkodik. Szívesen foglalkozik a nozémától kezdve az atkán keresztül a vírusokig, de amikor a méhmérgezési esetekhez kell kimenniük, akkor kettőt hátralépnek mielőtt elindulnának. És kiérve a helyszínre is sokkal inkább hisznek bármi másban, csak ne kelljen mérgezést megállapítaniuk.
Egyébként Tóth Péter is ilyen volt, pedig Ő nem állatorvos. Nagyon durva tünetek és különösen erős bizonyítékok esetén volt hajlandó méhbetegségek helyett mérgezést megállapítani. A legenyhébb nozéma jelenléte esetén is már az a jellemző az állatorvosokra és Tóth Péterre, hogy az adott esetnek a méhmérgezés voltát vagy súlyosságát erősen megkérdőjelezi, bagatellizálja és a méhbetegség irányába tereli a gondolkodást és azt igyekszik felnagyítani.
A mérgezett méhcsalád szinte természetszerűen nozémás és akár több vírus is tobzódhat benne. Nem beszélve arról, hogy az atkaszám is feldúsul. Ránéz a méhcsaládra az állatorvos és megkönnyebbülten felsóhajt, hogy Hál' Istennek ez az állomány is nozémás, vírusos stb.... Valahogy úgy, ahogy az emberorvos is szívesebben leírja, hogy a papa keringési elégtelenségben hunyt el, mint bármi mást.
Élő példa volt az EGYHÁZASKOZÁRI ESET. Majd egy teljes éven keresztül erőltetett Tóth Péter minden olyan diagnózist, ami nem mérgezéses. A méhész nem hitte el és Csuját is felkereste és kérte a véleményét. Csuja áttekintette a kórtörténetet és azonnal megállapította, hogy ez klasszikus méhmérgezéses eset. Csuja nyílt vitába is keveredett Tóth Péterrel, még botrány is lett belőle, ugyanis az OMME vezetése, sőt az újság se volt hajlandó közölni Csuja esetleírását és következtetését, ezért Csuja felpakolta hirdetésként az OMME honlapra. Mit ad a Jó Isten? Egyszer csak Tóth Péter szép csendben 180 fokban megváltoztatta a véleményét és ma már úgy hirdeti az egyházaskozári esetet, hogy az egy tipikus neonikotinoidos mérgezés.
Kedves Attila!
Rusvai doktor tényleg jól informált a vírusok biológiájában és kórtörténetében, de szerintem nagyon kevés GYAKORLATI ismerete van a méhmérgezéses esetekről, tehát a méhmérgezés és vírus kapcsolatról szakirodalmi ismeretekkel rendelkezik. Az pedig sokkal inkább érzékelhető lenne kint a gyakorlati életben és a méhész számára sokkal hasznosabb összefüggéseket tárhatna fel egy előadásban.
Engem sokszor hívnak méhegészségügyi vagy méhmérgezéses esetekhez. Mindíg részletesen ki szoktam kérdezni a méhészt, hogy az elmúlt egy hónapban mit csinált a méhcsaládokkal. Persze nem kapok mindig hiteles információt, de mégis irányadó. Aztán persze mérlegelem az elmondottak igazságtartalmát a méhcsaládok vizsgálata során. Türelemmel a gyakorlott méhész szemével is nézem a méhcsaládokat. Több alkalommal meglepődött a méhész, hogy felismertem a méhész keze nyomát, amivel be akart avatkozni a család életébe, de eltitkolta előlem. Ez a fajta tudás is kell ahhoz, hogy az ember helyesen diagnosztizáljon.